Új bejegyzés Frissítés

2008.05.21. 09:07

Imádság: Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával. Evangelium minden nap

2008.05.20. 18:37

"Lipusz Zsolt a magyar politikai elit történelmi felelősségéről 2008-05-20. 18:22 Rákóczi II. Rákóczi Ferenc csaknem kétmillió holdas uradalom tulajdonosa volt, mégsem a mai fideszes politikát folytatta, abban a tekintetben, nehogy megszólják: politikailag nem korrekt. Mondja meg valaki: Attila, Árpád-házi királyaink, Dobó István, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, 1848-as, második világháborús és 1956-os hőseink hazájában hová süllyedtünk?! Történelmünk során – a 20. század közepéig – mindig létezett olyan vezető réteg, elit, amely a kor nagy kihívásaira megpróbált és tudott is a kor színvonalán álló, méltó módon választ adni. A teljesség igénye nélkül, néhány történelmi korszakból válogatva több példa is megemlíthető. Isten ostora Attila király (434–453) idején hazánk világpolitikai tényező volt, az akkori idők Egyesült Államok rangú nagyhatalmának, a Nyugatrómai Birodalomnak méltó ellenfele, de sakkban tartotta és hadisarc fizetésére kényszerítette a még erősebb Keletrómai Birodalmat is. A 10. században, a „kalandozások” idején egész Európa megtanulta becsülni a magyar nevet,amikor általánosan elterjedt nyugat–európai imádság volt: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” Szent István megalapította a nyugat–európai típusú, latin kereszténységet követő magyar államot. Természetesen jogosan lehet arról vitatkozni, hogy ezáltal milyen tradicionális, szellemi és kulturális értékek mentek veszendőbe, mint teszi azt szűkebb pátriám máig nem kellőképpen méltányolt nagy írástudója, Ratkó József is kiváló, a Segítsd a királyt című drámai költeményében, azonban arról aligha lehet vitát nyitni, hogy mind Szent István, mind Koppány koruknak nagy formátumú, felelősségteljesen gondolkodó politikusai voltak, akik egy nagy történelmi kihívásra más-más válaszokat fogalmaztak meg. Árpád-házi dicsőséges királyaink annyi szentet adtak a katolikus egyháznak, mint egyetlen más európai királyi dinasztia sem. IV. Béla (1235–1270) király uralkodása idején megvédtük Európát a mongol inváziótól, IV. László királyunk megszabadította Európát 1285-ben a második tatárjárástól! Anjou-királyaink időszakára térve nem maradhat említés nélkül, hogy Károly Róbert, Nekcsei Demeter tárnokmester – mai fogalmak szerint pénzügyminiszter – okos politikájának köszönhetően feltöltötte a magyar államkincstárt. (Vajon ezt az örömteli állapotot elérhetjük-e a Veres-féle pénzügyi és közgazdasági analfabétákkal?) Nagy Lajos Ebből Nagy Lajos (1342–1382) finanszírozni tudta dicsőséges hadjáratait, melyek során hazánk területe egyetlen alkalommal sem vált hadszíntérré, noha a korabeli Európa minden országa felett az Apokalipszis démona volt az úr. Hiszen például Nyugat–Európában ekkor zajlott Anglia és Franciaország között az ún. százéves háború (1337–1453), a Balkánon pedig megjelent az oszmán félhold, melynek baljós árnyéka éppen Nagy Lajos idején már hazánk területére vetette árnyékát. A magyar történelmi köztudatból méltatlanul száműzött, német származású, de igaz magyarrá vált Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) – aki magyarul káromkodott, és végakarata alapján a nagyváradi székesegyházban nyugodott Szent László királyunk földi maradványai mellett – volt eddigi történelmünk során az a politikus államférfi, akit egész Európa ismert és elismert. Hunyadi János Nem sokkal később Hunyadi János olyan nagyszerű haditettet hajtott végre, amelyre kevés példa akad az egyetemes hadtörténetben. 1456-ban nyílt téri ütközetben legyőzte az akkori világ legerősebb, legütőképesebb hadseregét Nándorfehérvár alatt, amelyet maga a világhódító török szultán, II. Mohamed vezetett! (E felemelő és lelket melengető, nagyszerű történelmi eseményről egyébként az ötszázötvenedik évfordulóra grandiózus magyar filmeposzt lehetett volna készíteni! S e filmet az – iszlám ellen ilyen vonatkozásban a terrorizmus elleni amerikai keresztes hadjárat jegyében teljesen értelmetlenül hiszterizált –amerikai és nyugat-európai filmpiacon remekül el lehetett volna adni!) Ilyen nagyszerű haditettre lényegében két évszázadig nem kerül majd sor ezután, majd csak 1664-ben, amikor a magyar történelemben – joggal – meglehetősen rossz hangzású Montecuccoli európai szövetséges sereg élén mért az akkorra már igencsak meggyengült Török Birodalom haderejére vereséget Szentgotthárdnál. 16–17. századi hőseink – akik természetesen, akárcsak a mai kor emberei, nem voltak mentesek az emberi gyarlóságoktól –, ha a haza szólította, azonnal fegyvert fogtak, életüket is feláldozták érte (mely Balassi és Zrínyi szerint is édes, nem pedig „kurva” volt)! Mohács nemzedékét harácsolásukért, sokszori felelőtlenségükért hatalmaskodási ügyeikért meg lehet ítélni, azonban egy dolgot mindenkinek tisztán kell látnia: amikor a haza szólította őket, és megjelent a török, azonnal fegyvert fogtak, hősi módon harcoltak, és, amennyiben a küzdelem reménytelen volt, vitéz módra elestek hazájukért, de gyáva módon nem futottak meg! Dobó Hol van ma egy drégelyi vitéz Szondi György, aki lábainak szétlövése után két térdére roskadva is védte a gondjaira bízott várat? Hol van ma egy Dobó István, aki ellen egyébként 1552-ben egy koncepciós eljárás keretében született, jogerős, halálos ítélet volt érvényben? Ő férfi volt, és nem hagyta magát férfiatlan, impotens módon elfogatni az akkori Gergényi–féle bűnözőktől! Hol van ma egy szigetvári, tiszta Zrínyi Miklós, aki 1566-ban, amikor jött Szulejmán szultán, nem hagyta sorsára a parancsnoksága alá helyezett várat, noha nagybirtokos főrendi lévén számos más vára és birtoka is volt, így valamelyik alkapitányára is bízhatta volna a várvédelmet?! Zrínyi aljas, gyáva módon nem futott meg, noha volt veszítenivalója, de úgy gondolta, mint az dédunokájának, a másik kiváló hős, ifjabbik Zrínyi Miklósnak Szigeti veszedelem című eposzából is kiderül: neki harcolnia kell családjáért, azokért a jobbágyokért, akik joghatósága alatt állnak, nemzetéért, és az egész nyugati kereszténységért! II. Rákóczi Ferenc csaknem kétmillió holdas uradalom tulajdonosa volt, mégsem a mai fideszes politikát folytatta, abban a tekintetben, nehogy megszólják: politikailag nem korrekt. Birtokot, pénzt, családot, mindent feláldozott, száműzetésbe ment, de nem vált egy konformista gyáva árulóvá! Az 1711-es szatmári béke lehetővé tette számára, hogy amennyiben leteszi a hűségesküt a Habsburgokra, kegyelemben részesül, és birtokait is megtarthatja. (Most Szekfű Gyula „deheroizáló” A száműzött Rákóczi c. könyvétől tekintsünk el. Szekfű a tipikus, gyáva értelmiségi prototípusa. A Horthy-korszak koszorús történetírója volt, utána pedig Rosenfeld (Rákosi) Mátyás moszkvai követe lett, s nem bírt tanúskodni a tisztességes, az ÁVH által halálra kínzott egykori kollégája, volt szerzőtársa, Hóman Bálint mellett. Inkább tűrte, hogy az ÁVH-s pribékek halálra gyötörjék ezt a nagy magyar tudóst.) Reformkori nagyjaink az őrületig feláldoztak mindent szeretett hazájukért, miképpen ezt Széchenyi István tragikus életútja is mutatja, vállalták a mártíromságot, mint gróf Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk! (Ma az ő kivégzésének, az egykori Újépületnek a helyén áll a borzalmas Szabadság tér, a sátáni szimbólummal, a szovjet ötágú csillaggal, meg az Amerikai Egyesült Államok követségének épületével. Ezen állam nemzeti lobogójában szintén pentagramma, ötágú csillag van!) Tisza Tisza István miniszterelnök (1913– 1917) is mindent megtett azért, hogy hazánk ne kerüljön bele a nagy európai polgárháború első szakaszába (1914–1918). Nem rajta múlott , hogy nem sikerült! Az ország tönkretételéért és területének feldarabolásáért aztán már a ma is uralkodó elvtársak evolúciós, szellemi, politikai jogelődei a felelősek! A polgári radikálisoknak (értsd: a mai SZDSZ elődszervezete) nevezett anarcho-nihilisták Szabó Ervinnel és Jászi Oszkárral az élen. Akikhez utóbb csatlakozott az Oroszországi Kommunista (Bolsevik ) Párt Magyar Csoportja néven 1918-ban megalakult terrorista különítmény is, amelynek történetében e névválasztás volt az egyetlen tisztességes lépés, hiszen ezzel nyíltan vállalták, hogy idegen, külföldi hatalom zsoldjában állnak! A trianoni országvesztés után, a Horthy-korszakban – s itt természetesen magáról a korszakról, a kormányzó személyéről is teljes joggal helye van a vitának – Magyarországot kb. tíz esztendő alatt az akkori politikai elit a romhalmazból fölemelkedve, erős európai középszintre emelte. Ez tény. A másik tény pedig az, hogy – a mai áruló, Antallig visszanyúló politikai „elittel” szemben – soha nem mondtak le Kárpát-medencei hazánkról, vallották, hogy a magyar külpolitika alapelve a revízió! A szerencsétlen, impotens, hivatalos magyar diplomácia 1990 óta semmi mást nem tudott mondani, bármilyen „színezetű” kormány is volt hatalmon, mint azt a szerencsétlenséget, hogy „mi ragaszkodunk a második világháború után kialakult határokhoz, nem akarjuk azokat békés úton sem(!) megváltoztatni”, bár mellesleg megjegyzem, azóta egész Közép- és Kelet-Európában megváltoztak a második világháború végén meghúzott államhatárok! Így érkezünk el rövid történelmi körsétánkon huszadik századunkhoz. E században voltak heroikus, férfias, emberpróbáló, magasztos történelmi események – öt éve eltávozott nagyapám is részese volt ezeknek a Don-kanyarnál –, melynek során tisztességes, bátor férfiak harcoltak hazánkért, az európai civilizációért, és azért adták vagy kockáztatták életüket, hogy ne a degenerált elkorcsosulás, a férfiatlanság, és a gyávaság legyen úr kontinensünkön és szeretett magyar hazánkban, hanem a tisztaság és a férfias keménység. Ez van most Azt hiszem, egy politikai rémálom részese vagyok, amikor olyan híreket olvasok és hallok a médiában mostanság, hogy egy Gyenesei nevű nemtudomki, egy Dávid Ibolya nevezetű szerencsétlen konformista kurzusnő, egy hihetetlenül buta – azóta már szerencsére bukott – Killer Ágnes, no meg ügyészségi végzés szerint is egy köztörvényes bűnöző – a szülővárosában, Pápán egyébként közutálatnak örvendő hazaáruló –Gyurcsány Ferenc számítanak ma a politikai elit tagjainak. Az írástudó ezen a ponton kifogy a szóból… Mondja meg valaki: Attila, Árpád-házi királyaink, Dobó István, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, 1848-as, második világháborús és 1956-os hőseink hazájában hová süllyedtünk?! Lipusz Zsolt középiskolai tanár"     www.kuruc.info

2008.05.19. 15:34

Reményik Sándor Lefelé menet Máté 17 1 "Elváltozék..." Köntöse mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, - Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sápad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad, Jézus a völgyben is Jézus marad, De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk, Megszabadított szemű hegy-lakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát, És lenn, a gomolygó völgyi borúban, Az emberben, a szürke-szomorúban, Nem látjuk többé az Isten fiát. 2 Testvérem, társam, embernek fia, Igaz: a hegyen nem maradhatunk, Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én, És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.

2008.05.19. 15:25

Az öndicséret nevetséges és ugyanakkor szánalmas is egyben. "Bárhol élek, azért mindig pataki maradok, a weboldal látogatást nem hagyom ki egy napra sem. Minden nap találok új dolgokat, és látok ismerős arcokat. Kimondottan szeretem a rengeteg képet, amik rendezvényekről, eseményekről fenn vannak az oldalon." ( www.sarospatak.hu )

2008.05.19. 10:41

Hogy valaki szárnyalni tudjon, meg kell járnia a legsötétebb mélységeket. Mert aki a sötétséget nem látta, nem ismeri fel a világosságot sem. Aki a mélyben jár, látja a távoli fényt. Szárnyakat növeszt, és repülni fog. Csak mert akar. És nem fordul vissza. Soha. Csak mert nem akar.

2008.05.19. 10:26

Anyóka miniszoknyában, - megszólítja a rendőr: - Néném, azért a maga korában túlzás a miniszoknya... - Miért fiam, annyira csúnyák a lábaim? - Az meg csak hagyján, de kilóg belőle a melle!  Ez a nevetséges, nem pedig a cenzúrázás és az olvasók fenyegetése...

2008.05.19. 08:37

Nevetséges vagy, ennek semmi köze a szólásszabadsághoz, ez egy beteges sp.huzás, ami már nagyon szánalmassá tesz...

2008.05.18. 17:10

Ha nem figyelünk oda a véleménnyilvánítási szabadság sárbatiprására, mert az "benfenteseket" érint, könnyen lehet, hogy hamarosan a "mi" véleményünket hallgattatják el. Mindig van, aki az olvasókat folyamatosan "fegyelmezze", terrorizálja, emberi jogainkat korlátozza.

2008.05.18. 15:23

Aki gyakran tart tükröt az emberek elé, időnként belenézhetne ő maga is. Lehet, hogy soha többé nem tartaná mások elé.

2008.05.18. 10:41

NEM FELEJTÜNK! Immár 40 éve, hogy az utolsó magyar óriások egyike, Marschalkó Lajos 1968. május 20-án, harcát megharcolva, visszaadta nemes lelkét teremtőjének. Írói szerénysége miatt Marschalkó Lajos sohasem nevezte magát költőnek. Egyetlen írói szenvedélye magyarságszolgálatában merült ki. Féltette és óvta fajtáját és mindhalálig annak hű szolgája maradt. Változatos élete során tucatnyi könyvet írt, melyek javarésze az emigrációban látott napvilágot. Lírai alkotásai szinte teljesen ismeretlenek. De ahány verset írt, az jó volt s bizonyították, hogy szerzőjük minden harc és fajtája érdekében megvívott kemény küzdelem ellenére is: lelke mélyén lírai alkat volt. Ezt bizonyítják novellái, történelmi karcolatai és elsősorban - költeményei. Halálának negyvenedik évfordulójára egyik - kevesek által ismert - legszebb versével szeretnénk tisztelegni, amelyet nemsokkal halála előtt írt müncheni magányában és egyben üzenni, hogy: NEM FELEJTÜNK! Könyörgés akácvirágért Hidd el Uram, én nem tudok már kérni Csókot, vagy bort, se darab kenyeret; Csak szeretnék még egyszer Böszörményben Elbeszélgetni, halkan, Teveled. Az ó-templomnak szú-rágta padjában Elmondani, hogy jó vagy Istenem, Hisz' visszaadtad ingyen kegyelemből Az otthonom s a nyaramat nekem. Nem tudok én ember bálványoknak Meghajtani már se térdet, se főt, De szeretnék még meghajolni egyszer A Nagyerdőn - egy gyöngyvirág előtt. Vagy hanyatfekve, kint a Hortobágyon Nézni, nézni a kitárult eget, S az otthon látott csillag sugáránál Hálát sóhajtani, Istenem, Neked. S ha szarvas bőg a Szent Anna tó táján És őszbe hullnak a tusnádi fák, Az Olt-kanyarnak hajnali ködében Horogra lesni egy öreg csukát. Én nem akarok már az égbe törni Lázadó tollal, szárnyas paripán, Hisz szebben beszél minden poétádnál Egy kis rigód a mátraházni fán. Nem kérek én már márvány-obeliszket, Jókai leplet, nagy hírt: - emberit! Elég lesz ott a hullt akác-szirom, Mit egy síron a szél majd szétterít.

2008.05.18. 10:23

[Evangelium] 2008. május 18. - Szentháromság vasárnapja Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Jn 3,16-18 Elmélkedés: Isten gyenge és erős oldala Az egyik korábbi lelkipásztori állomáshelyem a hittanosok között volt egy kislány, akit szokásomhoz híven - mivel nem szeretném az igazi nevét elárulni - nevezzünk most is Esztinek. A kis Eszter kissé nehezen tanult, de még a mondókák és versek megtanulása sem ment neki könnyen. Viszont igen kedvesen tudott énekelni, s ha egy dalról vagy énekről volt szó, akkor azonnal megjegyezte a szöveget. A tanulás mellett az írást sem tekintette a legjobb barátjának, így aztán bármit is írtunk le a füzetbe, bizony mindig ő készült el utoljára. Annál ügyesebb volt viszont, amikor rajzolni kellett. Az osztályban senki sem tudott nála szebb angyalokat és virágokat rajzolni. Egyszóval a tanulás és az írás volt a gyenge pontja Eszternek, az éneklés és a rajz viszont az erősségei közé tartoztak. Minden gyermeknek és természetesen minden felnőttnek is van gyenge oldala és erős oldala. Egyes dolgokban egészen ügyesek, másokban teljesen ügyetlenek vagyunk. Bármennyire is furcsának tűnik valakinek, ma, Szentháromság vasárnapján, gondolkozzunk el azon, hogy vajon van-e és ha igen, mi a jó Isten gyenge oldala és erős oldala? Találkoztam már olyanokkal, akik gyengének, gyengekezűnek tartják Istent. Szerintük Isten gyengeségének a jele például az, hogy nem képes megakadályozni a háborúkat, nem tudja gazdaggá tenni a szegényeket, nem gyógyítja meg egyszerre a világ minden betegét. A bűnösökkel nem tud mit tenni, s nem képes szembeszállni a másokat elnyomó hatalmaskodókkal. E gyengeség mellett a legfőbb érvnek azt tartják, hogy Isten még a saját Fiát sem volt képes megóvni az emberi gonoszsággal szemben, s tehetetlenül volt kénytelen végignézni, amint Jézust elfogják, megostorozzák, megverik, durván bántalmazzák és keresztre szegezik. Ha Isten erős lenne, bizonyára megmentette volt saját Fiát ezektől a szörnyű szenvedésektől és a szégyenteljes haláltól. Mindez vonatkozik Jézusra is, aki nem szállt le a keresztről, és a mennyei Atyára is, aki nem volt képes megfékezni a Jézussal szembeni emberi gyűlöletet. De vajon a pusztító háborúk, a milliókat érintő szegénység és az égbekiáltó igazságtalanságok tényleg Isten gyengeségének a jelei, s nem inkább az emberi gyengeség megnyilvánulásai? Vajon az emberi élet és méltóság elleni támadásokért, a szabadság lábbal tiprásáért, a békétlenségért és az erkölcsi lezüllésért tényleg Isten hibáztatható, s nem inkább az ember? Vajon valóban gyengeség az Isten részéről, hogy az önmagán segíteni nem tudó és a magát egyre mélyebbre taszító emberiség megmentése érdekében a végsőkig, egészen az önfeláldozásig elmegy? Amit talán sokan Isten gyengeségének tartanak, az valójában Isten erős oldala. A határtalan irgalmasság, a korlátlan szeretet, a mérték nélküli jóság, az emberiségnek tett ígéret hűséges megtartása mind-mind Isten erős oldalához tartoznak. Ennek fényében értjük meg Jézus szavait, amelyeket a mai evangéliumban olvastunk: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). A kereszt a hitetlen ember számára Isten gyengeségének a jele. A hívő ember viszont meglátja benne az isteni erőt, a megváltó erőt, az üdvözítő erőt. Jézusnak a kereszten való odaadása előrevetíti a jövő vasárnapi ünnep, az Úrnapja titkát. Az eucharisztikus kenyérben és borban az Úr szintén önmagát adja adja nekünk. Odaadja magát értünk a kereszten és nekünk az Oltáriszentségben. Ez az odaadás az Úr erőssége, amit szeretne megosztani velünk. Ha elfogadjuk ezt az ajándékot, akkor Krisztus lesz a mi erősségünk. (Horváth István Sándor) Imádság: Örök Szentháromság, aki fényesség vagy, add, hogy lelkem részesedjék a te világosságodban! Te, aki tűz vagy, részesíts magaddal a tűzben, s ebben a tűzben egyesítsd akaratomat a tieddel. Te, aki bölcsesség vagy, add meg lelkemnek azt a bölcsességet, hogy fel tudja ismerni és meg tudja különböztetni a te igazságodat. Te, aki erő vagy, adj lelkemnek erőt; legyen annyira erős, hogy se a gonoszlélek, se teremtmény ne tudja megfosztani erősségétől. Sziénai Szent Katalin Evangelium minden nap

2008.05.17. 20:12

Aki gyakran tart tükröt az emberek elé, jobb, ha védőöltözetet visel. Az összetört tükör megsebezheti.

2008.05.17. 19:58

Orvos lincselésére készültek a cigányok! 2008. Május 17. 08:54 Abcúg.hu Hiába mentette meg egy négyéves epilepsziás kislány életét, nem sokon múlott, hogy az olaszliszkaihoz hasonló lincselés áldozatává váljon a Borsod megyei kórház főigazgatója. A cigánylány keresztapja többször megütötte a mentő-autóban a főorvost, miközben több száz roma fenyegetően vette őket körül. A keresztapa részeg volt, verte a mentő oldalát és a kislány apja is igyekezett őt csillapítani. A múlt héten történt eseményt az egyébként késve a helyszínre érkező rendőrség még vizsgálja, a szemtanúk szerint a helyi roma kisebbségi vezető határozott fellépése mentette meg Csiba Gábort. Forrás: MNO

2008.05.17. 11:05

tisztelt fórumozó! A 11.12 órai beíró beteges megjegyzései már már undorítóak.. Hogyan lehetséges ilyen gyűlölködő beírás itt hagyása a Webszerkesztők részéről? Már látszik, hogy az sp.hutól teljesn begőzöl, semmi más témája nincs, vagy csak kopizik állandóan.. Ez már nagyon gáz!!!!

2008.05.16. 15:28

Neked mindenki főszerkesző aki unja az sphuzásodat, nemhogy megköszönnéd, amiért figyelmeztenek, hogy előbb utóbb baj lesz abból amit csinálsz!

2008.05.16. 11:12

Lassan másból sem áll a lap, mint sértődött (fő)szerkesztők kioktató, fennhéjázó, tanárbácsis, felsőbbrendű, rendreutasításaiból.

2008.05.16. 10:35

"Ha az internet szolgáltatód tudomást szerez viseld dolgaidról (pl. uszítás, gyűlöletkeltés, holokauszt tagadás, lásd lejjebb) azonnal elveszi az internet hozzáférést tőled." Ki lehet az a fennhéjázó, másokat kioktató, állandóan fenyegetőző és súlyos vádakat megfogalmazó egyén, aki fél a szólásszabadságtól, ezért rögtön támadásba lendül, ha a fórumozók szóvá merik tenni a sárospataki honlapon tapasztalható visszásságokat?

2008.05.15. 20:59

Úgy látszik éppen te nem bírod az egyenes beszédet amint ez a felháborodásodból látszik! Különben sem a fórumozókat fenyegette meg, hanem csak téged, aki visszaél a szólásszabadasággal és megcsúfolj azt. Aki szólásszabadságot arra használja, hogy kiélje személyes sértődöttségét, gyűlöletét az már régen megérdemli minimum a fenyegetést.  Ha az internet szolgáltatód tudomást szerez viseld dolgaidról (pl. uszítás, gyűlöletkeltés, holokauszt tagadás, lásd lejjebb) azonnal elveszi az internet hozzáférést tőled.

2008.05.15. 19:19

Ez egy nyilvános, internetes fórum. Aki nem bírja az egyenes beszédet, kerülje el ezt az oldalt, ugyanis a beírások miatt nem szerencsés megfenyegetni a fórumozókat.

2008.05.15. 12:14

Valószínüleg azt nem mentette el, mivel nagyon szelektív a hozzáállása a szerkesztőkhöz... a fórum megfelelő topikjában olvasható a válasz is: Kérdésre válaszolva: A FRAISA cég csarnokavatójáról szóló cikkben 6 személy fotója szerepelt és ők voltak névszerint említve: ketten a svájci anyacég részéről, plusz a svájci nagykövet, az ő fotójuk van jobb oldalon. Bal oldalon a pataki céget vezető házaspár van és Sárospatak polgármestere, aki egy díszoklevelet adott át a svájci cég igazgatójának. Más felszólaló is volt még, amint a fotókon látható, nem csak Vécsi úr maradt ki a felsorolásból. Vécsi úr személye ellen semmi kifogásom nincs, ami miatt szándékosan hagytam volna ki Ezt az üzenetet szerk. küldte 08.05.13. 17:43:18-kor.  Ui. Meddig kell még elviselnünk a folyamatos zaklatását a szerkesztőkkel szemben? Mivel foglalkozik és ki ő, hogy ezt bűntetlenül megengedheti magának? Ez már a szólászszabadsággal való visszaélést jelent, miért nem email-on keresztül intézi a személyes ügyeit, hiszen a nyilvánosság előtt folytatott beírásai, kimerítik a bűntetőjog idevonatkozó jogszabályait? Bárki is legyen az illető, a fórumozás jogszabályait mindenkinek kötelező betartania, elenkező esetben jogi következményekkel jár. Ebben az esetben is....

[Friss hozzászólások] [1504-1485] [1484-1465] [1464-1445] [1444-1425] [1424-1405] [1404-1385] [1384-1365] [1364-1345] [1344-1325] [1324-1305] [1304-1285] [1284-1265] [1264-1245] [1244-1225] [1224-1205] [1204-1185] [1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [Korábbi]