Landeszmann rabbi bőgatyázós magyargyűlölős kirohanásáról is ezt írtad? Vagy Spíró György "író" "a xarból jövő mély magyarok" kitételére is ilyen érzékenyen reagáltál? Ezek itt alant idézetek, más, bárki által hozzáférhető országos portálokról. IDÉZETEK! S az eredetiek mind fennvannak még a ma napig is. Sajnos, Magyarországon csak a magyarnak nincsenek jogai! Ja, és Olaszliszkán mi volt 2006 őszén? Pénzes Henriettát ki ölte meg különös kegyetlenséggel, felgyújtva? 80 éves(!) védtelen öregasszonyokak ki erőszakolnak meg(!) és rabolnak ki? A magyar emberek ingatlanait kik vásárolják fel? Melyik állam elnöke dicsekedett ezzel? Nekik szabad "faji alapon" nem pusztán becsmérelni, hanem szó szerint az életünkre törni? Miért nem lehet ezekről a húsba vágó kérdésekről nyiltan beszélni? Sőt, nem csak beszélni, de tenni kéne, mert ha minden így marad, 30-50 év múlva Magyarország megszűnik létezni...
2008.05.03. 11:36
Ez az oldal nagyon félrecsúszott! Ahogy nézegetem az utóbbi oldalakat lassan már kimeríti, vagy talán már ki is merítette a „faji alapú becsmérlés" bűntényét.
2008.05.02. 23:55
"A rasszista szenátor és a cigányok
"Nem értek egyet a cigányok integrációjával: dinamitot kéne venni, és mindahányukat felrobbantani!"
Sajnosrasszista vagyok, és nem értek egyet a cigányok bármilyen integrációjával, és azzal, hogy az egész kerületben szétszórtan éljenek. Sajnosmárkiválasztottuk a Bedřiąkatelepet, és ott lesznek, nyugodtan, egy áram alatt tartott kerítéssel oldalról és fölülről egyaránt körbekerítve - jelentette ki Liana Janáčková. Botrány Csehországban.
// <\/scr'+'ipt>');
// ]]>
"Sajnos rasszista vagyok, és nem értek egyet a cigányok bármilyen integrációjával, és azzal, hogy az egész kerületben szétszórtan éljenek. Sajnosmárkiválasztottuk a Bedřiąkatelepet, és ott lesznek, nyugodtan, egy áram alatt tartott kerítéssel oldalról és fölülről egyaránt körbekerítve... Megértem, hogy ezt ők igazságtalanságnak fogják fel, de igazán nem tudom, hova tudnám még őket küldeni! Dinamitot kéne venni, és egyszerűen mindahányukat felrobbantani!" A minap Liana Janáčková beszélt így, a cseh parlament felsőházának független szenátor asszonya, a morva-sziléziai metropolisz, Ostrava egyik belkerületének, Mariánské Hory és Hulváky polgármestere, amikor a cigánybűnözéssel kapcsolatban egyeztettek az önkormányzati képviselők.
Liana Janáčková
A hasonló kijelentések nem ritkák Cseh- és Morvaország politikai életében. Ugyan a "cseh MIÉP-ként" számon tartott republikánusok márnem tagjai a parlamentnek, akadnak még hasonlóan is radikálisabb hangok. A politikai élvonalba nemrég visszatért kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes, egyben a Morvaország keleti részén lévő Vsetín és környéke szenátora, Jiří Čunek közismert arról, hogy a Zlín-megyei város polgármestereként kirakta az önkormányzati tulajdonú lakásokat fizetés nélkül használó cigányokat a belvárosból. Amikor pedig regionális fejlesztési miniszterként arról kérdezték, hogyan lehet előnyökhöz jutni a szociális támogatási rendszerben, arra utalt, hogy ahhoz sötétebb bőrszín kell.
Čunek mintegy fél éves szünet után tért vissza kormányzati posztjára, miután gyanúba keveredett, hogy állami támogatásokkal élt vissza, a gyanú alól azonban tisztázta magát. Az ostravai szenátor-asszonynak azonban nem volt szüksége hasonló, néhány hónapos visszavonulásra, mivel mentelmi jogát nem függesztette fel a törvényhozás felsőháza. Az ominózus, 2006-os önkormányzati ülésen elhangzottak mondatokra pedig úgy derült fény, hogy azokról hangfelvételt készített a kerület korábbi polgármestere.
A polgári demokrata párti Radomír Michniak nyilvánosságra hozta a hanganyagot, melynek hallatán roma polgárjogi szervezetek feljelentették a polgármester- és szenátor asszonyt. David Bartoą, az ostravai ügyészség szóvivője szerint a felvételen szereplő kijelentések kimerítik a „faji alapú becsmérlés" bűntényét.
Sokan úgy vélték, hogy az ostravai születésű, és Brünnben építész végzettséget szerzett Janáčková azért állt ki az elnök mellett, hogy annak pártja, a kormányzó Polgári Demokrata Párt megvédje képviselői immunitását a cigány-ügy miatti rendőrségi megkereséskor. Az elméletet gyengíti, hogy Janáčková a róla döntő szenátusi ülésen maga kérte a mentelmi jog felfüggesztését, ezt azonban a jelenlévő 54 szenátor közül csak 13 támogatta. Egy másik lehetséges összefüggés lényegét sem sikerült még megfejteni, de tény, hogy Janáčková szenátori körzetét előtte egy Vsetínben született, polgári demokrata párti politikus, Mirek Topolánek képviselte. Ma ő az ország miniszterelnöke."
2008.05.02. 17:32
Szőnyi Bartalos Mária TÁNCOL A MÁJUS
Táncol a május pengeélen,
Nyílik a rózsám tüskevégen,
Tájol a szellő e vidéken,
Élünk még vízen és kenyéren.
Vádol a téboly országélen,
Bízik a nyomor országvégen,
Isten is eljő terítéken,
Vénül az Ige Szókenyéren.
Károg a jónép varjúréten,
Hízik a gazdag pénzéhesen,
Távol a népség, élhetetlen.
Táncol a tűrés mérhetetlen.
Komárom-Szőny, 2008. május 2.
2008.05.02. 14:39
"Zsidók mondanak ítéletet Izrael felett: terrorista, palesztinokat mészárló állam, nincs mit ünnepelni + videók 2008-05-01. 16:13
Izrael terrorista, etnikai tisztogatást folytat, esze ágában sincs tiszteletben tartani az emberi jogokat és mészárlással próbálják megoldani problémáikat. Ezt - ezúttal - nem mi mondjuk, hanem Nagy-Britanniában élő zsidók, akik ily módon próbálják árnyalni a fennállását ünneplő népirtó állam öntömjénező cionista propagandáját. Bár maroknyian vannak zömében fajgyűlölő nemzettársaikhoz képest, leszögezik: ideje volna elismerni a Nakbát, a palesztinok 1948-as elüldözését holokausztnak. Természetesen azonnal antiszemitának kiáltották ki őket (nem foglalkozva azzal, hogy maguk is zsidók), az izraeli nagykövet pedig demokratikusan megfogalmazta: ki kell közösíteni azokat, akik így merik értékelni 60 év csodálatos vívmányait.
Vannak zsidók, akik így
gondolják. Kevesen.
Szerdán, egy héttel Izrael kikiáltásának hatvanadik évfordulója előtt száznál több ismert írókból, festőkből, akadémikusokból, színészekből és más közszereplőkből álló Nagy-Britanniában élő zsidó levelét jelentette meg a brit The Guardian.
"Nem tudjuk ünnepelni a létét terrorizmusra, mészárlásra és más embereket a földjeiktől való megfosztásra alapozó állam születésnapját. Nem tudjuk ünnepelni egy olyan állam alapításának évfordulóját, mely a jelen pillanatban is etnikai tisztogatást folytat, áthágja a nemzetközi törvényeket, szörnyűséges kollektív büntetéssel sújtja Gáza civil lakosságát, és folyamatosan megtagadja a palesztinok emberi jogait, valamint nemzeti törekvéseit" – áll a levélben.
"1948 júliusában 70,000 palesztint üldöztek el lyddai és ramlehi otthonaikból a nyár kellős közepén táplálék és ivóvíz nélkül. Százak haltak meg. Halálmenet néven vált ismertté ez az esemény. Nem fogunk ünnepelni" – folytatódik a levél.
Összesen 750,000 palesztin vált menekültté. Mintegy 400 falut töröltek el e térképről.
De még ekkor sem ért véget az etnikai tisztogatás. 1956-ban palesztinok ezreit űzték ki Galileából. Sok ezret pedig akkor, mikor Izrael elfoglalta a Nyugati Partot. A nemzetközi jog, valamint az ENSZ 194-es határozata értelmében a háborús menekülteknek joguk van visszatérni vagy legalább kártérítés jár nekik. Izrael soha nem fogadta el ezt a jogot. Nem fogunk ünnepelni - írják az elenyésző kisebbséget alkotó, normálisabb, valamennyire megcivilizált zsidók.
A Ynet (a Jediot Ahronot című, nagy példányszámú izraeli napilap angol nyelvű online változata) interjújában Haim Bresheeth professzor természetesen tagadta, hogy antiszemita volna - zsidó létére. Nem értem, miért vádolják az aláírókat antiszemitizmussal és a terrorizmus támogatásával. Az aláírók közül senki nem támogatja az értelmetlen vérontást – mondta.
Azt akarjuk, hogy békében, rakéták és gyilkosságok nélkül éljenek együtt a palesztinok és Izrael. Ez utóbbi viszont nem hajlandó szóba állni a demokratikusan megválasztott Hamásszal, az pedig nem beszélget Izraellel, míg vissza nem vonul a megszállt területekről – magyarázta a helyzetet a professzor. Bresheeth nem rejtette véka alá: „Az az igazi terror, amivel Izrael sújtja immár 40 éve a palesztinokat – ez az erős állam terrorizmusa egy viszonylag gyenge szerveződéssel szemben. Olyan sarokba toljuk be a palesztinokat, hogy nem marad más választásuk, mint a támadások. Ezt nem tehetjük” - mutatott rá.
Izrael demokratikus állam – jelentette ki a levélre válaszul Izrael nagy-britanniai nagykövete, s hogy ezt bizonyítsa, azonnal hozzá is tette: az ilyen véleményt megfogalmazó csoportokat ki kell közösíteni. Büszkék vagyunk arra a csodálatos eredményre, melyet Izrael és a zsidó nép elért ezalatt a 60 év alatt (lásd fent – a szerk.), és nem fogjuk hagyni, hogy ez a kelekótya társaság elrontsa az ünnepünket – fogalmazta meg Izrael viszonyulását az emberi jogokhoz, demokráciához és minden olyasmihez, amelynek érdekes módon éppen maguk a zsidók a fő szószólói Európában – hacsak nem róluk van szó.
(Kuruc.info - Ynetnews angol nyelvű izraeli hírportál)
Az alábbi videókon a fenti aláírókhoz hasonló zsidókat láthatunk, akik azt vallják, a cionizmus ellentmond a judaizmusnak, s egy istentelen, materialista, nacionalista törekvés.
Az első videón a cionisták ellen tüntetnek (szót ejtve egyebek mellett "az úgynevezett holokausztról"), míg le nem rohanja őket egy cionista, a másodikon Mahmúd Ahmadinedzsád, Irán nagy antiszemita hírében álló elnöke fogadja a cionizmus-ellenes rabbikat, a harmadikon pedig az izraeli terrorizmus ellen tüntetnek - muszlimokkal együtt."
www.kuruc.info
2008.05.01. 17:56
Orbán: A mai kormányzás olyan, mint a kommunizmusban volt
Magyarországon ma parlamenti felhatalmazás és támogatás nélküli kormányzás folyik, ami olyan, mint a kommunista rendszerben volt – mondta Orbán Viktor a Tabánban. A Fidesz elnöke a szokásos tabáni koncertekre látogatott ki.
Ma Magyarországon „parlamenti felhatalmazás és támogatás nélküli kormányzás zajlik. Ez számomra mint rendszerváltó, egykori, a kommunista rendszerrel szembenálló, a szabadságért harcoló ember számára (...) elfogadhatatlan. Olyan, mint a kommunista rendszerben. Akkor sem volt társadalmi támogatás, a parlamenti támogatás meg álságos volt” – fogalmazott a Fidesz elnöke, amikor csütörtökön délután a Tabánban rendezett koncertekre látogatott.
Úgy vélte, ahhoz, hogy valaki jó lelkiismerettel végezhesse miniszterelnöki munkáját, két feltétel kell. Egyrészt legyen társadalmi támogatottsága, másrészt legalább a parlamenti támogatás legyen meg.
2008.05.01. 17:52
Magyar címeres különvonat megy a csíksomlyói búcsúra 2008-05-01. 15:19
Különvonat indul Budapestről a csíksomlyói pünkösdi búcsúra május 9-én. Az Erdély szívén áthaladó, mintegy ötszáz zarándokot szállító magyar címeres mozdony vontatta szerelvényt Hargita megyébe érkezve, a gyergyószárhegyi állomáson Tánczos Barna szállításügyi államtitkár fogadja.
Tánczos Barna szállításügyi államtitkár a csíksomlyói búcsú eseménysorozatának részeként kiemelte a vasútállomás kétnyelvű, magyar-román emléktábla-avató ünnepségét, hiszen a helyi önkormányzat és a magyarországi alapítványok által kezdeményezett, Pfaff Ferenc emlékére állított márványtáblának méltó elhelyezését a román hatóságok évekig megakadályozták. Az emléktábla felállításának ellenzői igen keveset tudnak Pfaff Ferencről. A mohácsi születésű építész, műegyetemi tanár nevéhez számos jelentős vasútállomás tervezése fűződik, többek között a gyimesbükkié is.
A búcsút követően május 11-én, Pünkösd vasárnapján Gyimesbükkön a történelmi Magyarország legkeletibb őrházának felújított - ma már használaton kívüli - épületét is átadják. A Magyar Királyi Vasutak 30-as számú őrháza elé gurul majd be az ipartörténeti érdekességként számon tartott 017-es számú, magyar címeres Nohab mozdony, amely a zarándokok különvonatát vontatta Budapestről.
A román állam által egy magánszemélynek eladott, majd a helyi önkormányzat tulajdonába került őrház épületének helyreállítását a gyimesbükki önkormányzat valamint erdélyi és magyarországi civil szervezetek végezték el, közöttük a Budakeszi Kultúra Alapítvány. A szerveztet alapítója, Koós Hutás Katalin tájékoztatása szerint az épületben vasúttörténeti kiállítás nyílik. Az épületet egyébként a hajdani magyar vasúti szabványoknak megfelelően hozták rendbe.
(FH)
2008.05.01. 17:37
Az IP címek ellenőrzése személyiségi jogot sértő cselekedet.
2008.05.01. 17:26
Miért nem az újhelyi honlapot teszteli? Sátoraljaújhelyi lakos, aki valami végzetes hiba (baklövés?) folytán valamennyi ideig a sárospataki honlapnál kapott munkát. Ez már a Hörcsik úr honlapján kiderült, amit működésképtelenné tett az "elárasztás" módszerével, ugyenezt csinálta mint itt. Egy kis gyalázkodás, egy kis imádság, egy kis vers, egy kis politika, aztán megint az sp.hu.
Istenem, meddig nézed még? Ha valóban vallásos, (de ha nem akkor is) gondolkodjon el rajta, hogy hova vezet ez az út?
2008.05.01. 12:32
Tisztelt Jobb Patakért Szerkesztősége, Tisztelt Webmester!
Tegnap feltettek egy felhívást, mely szerint kérik a tisztelt fórumozót, hagyja békén a társportál(ok) vélt sérelmeinek személyeskedésbe hajló kitárgyalását....
Íme, még egy nap sem telt el, már is folytatódik a rágalomhadjárat. Miért nem emailban tisztázza a vélt sérelmeit. a beírásokból ítélve provokálja és gyúnyolja az sp.hu szerkesztőit - pl. az előző beírása.... hogy tesztel..... Kérem tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ez megszűnjön.
2008.05.01. 11:44
A májusfa-állításról 2008-05-01. 11:11
Legénykoromban, de valószínűleg már a régebbi időkben is a fiatalok a május kezdetét egy nagyon szép szokással ünnepelték meg.
Április utolsó éjjelén a fiatalemberek éjjelizene kíséretében májusfát helyeztek el a kedvesük kapujában. Ez úgy történt, hogy néhány fiú, vagy egy baráti társaság összeállt, megfogadtak egy zenészt, és az előzőleg beszerzett virágzó, zöldellő faágakkal (ez lehetett a májusfának nevezett fa ága, vagy bármilyen szép faág), vagy egész fákkal éjfél után sorra járták mindenik fiú kedvesének házát. A kapura vagy az udvaron egy alkalmas helyre odarögzítették a szerelmes fiatalember által hozott faágat, szalagokkal feldíszített fát, majd a zenész elkezdte húzni. Az egyik legkedveltebb nóta ez alkalomra az volt, hogy „Szeretnék május éjszakán letépni minden orgonát…". A legények addig vártak, míg a lányos házban a behúzott függöny mögött meg nem gyúlt egy szál gyufa. A lány természetesen már várta az éjjelizenét, s az előzetesen kikészített gyufával nagy köröket leírva a levegőben jelezte, hogy tudomásul veszi és köszöni a figyelmességet. Ha a fiatalok között már komolyabb volt a kapcsolat, a szülők behívták pár percre a szerenádot adókat és itallal, süteménnyel kínálták őket.
Persze egyfajta versengés is volt a fiatalok között e szokással kapcsolatban. Az a fiatalember volt a legkiemelkedőbb, aki a legnagyobb májusfát állította, s akinek leghosszabb ideig húzta a cigány. A lányok is szívesen dicsekedtek a néha bizony nehezen eltakarítható óriási májusfával. Ha a lányok közül valakit meg akartak büntetni valamilyen rajtuk esett sérelem miatt, kivágott tüskés vadrózsabokrot tűztek a kapujára.
Nős férfiak köreiben is szokás volt éjjelizene adásával kifejezni párjuk iránti ragaszkodásukat ezen az éjszakán, de náluk a májusfa-állítás elmaradt.
Nagyon szép és gyengéd hagyomány volt ez, mely által a fiúk újra és újra szerelmet vallottak kedvesüknek. Akkoriban mások voltak a fiatalok, a lányok nőkhöz méltóan tudtak viselkedni, a fiatalemberek pedig sokkal jobban tisztelték a lányokat, mint manapság, és május éjszakáján elegánsan, úriember módjára mutatták ki érzelmeiket. Aki nem akart kihívóan viselkedni, kedvesének egy cserép illatos fehér violát tett az ablakába.
(Bulbuk Jóska bácsi - Erdély Ma)
2008.05.01. 11:41
A májusfa-állításról 2008-05-01. 11:11
Legénykoromban, de valószínűleg már a régebbi időkben is a fiatalok a május kezdetét egy nagyon szép szokással ünnepelték meg.
Április utolsó éjjelén a fiatalemberek éjjelizene kíséretében májusfát helyeztek el a kedvesük kapujában. Ez úgy történt, hogy néhány fiú, vagy egy baráti társaság összeállt, megfogadtak egy zenészt, és az előzőleg beszerzett virágzó, zöldellő faágakkal (ez lehetett a májusfának nevezett fa ága, vagy bármilyen szép faág), vagy egész fákkal éjfél után sorra járták mindenik fiú kedvesének házát. A kapura vagy az udvaron egy alkalmas helyre odarögzítették a szerelmes fiatalember által hozott faágat, szalagokkal feldíszített fát, majd a zenész elkezdte húzni. Az egyik legkedveltebb nóta ez alkalomra az volt, hogy „Szeretnék május éjszakán letépni minden orgonát…". A legények addig vártak, míg a lányos házban a behúzott függöny mögött meg nem gyúlt egy szál gyufa. A lány természetesen már várta az éjjelizenét, s az előzetesen kikészített gyufával nagy köröket leírva a levegőben jelezte, hogy tudomásul veszi és köszöni a figyelmességet. Ha a fiatalok között már komolyabb volt a kapcsolat, a szülők behívták pár percre a szerenádot adókat és itallal, süteménnyel kínálták őket.
Persze egyfajta versengés is volt a fiatalok között e szokással kapcsolatban. Az a fiatalember volt a legkiemelkedőbb, aki a legnagyobb májusfát állította, s akinek leghosszabb ideig húzta a cigány. A lányok is szívesen dicsekedtek a néha bizony nehezen eltakarítható óriási májusfával. Ha a lányok közül valakit meg akartak büntetni valamilyen rajtuk esett sérelem miatt, kivágott tüskés vadrózsabokrot tűztek a kapujára.
Nős férfiak köreiben is szokás volt éjjelizene adásával kifejezni párjuk iránti ragaszkodásukat ezen az éjszakán, de náluk a májusfa-állítás elmaradt.
Nagyon szép és gyengéd hagyomány volt ez, mely által a fiúk újra és újra szerelmet vallottak kedvesüknek. Akkoriban mások voltak a fiatalok, a lányok nőkhöz méltóan tudtak viselkedni, a fiatalemberek pedig sokkal jobban tisztelték a lányokat, mint manapság, és május éjszakáján elegánsan, úriember módjára mutatták ki érzelmeiket. Aki nem akart kihívóan viselkedni, kedvesének egy cserép illatos fehér violát tett az ablakába.
(Bulbuk Jóska bácsi - Erdély Ma)
2008.05.01. 11:29
A sarospatak.hu weblapon gyakran csak azt tesztelem, hogy mikor írhatok már be cenzúrázás nélkül.
2008.05.01. 11:07
Hervay Tamás Anyák minden napjára
Anyja ölébe búvik a gyermek.
Vigaszt, meleg menedéket ott lelhet!
Szoknyája ráncával takarva magát
Kiáltja hangtalan! - Ne bánts, világ!
Kötényt köt szoknyája fölé anya.
Zsebében ott lapul gyermeke dala.
Kötény sarkával almát fényesít,
Vagy dióval incseli' gyermekét.
Ráfba magot, életet bokorba,
Puli térel így jószágot gomolyba.
Félelmek kiá'ját csönddé halkítja.
Világ-ölelését családjára vonja.
2008.05.01. 11:00
Az "értelmiségnek" sok más, nagyon fontos szerepe lenne. Na de milyen "értelmiség" az, amelyik eltűri, sőt cinkos a hazugsággal nyert választásban, a polgárok szemeinek kilövésében, az ország kifosztásában és erkölcsi, gazdasági tönkretételében, a keresztény- és nemzetgyalázásban, a cionista gyarmatosításban???...
2008.04.30. 16:58
Bogád Antal CSOÓRI SÁNDORNAK
A szabadság mécslángjánál álltok
pompeji Őrként, hithű bajnokok,
ádáz Nérók fenekednek rátok,
kísért még az ezeréves átok
Nibelungi regölős dalnokok?
Szétszéledtünk, mint Jehova népe
ősideje ver Isten ostora,
rozsdálló láncunk, régi koloncunk
vérző fejünkön töviskorona.
Lesz új hajnala Európának
jönnek megváltó Bem-ek, Kossuth-ok,
vagy a szolgaság bűz-mocsarába
süllyedünk végleg, szlávok, magyarok?
2008.04.30. 16:49
Az értelmiséginek az a szerepe, hogy leleplezze a cenzúrázás minden formáját.
2008.04.30. 15:29
Kérjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy tartózkodjanak a portál egy témával való elárasztásától, a társportál(ok) vélt sérelmeinek személyeskedésbe hajló kitárgyalásától. A szólásszabadság jegyében véleményüket a hatályos jogszabályok és az internetes fórumok általános moderálási elveit figyelembe véve fejtsék ki! Köszönjük! További kellemes eszmecserét kívánunk portálunk látogatóinak.
A társadalom egészséges életösztönétől hajtva igyekszik az állami újraelosztás segítségével megtámogatni a vesztes és többségben lévő társadalmi csoportokat. Ha csökkentem a deficitet a kiadások magas szintjére hivatkozva, akkor ez azt jelenti, hogy radikálisan rontom az egyébként is vesztes társadalmi csoportok általános társadalmi, gazdasági pozícióit. Ebből következik: ha csökkentem a kiadásokat, ezzel lehetőséget teremtek a bevételek csökkentésére is. Itt lép be a radikális adócsökkentés igénye is. Ez a másik oldalon lerontja a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, a vesztes többség pozíciója kiegyenlítődésének lehetőségét azzal, hogy csökkenti a kiadásokat, illetve azzal a felkiáltással, hogy maradjon több pénz az embereknél, csökkenti a bevételeket. Ám könnyű belátni: mindenféle adócsökkentés egyértelműen a leggazdagabbaknak, a legjobb pozícióban lévőknek a helyzetét könnyíti. A legerősebb gazdasági-társadalmi csoportoknak kedvez, hiszen ők fizetik a nagyobb adót. Csökkentik az állam terjedelmét, aminek következtében a nemzetállam azon funkciója, hogy a lokalitásokat igyekszik megvédeni – hiszen mi más lehetne a feladata – a globális gazdaság hatalmi folyamataitól, ez sokszor csorbul, és egyre csökken.
Az egyik alapvető cél, hogy gyengítsék a nemzetállamot, másrészt, pedig lezajlik egy hatalmas újraelosztás is. Mert azoknak a jövedelempozíciója romlik, akik a leginkább rászorulók lennének, az adócsökkentéssel meg javul azok helyzete, akik egyébként is a lehető legjobb pozícióban vannak. Könnyű belátni: egy latin-amerikai jövedelemegyenlőtlenségekkel sújtott társadalomban, mint amilyen a magyar, a kiadáscsökkentés a leginkább rászoruló társadalmi kétharmad lehetőségeit csökkenti. Az ezzel párhuzamosan megnyíló bevételcsökkentés pedig a leggazdagabbak pozícióját javítja. Ha azonban megfordítjuk a logikát, és azt mondjuk, hogy nem a kiadás sok, hanem a bevétel kevés, igen érdekes összefüggésekre bukkanhatunk.
A magyar gazdaság döntő többségét hozzávetőlegesen két tucat multinacionális vállalat ellenőrzi. Ezek a magyar foglalkoztatottak 12 százalékát alkalmazzák, az összes bérnek a 15 százalékát fizetik ki – tény, hogy ebben a szegmensben némileg magasabbak a bérek az átlagosnál – és befizetik az összes adónak körülbelül a 38 százalékát. Közben pedig, az adózás utáni profit 92 százaléka az övék! Ezek a döbbenetes arányok jelzik, hogy kik is azok, akik miatt „bevételhiányos” (és nem „kiadástöbbletes”) állapot alakult ki. A deficit, a hazugság, tehát a válság legmélyebb oka valójában az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik, 92 százalékos profit mellett mindössze 38 százalékkal járulnak hozzá a bevételekhez, a közteherviseléshez.
Kifejezetten a baloldali kormányok regnálása idején megindult egy nagyon erős államtalanítási folyamat. Ha ez tovább fokozódik, az hová vezethet egy olyan társadalom esetében, amelynek egyre magasabb élelmiszer-, és energiaárakkal kell szembesülnie, amelyiknek a kutatások szerint egyre rosszabb az egészsége, népesedési folyamatai, emellett rendkívüli módon reménytelennek, értékvesztettnek vallja magát?
Mindannyian láthatjuk, ez hová vezethet. Rázárulni látszik a magyar társadalomra egy végzetes harapófogó, amelynek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke a 30-40 évvel ezelőtti szinten rögzül, miközben a munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont a globális piaci szintre emelkedik (a kifosztás stációit lásd korábbi írásunkban – a szerk.).
Holott a társadalom nagy része csak a munkaerejét tudja áruba bocsátani.
Igen, a munkaerő árát véglegesen rögzítették a 1960-70-es évek szintjén, miközben a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nagy multinacionális vállalatok számára való teljes szabad hozzáférés nyomán a munkaerő újratermeléséhez szükséges áruk és szolgáltatások árát természetesen a globális piaci szintre vitték fel. Ezért lehetséges az, hogy Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20 százalékkal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, holott ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint nálunk. Amikor egy társadalommal nagyon hosszú időn keresztül nagyon rossz dolgok történnek, akkor ez egy idő után súlyos és maradandó károsodást okoz. Minden emberi közösségnek hármas jelszava a népesség, egészség, békesség.
A „békesség” a lelki egyensúly azon mentális, morális, spirituális javak újratermelésének az egyensúlya, amelyek az elemi szintű együttélést, együttműködést, szolidaritást biztosítják. Ezek nélkül nem létezik egészségesen működő közösség. Ez a talapzata mindennek, ez azonban a magyar társadalomban a történelmi előzmények nyomán már a ’60-70-es években is végzetesen megroppant. Ennek a lelki békének tragikus állapota tükröződik a másik két folyamatban is: az egészség-, illetve a népességvagyonnal való gazdálkodásban is. Mindkettőben Európa legrosszabb helyzetben lévő társadalma vagyunk. Olyan lepusztulási lejtőn haladunk, hogy ha nem történik lényegi változás, akkor az egy évtizeden belül végezetes következményekkel járhat.
A jelenlegi helyzetben a Fidesznek mik lennének a legfontosabb feladatai?
Amivel legelőször szembesülni kell: a magyar társadalom rendkívül súlyos helyzetben van. Ez a súlyos újratermelési válság döntően nem gazdasági jellegű. Noha nagy a nyomás afelé, hogy a bajokat gazdasági-pénzügyi problémaként kezeljük, itt alapvetően társadalom-újratermelési válságról van szó. Sokkal súlyosabb a dolognak az a kevésbé látható része, ami a szétvert lelkiállapot, a népesedés és az egészségvagyonunk helyzetét jelzi. A Fidesznek a stratégiáját nem négy évre, hanem sokkal hosszabb időre kellene felépítenie. Egy olyan koherens nemzetstratégiát kell megfogalmazni, amelyhez lehet 80 százalékos támogatottságot szerezni. Ki is derült a népszavazás alkalmával, hogy ez lehetséges. Lehet hatalmas támogatást szerezni nagy stratégiai célok mellé, ha értelmesen elmagyarázzuk az embereknek, hogy mi történik és mit kellene tenni – igaz, legalább 15-20 év kellene ahhoz, hogy megforduljanak a kedvezőtlen folyamatok. Ahhoz, hogy helyreálljon a megroggyant lelkiállapot, újra legyen bizakodás, szolidaritás. Erre építve, pedig nagy áldozatokkal képesek legyünk egy családbarát fordulattal visszafordulni a végzetes népesedési lejtőről. És eközben kevésbé önpusztító életmóddal helyreállíthatnánk a szétzilált egészségvagyonunkat is.
Van a Fidesznek ereje ahhoz, hogy ezt a minden bizonnyal gigantikus feladatot véghezvigye, közösen a társadalommal?
A polgári kormány négy éve eléggé egyértelműen jelezte, hogy Orbán Viktor felismerte ezeket az összefüggéseket, és ha akkor nem szakad meg ez a folyamat, készen is áll ennek a feladatnak az elvégzésére. Az az időszak arra volt jó, hogy összeérjenek azok a szervezeti, intézményi változások – létrejött például egy népesedési kormánybizottság is – amelyek nyomán ez a 15-20 éves program felépülhetett volna. Sajnos ez a folyamat 2002-ben tragikusan megszakadt. Ma lényegesen rosszabb feltételekkel kellene ezeket az életmentő mechanizmusokat beindítani. Ehhez párosul a közbeszéd roncsoltsága is: ma még nehezebb és bonyolultabb e problémákat elmagyarázni.
Roppant nehéz feladat ez, és ennek a Fideszen belül is megvannak az ellenzői. Teljesen logikus, hogy a globális hatalom mindent megtesz annak érdekében, ha az SZDSZ szétroncsolódik, akkor a hatalom rejtett szerkezetekben igyekszik felépíteni a kormányzó párokban a rendszeridegen szisztémákat. A már említett konferencián elhangzott, hogy „akkor a szakértők elmondták, mi a feladat, most már a politikusokon a sor”. Ez egy elég egyértelmű üzenet volt. Itt nem „politikusokról” van szó, hanem Orbán Viktorról. Ez a vészjósló üzenet egyértelműen Orbánnak szólt, és eszerint úgysem lesz más lehetősége, bármilyen többséggel is alakít kormányt, minthogy a globális hatalomnak a konferencián elhangzott „parancsait” teljesítse.
Orbán Viktor ellen tud állni ennek a nyomásnak?
Nagyon bízom benne, hogy igen. A polgári kormányzás négy éve és az azóta eltelt időszak igen súlyos, mély és intenzív tanulási folyamat volt Orbán Viktor számára.
Azt gondolom, hogy sokkal világosabban látja ma már, hogy mi a valós helyzet és rendelkezik azokkal a képességekkel, tudásokkal, illetve azzal az elszántsággal is, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen nemzetstratégiát kialakítson és képviseljen. Az tény, hogy rendkívüli nehézségekkel kell szembenéznie.
Arra számítok, hogy a politikai konfliktusok intenzitása aligha csökken majd attól, hogy a Fidesz kétharmados többséggel kormányra kerül, és neki kezdhet a nemzetstratégiája megvalósításához.
Bogár: Rákos áttétként épülhet be az SZDSZ más pártokba A Fidesznek koherens nemzetstratégiát kell alkotnia 2008.04.30 09:39
Lippai Roland Az SZDSZ bukása és pusztulása a magyar társadalom jövője szempontjából döntő jelentőségű és pozitív fejlemény – jelentette ki Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. A közgazdászprofesszor úgy véli: attól, hogy az SZDSZ-t visszavonja a globális hatalom, és a népszavazással az emberek nemet mondtak a törpepártra, képesek lehetnek arra, hogy mint rákos sejtek, áttéteket képezzenek más pártokban. Orbán Viktorra vár az a feladat, hogy egy átfogó nemzetstratégia mentén kísérletet tegyen arra, hogy a magyar társadalom visszaforduljon a végzetes lepusztulási lejtőn. Interjúnk.
Ön korábban arról beszélt: ha a március 9-i népszavazásnak elsöprő sikere lesz – amelynek egyébként tanúi is lehettünk – akkor az lehetőséget ad arra, hogy egy teljes rendszerkorrekció induljon meg. Nem következett be az a gyurcsányi jóslat sem, hogy 9-e után 10-e következik: alig másfél hónap alatt különböző áttételeken keresztül, ám úgy tűnik, a Gyurcsány-kormány megbukott attól függetlenül is, hogy nem eresztik a gyeplőt és kisebbségi kormányzással próbálják elnavigálni az országot. Mi húzódik meg az elmúlt időszak mélyében?
Mindenki láthatta már a népszavazás előtt is – ha a már ismert eredmény alakul ki –, vagyis a maximális becslésekhez közeli vagy még azt is túlszárnyaló részvétel és azon belül elsöprő a többsége az igeneknek, az azt jelenti majd: nemcsak egyszerűen a kormány bukik meg, hanem ezzel együtt a rendszer is. Sőt bizonyos értelemben nem csak a rendszerváltás rendszere, hanem az egész elmúlt hatvanéves szisztéma is. Ennek az első része önmagát szocializmusnak nevezte, a második pedig magát kapitalizmusként definiálja, ám tulajdonképpen mindkettő a globális kapitalizmus eszköze volt a tradicionális paraszti társadalmak megsemmisítésére, majd a globalitásnak megfelelő konzumidiótává, vagyis engedelmes munka- és fogyasztóerő-állatok gigantikus csordáivá történő átalakítására. A jelenlegi bukást legalább három történelmi rétegben kell tehát szemlélnünk. Az első, a leginkább látható szintje a bukásnak lényegében viszonylag rövid idő alatt megtörtént.
Ennek végkifejlete a koalíciós szakítás.
Igen, a bukás első fázisa lezajlott. Azt kell eldönteni, valójában minek is lássuk mindezt. Elindult egy bomlási folyamat, amely még csak az első rétegénél tart, mert formálisan maga a kormány sem szűnt még meg. Ez lenne az első állomás, majd a rendszerváltás rendszere és az elmúlt hatvan év korrekciója követezhetne. A kormány szétbomlása már megindult. A kérdés az, hogy valójában mi történik ebben a bomlási folyamatban. Az MSZP mindig is egy bonyolult politikai holding volt, amelyben legalább egy tucatnyi politikai párt van. Ám a kezdetektől fogva a „belső” SZDSZ volt a meghatározó, főleg, amióta Gyurcsány miniszterelnök, majd pártelnök lett. Az SZDSZ-es hálózat uralma a döntő fontosságú ebben az „összefogásban”. Tehát ebben a szétválásban azt ismerték fel: ha formálisan is együtt maradnak, vagyis látványosan érzékelhető kettőjük koalíciója, (tehát a külső SZDSZ és az MSZP-ben lévő belső SZDSZ összefogása) akkor ez negatív szinergiát okoz. Ha együtt maradnak, akkor biztos: együttesen kisebb lesz, kisebb marad, sőt folyamatosan csökken a kimeneti teljesítmény, mintha különválnának. Ha külön mennek, ahogy ez meg is történt, nagyobb lesz a retorikai szabadság. Mindkét fél több lehetőséget kap arra, hogy visszaszívja azokat a szimpatizánsokat, akiket éppen emiatt az „intim liaison” miatt veszített el.
Az SZDSZ esetében azok a támogatók jöhetnek vissza, akik elsősorban azt rótták fel, hogy egy utódpárttal állt össze a liberális párt. Az MSZP esetében azokat a szavazókat lehet visszacsábítani, akik amiatt fordítottak hátat a pártnak, mert az MSZP valójában egy totálisan „eszdéeszesített” konstrukcióvá vált, ahol a szociális törekvéseknek az írmagja sem maradt, emellett egyértelműen a kollaboráns, globalista, behódoló stratégia valósult meg. A retorika akciószabadsága növekedett, ám a tényleges mozgástér nem változhat.
Mennyire jelentős ez a bomlási folyamat?
Ez a társadalom, a magyar nemzet hosszú távú jövője szempontjából nagyon helyes és pozitív folyamat – végbe kell mennie a kormánykoalíció felbomlásának, majd a kormány, illetve a rendszer megszűntének is.
Mi a szerepe itt a törpepártnak, az SZDSZ-nek?
Fontos hozzátenni mindehhez, hogy az SZDSZ valójában egy sajátos politikai alakzat, és mint ilyen, rendszeridegen a magyar politikában. Valójában ahhoz lehetne őket hasonlítani, ami 1945-58 között állt fenn Magyarországon, nevezetesen: minden fontosabb állami vezető mellett ott dolgozott egy szovjet tiszt. Magyarán, a birodalmi, katonai erőszak szervezetileg és intézményesen is képviseltette magát a magyar államigazgatásban. Ám 1958-ban a szovjet birodalom visszarendelte a tiszteket. Az, hogy Magyarországon létezhet SZDSZ nevű párt 20 éve, azt jelzi, hogy mi most még a rákosista-sztálinista szakaszában vagyunk a rendszerváltásnak. Tehát nem sikerült elérni azt, hogy a birodalmi erőszak közvetlen részvétele eltűnjön az egész magyar politikai erőtérből. Ha az SZDSZ mint párt megbukik, kiesik a parlamentből, és nagy valószínűséggel ezt követően felbomlik, illetve eltűnik a magyar politikai rendszerből, az azt jelentené, hogy a birodalom visszavonja közvetlen katonai ellenőrként működtetett kollaboránsait.
Az SZDSZ neve, illetve a politikai süllyesztő fogalma már sokak fejében összekapcsolódott.
Igen, valóban. Én azt hiszem, a magyar társadalom többsége számára egyértelmű, hogy a népszavazás elsősorban az SZDSZ-ről való szavazás volt. Itt az emberek elsöprő többsége azt utasította el, amit az SZDSZ képvisel, illetve amit egy MSZP nevű nagypolitikai holdingban, mint „gazdaszervezetben” élősdi hatalomként felépített. A társadalom a külső SZDSZ-re, az MSZP-ben rejtve dolgozó SZDSZ-re, és ezek nagykoalíciójára mondott elsöprő módon nemet. Újra le kell szögezni: az SZDSZ eleve egy rendszeridegen elem, és a magyar társadalom, amikor az elmúlt 20 év során 25 százalékról egy százalékra vitte le a párt tetszési indexét, jelzi, hogy a közösség, ha későn is, de felismeri, milyen pusztító erőt képvisel ez a csoportosulás. Bukása és pusztulása a magyar társadalom jövője szempontjából döntő jelentőségű és pozitív fejlemény.
Vannak azonban aggaszó jelek is, erre jó példával szolgál az elmúlt heti demonstratív rendezvény, ahol az elmúlt 20 év volt jegybankelnökei vettek részt. Erről a konferenciáról a tudósítások általában ujjongva számoltak be: létrejött a bankárok nagykoalíciója, hiszen két baloldali, illetve két jobboldali orientációjú volt bankelnök tökéletesen egyetértett az alapvető stratégiai kérdésekben a magyar gazdasággal kapcsolatban. Első hallásra akár pozitív fejlemény is lehetne, hogy a szétvert – kvázi polgárháborús állapotok között lévő – magyar társadalomban, a nagy frontvonalak között közeledés, egyetértés van. Veszélyes azonban azt gondolni, hogy ez a fejlemény a politikailag pozitív események közé tartozik. Valóban úgy tűnik fel, hogy létrejön egy nagykoalíció, ez azonban komoly fenyegetést jelentene a magyar társadalom számára.
Hát nincs olyan kritikus helyzetben a magyar gazdaság a maga egy-két százalékos „dübörgésével”, társadalmilag rossz közérzetével, amely indokolttá tenné az összefogást?
Ez lélektanilag nagyon jól hangzik, csakhogy van egy probléma. Az SZDSZ ugyan elpusztul – mert a magyar társadalom egyértelműen nemet mondott a birodalmi szimbolikus erőszak eme közvetlen megnyilvánulására – azonban ebben az esetben egy olyan eseménysornak lehetünk a tanúi, amikor az elsődleges rákos burjánzási gócot sikerül eltávolítani, azonban ennél egy sokkal veszélyesebb folyamat indul el: áttétek keletkeznek a társadalmi-gazdasági szerveződés más életfontosságú pontjain.
Ennek az áttétnek ismerete adhatja Horn Gábornak azt a fajta magabiztosságot, amely mentén kijelentheti, az SZDSZ-nek az a történelmi feladata, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmados kormányra kerülését?
Semmi kétség afelől, az SZDSZ-nek mindig is az volt a történelmi feladata, hogy – mivel nekik nem sikerült a legerősebb párttá válniuk – a ’90-es évek eleje óta mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy a mindenkori potenciális vagy ténylegesen kormányzó pártokban, mint „áttéteket”, felépítsék a saját hálózatukat. Egyébként aligha véletlen, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége először a Szabad Kezdeményezések Hálózata névvel alakult meg. Ők maguk is használták ezt a kifejezést, amely tulajdonképpen a rákos áttétek képződésének egyik leírási formája.
A hálózatkutatás, mint roppant divatos rendszerelméleti paradigma, főként a rák, a nagy járványos betegségek, illetve a terrorizmus terjedési mechanizmusaival foglalkozik. E rendkívül sötét és pusztító folyamatok terjedésének vizsgálatában és az azok ellen való küzdelemben alakul ki a rendszerelméletnek ez az új ága. A hálózat fogalmának, amelyet annak idején büszkén használt a mai SZDSZ, meglehetősen vészterhes jelentése van tehát. Bizonyos értelemben az áttéteken át büszkén terjedő rákos sejtek is „szabad kezdeményezések hálózataként” ünnepelik magukat a megtámadott szervezetben.
Miért szabadok?
Mert „megszabadították” magukat a szervezet általános egyensúlyfenntartó szabályaitól: kivonták magukat a regulációs rendszer fennhatósága alól.
Rájuk akkor nem érvényes a fennálló érték- és normarendszer?
Szerintük nem, sőt tökéletesen kivonták magukat azon normák alól, amelyeket azért tart fenn a szervezet, hogy a saját egyensúlyát, életét, létezését megőrizze. Mondhatjuk: életellenesek. Brutálisan, cinikusan és röhögve levetik magukról, és érvénytelennek tekintik magukra azokat az alapvető szabályokat, amelyek nélkül nem létezik a harmónia, az egyensúly – végül is maga az élet.
Visszatérve az MNB-elnökök találkozójához…
Azért tartom vészjósló eseménynek, mert ebben az esetben egy pusztító jellegű összefogásról van szó egy hamis narratíva keretében. Azzal kell szembesülnünk, hogy miközben két éve zajlik az „egyensúly és reform” nevében elkezdett folyamat, ez abból a hazug feltételezésből indult ki, hogy a kialakult horribilis deficit azért jött létre, mert az állam sokat költ. Hazugság és deficit kapcsolódik össze az elmúlt két év során a magyar közbeszédben. Az az állítás vált teljesen uralkodóvá az úgynevezett jobb- és baloldalon is, amely elfogadja azt a végtelenül veszélyes és hamis szemléletet, amely szerint, ha nagy deficit alakult ki, akkor ennek egyértelmű oka az, hogy túlságosan sok a kiadás. Vagyis a magyar társadalom pazarol, túlfogyaszt, illetve hedonizál. Az állam és annak polgárai túlfogyasztanak.
Ehhez képest azt látni, hogy mind az állam, mind a társadalom széles rétegei rendkívüli módon le vannak gatyásodva.
Így van. Amikor deficit áll elő, akkor ennek logikailag is két oka lehet. Egyik kétségtelenül az, hogy sok a kiadás. Ám legalább ilyen logikus annak a feltételezése is, hogy kevés a bevétel. Ami a legjobban jelzi a hamis értelmezési tematika meglétét – mert itt működik egy értelmező hatalom is – az, hogy csak és kizárólag az egyik részét hajlandóak figyelembe venni a deficit kérdésének. Nem fogadják el, és nem is válhatott a diskurzus tárgyává, hogy amikor deficitről beszélünk, annak logikailag két oka lehet. Ez a hamis érzelmezési keret csak azt a részt veszi górcső alá, amelyből annak kell kiderülnie, hogy sok a kiadás.
Ha ez a hamis értelmezési környezet fennáll, miképpen lehetne megváltoztatni?
Először is azt kell rögzíteni, hogy logikailag teljesen egyenértékű a két változat és rögtön gyanakodnunk kell amiatt, hogy kizárólag az első változat uralja a közbeszédet. Teljesen eltérő társasalomfilozófia kapcsolódik a két szemlélethez. Matematikailag, ha deficitem van, az legalább olyan valószínűséggel eredhet abból, hogy sok a kiadás, mint hogy kevés a bevétel. Azért van mégis filozófiai mélységű különbség a kétféle szemlélet között, mert ha arról beszélünk, hogy sok a kiadás, akkor ebből eléggé egyértelműen következik, hogy a kiadásokat le kell faragni. Csakhogy az állami kiadásoknak a döntő többsége a vesztesek, a hátrányosabb helyzetűek támogatására van – vajon mi másért létezne állami újraelosztás, ha nem azért, hogy a kiadások jelentős része azokat a társadalmi csoportokat támogassa, amelyek javarészt önhibájukon kívül képtelenek az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy javainak megszerzésére.
A társadalom egészséges életösztönétől hajtva igyekszik az állami újraelosztás segítségével megtámogatni a vesztes és többségben lévő társadalmi csoportokat. Ha csökkentem a deficitet a kiadások magas szintjére hivatkozva, akkor ez azt jelenti, hogy radikálisan rontom az egyébként is vesztes társadalmi csoportok általános társadalmi, gazdasági pozícióit. Ebből következik: ha csökkentem a kiadásokat, ezzel lehetőséget teremtek a bevételek csökkentésére is. Itt lép be a radikális ad
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Izrael terrorista, etnikai tisztogatást folytat, esze ágában sincs tiszteletben tartani az emberi jogokat és mészárlással próbálják megoldani problémáikat. Ezt - ezúttal - nem mi mondjuk, hanem Nagy-Britanniában élő zsidók, akik ily módon próbálják árnyalni a fennállását ünneplő népirtó állam öntömjénező cionista propagandáját. Bár maroknyian vannak zömében fajgyűlölő nemzettársaikhoz képest, leszögezik: ideje volna elismerni a Nakbát, a palesztinok 1948-as elüldözését holokausztnak. Természetesen azonnal antiszemitának kiáltották ki őket (nem foglalkozva azzal, hogy maguk is zsidók), az izraeli nagykövet pedig demokratikusan megfogalmazta: ki kell közösíteni azokat, akik így merik értékelni 60 év csodálatos vívmányait.
