Új bejegyzés Frissítés

2008.06.03. 10:56

Mind a mai napig nem jelent meg bővebb tudósítás a városi honlapon Wittner Mária Sárospatakon tett látogatásáról, csupán a Gyorshírek-ben található ez a pár sor, ami bizony meglehetősen silány híradás: "Sárospatak vendége volt ma Wittner Mária '56-os halálraítélt, aki a Wass Albert kör meghívásának eleget téve, egy filmvetítésen és az azt követő beszélgetésen vett részt A Művelődés Háza pódiumtermében"

2008.06.03. 08:07

Neked valami bajod van, már az elmúlt héten olvastam Sárospatak honlapján róla.....nagyon szép cikk van ... valóban elvakít a gyűlölet, talán cserélj szeretettteljesebb szemüvegre, ennek segítségével biztosan minden információt megtalálsz az oldalon.

2008.06.02. 19:43

Hóhér vigyázz! /A siralomháztól a Parlamentig/ Elkészült a Wittner Mária életét bemutató portrévázlat DVD változata. Az alkotók Siklósi Beatrix és Matúz Gábor nem szokványos módon örökítették meg az egykori '56-os forradalmár, a siralomházban annak idején hónapokat eltöltött halálraítélt életét és gondolatait, aki jelenleg a Fidesz parlamenti képviselőjeként borzolja a nemzetellenes poltikát folytatók idegeit. Megszólalnak a filmben a Wittner Máriát kicsi korában nevelő apácák, visszaemlékezik az egykori cellatárs,és több, mint fél évszázad elteltével a főszereplő - ezúttal kamerák és nem géppisztolos ávósok kíséretében - ismét lejut a Képviselői Irodaház /"Fehér Ház"/ alagsorába, ahol 1957-ben fogva tartották. A forgatást a parlamenti bürokrácia szerette volna megakadályozni, kezdetben még azt is tagadták, hogy van alagsora az Irodaháznak, szánalmas próbálkozásaik azonban kudarcot vallottak. Az érzelmeket felkavaró alkotás egyediségéhez hozzájárul, hogy látható és hallható benne Waszlavik László zenész, aki időnkénti felbukkanásával végigkíséri a főszereplő sorsát, tangóharmonikájával összekötve a XX. század harmincas éveit az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakával, valamint a vérbe fojtott 50. évfordulóval. Emellett több dal is elhangzik az ötvenhatos forradalomról írt első, és mind a mai napig egyetlen rockoperából /Jenei Szilveszter-Adorján András-Kocsis L. Mihály: Aki magyar.../, valamint egy dal erejéig felbukkan a filmben Bokor Tünde, a varázslatos hangú erdélyi énekes. Az egyik csúcspont pedig kétségtelenül annak a koncertnek a részlete, amelyen Wittner Mária a Kárpátia zenekarral együtt lépett fel a Magyar Szigeten /Neveket akarok hallani.../ A DVD önzetlen támogatók segítségével jöhetett létre. Ára: 1980 FT Megrendelhető: ejjeli.menedek@gmail.com címen. ( Mikor olvashatunk részletes tudósítást Wittner Mária sárospataki látogatásáról???    Elsősorban a város hivatalos weblapján kellett volna időben foglalkozni ezzel az eseménnyel.)

2008.06.02. 10:53

EMLÉKEZZÜNK! EMLÉKEZZÜNK! EMLÉKEZZÜNK! A MAGYAR SZENT KORONA ORSZÁGAI 1920. június 4. 16 óra 29. Területe: 325.411 km2 Lakossága: 20 millió 886.487   TRIANON-i diktátum 1920. június 4. 16 óra 30. Csonka terület: 92.607 km2 Lakossága: 7 millió 599.246 Magyar Szent Korona Országai Magyarország (M.címer), Erdély (sas, nap, hold, és 7 torony), Horvátország (piros/fehér sakktábla), Dalmácia (3 leopárdfej), Szlavónia (csillag és nyest) /63 vármegye/+ F i u m e (kétfejű sas)         JUSTICE FOR HUNGARY! - IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! "... Ma fogjatok kezet, s esküdjetek Némán, csupán a szív veréseivel..., ... Nem kell beszélni róla sohasem (?) DE (!) MINDIG (!) mindig gondoljunk reá." (Juhász Gyula, TRIANON)

2008.06.02. 10:26

Döbrentei Kornél Kérelem, csata előtt Bús alezredes úrnak A hegy irdatlan, nagytürelmű lejtőivel, a magasságot kövenként cipeli fel, megszédülök látva, lent mi maradt még ott, az aláhullással megkísértő szakadékot: a hasíték nősténytágulat, meredek, alján a zuhanás ereszt-e még vastag gyökeret? És megtörténik, mit kerülni akart Az eltévedt lovas, mögötte ügetek bízón és vakon, lovászfiú, istállószagtól avas, hirtelen barna bazalttömbként telik be a katlan, kétlábra nagymérgű medve ágaskodik mítikus alakban, csontig szántó, kampós mancsát szívemre helyezte, éj-üledékes szeme csillagát a szemembe égette, majd levált rólam gyöngéden a végzetes karom, s utánna dörmögés: "még nem akarom". Kezdetben, immár most legyen végképpen, nem is szeszektől átszellemített vércsekéken, kívülről hallom, kallódásom miként halszik súrlódni vétkekhez, bűnökhöz, s amint rekedten bevallom: "én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem" ösztönöz oly életre, mely kivertségem percétől bebörtönöz, és mégsem, és mégsem, és mégsem, végleges győzelem soha sincsen, néhány végzetes tévedés tűnhet annak, az se ingyen, önfeladás a győzelmem, szikár ellenállás a legyőzetésem, a porcelán-öböl előtt féltérden hódolok újra, emlékezet-mállasztó régen, mert a csésze, a Teremtés egésze, klórtól szúrós, szigorított fehér, mégis, már-már kacérkodón ledér: villámok hasogatta, recsegő fejem, az infernális medencébe nyomva, a csatornán át le magam nyelem, noha ködharmatért, tengerrengésért epekedésem konok, immár én most mindent vissza ily ínségesen adok: hányadék a gyónás magából a cetet hogyan okádta ki Jónás? Profán Gráll-kehely ez a démonoktól nyüzsgő hely, meg hogyan maradhatunk épnek, ha ezek a falakból is kilépnek? Marva idegeimet mindenik riogat, s ahogy az est ereszkedik, nincsen enyhület reggelig, apám, add kölcsön a pisztolyodat. Ahol mások, bátrak, én megfutok, ahol megfutnak mások, onnan én nem inalhatok, se előre, se hátra, mindig helyben, azért, hogy bénaságom, iramlásom rejtsem? S ez nem hívságnak, dölyfnek tett engedelem, ki sejti, miért nem tehetem? Fejtsed meg te, kiből-miből démon, nem látsz te túl semmiféle szándékon, magad is kitaláció vagy, Kárpát-medencéből sarjadsz, hiszed, mi azért növesztünk szárnyat, hogy megrontsd: kotyvassz hónunk aljából szivárgó setét árnyat, az égív halántékomat-gyötrő, kínzatos pánt, valamely akarat ragyába csömörlött fájdalmat kaparni a homlokomhoz ránt. Az életet immár rettenem, meghalni még félek, dönt helyettem beleim labirintjában a sárban csapongó lélek, oda már minden diadal, hozzám minden halott fiatal, még Te is apa? génjeim anyával együtt summázó akarata, már nem lehet, nem szabad, nem tehetem, egy Kék-Duna keringőre még talán telhet az életem, csak az nem sejti, akinek a butasága hossza a saját álmát átalussza: számára úgy rozsdállik Lovag-kereszted, nem veszi észre, a fénypajzs kiragyog, s vélekszik: családod, néped a semminek ereszted, holott már nem védtelenek, mert nem vakok, bár sompolyg feléjük ingerült bajszú tigris, régóta jön, lépte évszázadokat jelent, akkor is tudjátok, akadt néhány igric, szájba-döglesztett, szókkal, térképpé tarlott puszta tenyérrel - mégis nekiment, noha a tehetetlenség ugara vad, apám, add kölcsön a pisztolyodat! Elerődtelenedtek a varázsigék, ráolvasás, átok, ima, nem enyhít, sem vissza, sem el nem tántorít ez önmocskában fortyogó bolygótól senkit, Drága apa, add nekem, ami elidegeníthetetlenül, férfiasan volt a tiéd, tiszti pisztolyodat, az önvédelem fétisét, mert mi maradt nekünk, nekem? mérgezett réten tartott baromi, tápértéke- nincs türelem, hová megújító trágyaként még magamat sem üríthetem, se szóllani, se tenni nem tudok olyat, ami súlyosan szívrengető, végérvényesen igaz, csak vonyítok, csapdába csalt, kiirtásra szánt csikasz -, A csőben egy lőszer énértem érik, nem rohad, Apa, add nekem a pisztolyodat. http://dobrenteikornel.hu/index.php?id=38

2008.06.02. 10:16

Imádság: Hálát adunk neked, Atyánknak, az életért és az ismeretért, amelyet nekünk, szolgáidnak Krisztus által kinyilatkoztattál; dicsőség legyen neked mindörökké! Ókeresztény ima Evangelium minden nap

2008.05.30. 16:26

Nagy Gáspár A Fiú naplójából ... és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg susog a homály követeinek útján s kitünteti őket lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn... ...és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság a rémület hókuszpókusza? - akkor eljönnek ablakod alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek tócsafénye és fénytelen homálya... ...csupán el kéne hinned... de nem hiszed hogy éppen ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást... ...nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket és másképp vert a szívem másért pirultam el másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén - de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!...         (1981-1986)

2008.05.30. 16:22

Petőfi Sándor A magyar nemzet Oh ne mondjátok nekem, hogy Hajnallik hazánk felett ! Látom én: az ő számára sző a sors szemfödelet. S kérni istent nem merem, hogy Nemzetem gyógyítsa fel, Mert e nemzet, elhigyétek, Életet nem érdemel. Figyelemmel átforgattam A történet lapjait, S fontolóra vette lelkem, Amit e hon végbevitt. S mit találtam ott fölírva Századok bötűivel ? Azt találtam, hogy e nemzet Életet nem érdemel. Jóra termett nép honában Egy a szív, az akarat, A közérdek mellett minden Külön érdek elmarad. Itten oltárt minden ember Ön bálványaért emel - És az ilyen önző nemzet Életet nem érdemel. Voltak egyesek közöttünk ! Tiszta, hű, nagy szellemek, Akik mindent, amit tettek, A hazáért tettenek. Hány volt köztök, kiket a hon, Maga a hon veszte el ! És az ily hálátlan nemzet Életet nem érdemel Más hazában híven őrzik Mindazt, ami nemzeti ; Ősi kincsét a magyar nép Megveti, és elveti, A magyar magyarnak lenni Elfeled vagy szégyenel - És az ily elkorcsult nemzet Életet nem érdemel... Oh de mért elősorolnom E szegény hon vétkeit ? Lesz- e sors, oh lesz- e isten, Aki minket megsegít ? A nagy isten szent kegyéből Jő- e megváltási jel ? Lesz- e még e nemzet olyan, Hogy halált nem érdemel ? Pest, 1845. január

2008.05.30. 12:11

"Az írek nem magyarok - népszavazás lesz a Lisszaboni Szerződésről és NEM-ért imádkoznak 2008-05-30. 10:08 Csak Írországban van annyi becsületük a politikusoknak, hogy népszavazásra vigyék a kérdést, a kimenetel pedig  erősen kétséges, hiszen a vallásosabb írek félnek az olyan Európában dívó nemzetpusztító divatoktól, mint az ateizmus, az abortusz vagy a buziházasság. Két hét múlva tartják az európai reformszerződésről szóló népszavazást Írországban. Egyelőre az igen hívei vannak kis többségben, de ha leszavazzák a módosítást, akkor azt nem lehet bevezetni. Írország katolikus ország, ahol az egyháznak komoly befolyása van - nyilván nem zsidók a vallási vezetők. Bár az EU-csatlakozás utáni években az országnak sikerült modernizálnia gazdaságát, és kulturálisan is sokat változott, még mindig sokan vannak olyanok, akik tartanak az Európát vezetők befolyásától, mert tudják: a pénz és a "fejlesztés" csak materialista külcsín, s távolról sem minden, főleg ha nemzeti értékeinket kell adnunk érte cserébe. A hívők egy része attól fél például, hogy az európai reformszerződés miatt enyhíteni kell az igen szigorú abortusztörvényeken, és lehetővé kell tenni a buzik "házasságát". Az unión belül Írország az egyetlen állam, amely népszavazást tart a szerződésről - a "nem" győzelme egész Európa számára megtorpedózná az uniós intézmények, például a szavazati arányok reformját. A brit kormány korábban szintén referendumot ígért, de parlamenti többségére támaszkodva eddig sikeresen ellenállt annak, hogy ezt be is kelljen tartania. A luxemburgi törvényhozás éppen csütörtökön ratifikálta a szerződést. Írországi közvélemény-kutatások szerint az elmúlt hetekben csökkent az "igen"-tábor előnye, így a június 12-i szavazás szorosnak ígérkezik. A "mieink" (Viktorral az élen) könnyen adták az országot (Könyves Kálmán alkotása) Imádkoznak a kudarcért A szerződést elvetők egy része közben nem földi hatalomba helyezi bizalmát. Egy sor katolikus imacsoport kifejezetten a szerződés kudarcáért imádkozik. Ann Harland banki alkalmazott a Reutersnak elmondta: ő azt akarja, hogy tiszteljék Isten törvényeit és a keresztény értékeket. "Mert ha nem, akkor minden összeomlik." Az első alkotmánytervezetet 2005-ben a francia és holland választók szavazták le. Alkotói szerint a cél az volt, hogy az uniót demokratikusabbá és rugalmasabbá tegyék. Az átdolgozott szöveg még karcsúbb lett, bár továbbra is alkotmányos változtatásokat tartalmaz. A rövidítés ellenére továbbra is nehéz olyan európaiakat találni, akik úgymond felelős polgárként leültek és végigolvasták volna a több száz oldalas szöveget. Nem tartoznak közéjük parlamenti képviselőink sem. Egy ír katolikus lapban közben olyan hirdetés jelent meg, amely szerint a szerződés olyan "új európai identitást akar létrehozni, amelynek a radikális világiság és az ateizmus az alapja." A kormányfő cáfolta, hogy a Szerződés elfogadása kihatna például az abortusztörvényre. (Kuruc.info - InfoRádió) Kapcsolódó: A lisszaboni szerződés ratifikálása egyenértékű Magyarország elvesztésével"   www.kuruc.info

2008.05.30. 11:01

JUSTICE FOR HUNGARY ! - IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK ! „ … Ma fogjatok kezet, s esküdjetek / Némán, csupán a szív veréseivel … , … Nem kell beszélni róla sohasem ( ? ) / DE ( ! ) MINDIG ( ! ) mindig gondoljunk reá. „  (Juhász Gyula, TRIANON )

2008.05.30. 10:49

Imádság: Változtasd meg a szíved... Ha szívünk nem változik, nem térhetünk meg. Az elköltözés, elmenekülés nem válasz; a munkahely-változtatás sem az; a szív átváltozása az igazi. Hogyan változtassunk hát? Imádsággal. Teréz anya Evangelium minden nap

2008.05.29. 09:12

Meghívó az "Öreg" határok mentére Június 4-én hívunk az öreg határok mentére! Kérünk minden nemzeti érzelmű honfitársainkat, hogy a hozzá legközelebb eső öreg határok mentére menjenek el, és ott rakjanak tüzeket! (Valószínűleg a világűrből fotókat készítenek, amelyen kirajzolódik majd a Történelmi Magyarország határvonala!) A tűzgyújtás 22- 24 óráig tart! Mindenkit hívunk, legyünk ott minél többen! (Aki tud, hozzon szalonnát!)

2008.05.29. 09:10

Imádság: Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést. Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál. Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam. Mikor megsértettek, Te segítettél. Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra. Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél. Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél. Boldog Kalkuttai Teréz Evangelium minden nap

2008.05.28. 16:21

Pintér Zoltán Lovam hátán Lovam lába halkan csendben Tipeg topog fű se rezzen, Szépen lassan andalog Táncol mint az angyalok, Nesszenések madárdallam Ág reccsen a friss avarban, Lovam ugrik elszalad Elröpít egy perc alatt, Vágtass vágtass sebesen Repíts át a kék egen, Sörényedbe kapaszkodva Ráugrunk a csillagokra, Nyereg nélkül szőrén ülök Úgy pörög, hogy elszédülök, Felhők között nem is látom Hová viszel jóbarátom, Napkorong az uticél Oda engem ne vigyél, Megéget az minket nyomban És az álom lángra lobban, Menjünk inkább le a Földre Harmatos friss legelőre, Fűbe fekszem álmodom Enyém vagy szép táltosom.

2008.05.28. 16:16

ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET A Nemzeti Hírháló védőszentjévé választva November 19. a világegyházban november 17. *1207. +Marburg, 1231. november 17. A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít. Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását. A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse''), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi az áskálódásokkal szemben, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hamarosan hazaküldték volna Wartburgból Magyarországra. A házasságkötés azonban megtörtént, és a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, akihez a szeretet sokkal erősebb kötelékei fűzték, mint a szülők akarata vagy az együtt töltött gyermekkor. Most már nyugodtan függetleníthette magát az udvari etikettől. Ha férjét hazavárta, messzire elébe lovagolt, és viharos örömmel üdvözölte. Lajos pedig az udvari emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele. Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége szívét, jóllehet nagyon szereti őt, nemcsak ő birtokolja: Isten volt az, aki Erzsébetet egészen lefoglalta magának. És Lajos hálás hittel vette tudomásul, hogy felesége néha éjszaka fölkel mellőle, és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, ha Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat, és ,,kifosztva'' a várat, segített az éhezőkön. Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy a szerelme egyre inkább lelkivé vált. Ám ezt cáfolja az a tény, hogy milyen kimondhatatlan fájdalmat érzett akkor, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult. Mintha sejtette volna a jövőt, Lajos ugyanis még útközben megbetegedett és meghalt. A hírt alig merték közölni Erzsébettel, s mikor megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a vár termein: ,,Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!'' Lajos oltalma nélkül nem folytathatta tovább addigi életét, ezért egy óvatlan pillanatban, gyermekeivel együtt elhagyta a várat. A későbbi korokban, amikor már nem értették a szegénység utáni vágyat, amely Erzsébet szívében állandóan égett, menekülését úgy magyarázták, hogy ,,elűzték a várból''. Érdemes fölfigyelnünk arra, hogy ez a későbbi értékelés mennyire megváltoztatta Erzsébet alakját: egy kitaszított, szegénységbe jutott grófnő, aki csodákat művel, hogy legyőzze környezete gonoszságait, jótettet jótettre halmoz, és fiatalon elég a szeretetben. Ez az Erzsébet-kép közelebb állt a hívők lelkéhez, mert érthetőbb volt, mint azé az asszonyé, aki mindezt szabad megfontolással, önként tette, és akinek férje halála adta az alkalmat arra, hogy az evangéliumot minden fenntartás nélkül kövesse. Utolsó éveiben nagy szerepet játszott Marburgi Konrád, akit maga a pápa jelölt ki Erzsébet lelkiatyjául. Lajos még életben volt, amikor Erzsébet már arra a Konrádra bízta lelke vezetését, akinek 1226-ban engedelmességi fogadalmat is tett. 1228-ban követte őt Marburgba. Konrád ferences komoly, szent buzgósággal teli pap volt, aszkézisben és szegénységben élt. Nagy feladatának tekintette Erzsébet tökéletességének kibontakoztatását. Szigorú lelkivezető volt: kis hibákért is megostorozta Erzsébetet. Ha észrevette ragaszkodását a világ dolgaihoz, azonnal kegyetlenül megvont tőle mindent. Így tiltotta el tőle utolsó társaságát, két kedves szolgálóját is. Erzsébet pedig nem tiltakozott és nem keresett kibúvókat, hanem Krisztus iránti szerelme jeleként tökéletesen engedelmeskedett. Oly hűséggel és hajlékonysággal simult Isten kezébe, hogy emberi szigor nem tudott ártani neki. De amíg egyik oldalon engedelmességével megkönnyítette lelkivezetőjének dolgát, a másik oldalon szinte lehetetlen feladat elé állította: Konrádnak kellett irányítania Erzsébet mindent felülmúló szeretetének tetteit. Konrád egészségéről is néha maga Erzsébet gondoskodott, mert a betegápolásból sem akarta kivonni magát. A lelkivezető és rábízottja közti harc egyik mozzanata tűnik föl abban a levélben, amelyet Konrád Erzsébet halála után IX. Gergely pápának írt: ,,Könnyek között kérte tőlem, engedjem meg, hogy házról házra járva koldulhasson. Amikor ezt megtagadtam tőle, azt válaszolta: "Akkor olyat teszek, amit nem tilthat meg nekem!" És nagypénteken (1228-ban), amikor az oltárok minden ékességüktől meg voltak fosztva, a minoriták kápolnájának oltárára tette kezét, és lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról. Amikor mindenről le akart mondani, amije csak van, elhúztam az oltártól...'' Özvegyi javaiból Erzsébet ispotályt rendezett be Marburgban. Attól a bizonyos nagypéntektől fogva ott szolgált a ferences harmadrend szürke ruhájában mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. E döntésében bizonyára része volt annak is, hogy a szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni. Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük (lásd november 13-án!). 1231 novemberében Erzsébet megbetegedett. Utolsó napjait gyermeki derű ragyogta be. Elajándékozta a még meglévő holmiját, s vigasztalta a mellette lévő nővéreket. 16-án éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, s már négy évvel halála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba, november 19-re, a temetése napjára. 1969-ben ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára. A szeretet nagy szentjének életét a wartburgi vár, a benne látható Erzsébet-lakrész, Moritz von Schwindt romantikus képei, valamint sok- sok elbeszélés hozza közel hozzánk. Erzsébet gyermekkorából egy játszótársa, Guda, a következő epizódot mondta el: ,,Gyermeki szeretetével Szent János apostolt választotta kedves szentjének. Wartburgban ugyanis akkoriban az volt a szokás, hogy évenként mindenki sorshúzással választott magának egy szentet, akit külön is tisztelt és próbált követni. Erzsébet megkérte égi barátját, hogy a sorshúzás alkalmával mutatkozzék meg neki. Az apostolok nevét egy-egy gyertyára írták, majd halomba rakták a gyertyákat, és húztak belőlük. Erzsébet Szent János gyertyáját húzta. Még egy próbát akartunk tenni, ezért ismét összekevertük a gyertyákat, de ő másodszor, sőt harmadszor is ugyanazt húzta ki. Attól a naptól fogva semmit nem tagadott meg, ha Szent János nevében kérték tőle.'' Miután tizennégy éves korában Lajos felesége lett, hatása annyira érezhető lett a fiatal grófon is, hogy Caesarius lelkesen írja: ,,Alattvalói számára boldog idők következtek. Rablás, betörés és erőszakos cselekmények esetében nem volt tekintettel a személyre. A gyilkost, akár lovag, akár nemes, akár paraszt volt, úgy ítélte meg, ahogy megérdemelte''. Lajos egy alkalommal ellovagolt az Inselberg mellett, és így kiáltott: ,,Ha ez az egész hegy aranyból volna, akkor sem adnám oda érte az én Erzsébetemet!'' Pedig Erzsébet tettei nemcsak az udvar embereit hökkentették meg rendszeresen, hanem olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Példa erre az az eset, amelyet legelső német életrajzírója jegyzett föl: Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt urának ágyába fektette, hogy állandóan mellette lehessen és szolgálhassa. Egy váratlan pillanatban hazatért a férje. Jelentették neki a történteket, s Lajos szívében egy pillanatra borzadás és rosszallás ébredt. Mikor azonban belépett a szobába ,,Isten, az Úr megnyitotta belső látásának szemét'', és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. ,,Lelkesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!'' Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itáliába, Erzsébet három éven át helyettesítette a grófság vezetésében. Éppen ezekben az években gyenge aratások és árvizek sújtották a vidéket, úgyhogy a nép éhezni kezdett. Az ifjú grófné pedig nagy határozottsággal és körültekintéssel cselekedni kezdett; a vár alatt ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást. Gyakran saját kezűleg osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. Eladta ékszereit és drága ruháit, gyapjút szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segédkezett, és méltó temetést adott az elhunytaknak. Mikor hírét vette, hogy Lajos hazatérőben van, elébe lovagolt, és ,,ezernél többször is megcsókolta''. A várnagy panaszt emelt ellene, hogy ,,esztelen bőkezűségével'' eltékozolta urának vagyonát. Igaz, hogy a kamrák és tárházak kiürültek, a nép azonban élt és békét élvezett. Lajos a panaszokra így válaszolt: ,,Engedjétek csak jót tenni, hogy megtegye, amit Istenért tenni akar, és legyen elég nekünk, ha Wartburg és Neunburg várát nem adja el!'' Egy alkalommal Lajos néhány napot barátjánál, a hildesheimi püspöknél töltött. Hazatérése után leült Erzsébet mellé, és mondani akart neki valamit, ő azonban sejtvén, hogy a keresztes háborúról van szó, benyúlt urának zsebébe, és kihúzott belőle egy vörös posztóból készült keresztet. Megdöbbenve ismerte föl, hogy Lajos magára vette a keresztes lovagok jelét, s vállalta, hogy részt vesz a Szentföldért vívott harcban. Erzsébet tudta, hogy ez ura hosszú ideig tartó távollétét, esetleg halálát is jelentheti. Lajos hosszú beszélgetéssel akarta fölkészíteni döntése közlésére Erzsébetet, akire ez a hirtelen fölfedezés olyan erővel hatott, hogy ájultan esett össze. Lajos vigasztalni próbálta, de Erzsébet fájdalmát, aki egész a grófság határáig, Schmalkaldenig elkísérte őt, nem tudta csillapítani. Egy esztendő múlva hozták haza a türingiai lovagok Lajos holttestét. Erzsébet eléjük lovagolt, és fájdalommal telve borult a koporsóra, de így imádkozott: ,,Istenem, te tudod, mennyire szerettem az uramat. Odaadnám érte az egész világot, ha visszanyerhetném. De akaratod ellenére nem akarom visszahívni még akkor sem, ha csak néhány hajszálamat kellene adnom érte''. Abból az időből, amikor sógora, Henrik kormányozta a grófságot, elmondják, hogy Erzsébet változatlanul folytatta jótékonyságát a szegények között. Az egyik napon Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és találkozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet. Wartburg vára Lajos halálával üres és idegen lett számára. Télvíz idején hagyta el a várat, s lenn a hegy lábánál csak egy nagyon szegényes szállást talált. A ferencesek templomában épp az éjjeli zsolozsmára harangoztak, Erzsébet odasietett, és kérte a barátokat, énekeljék vele a Te Deumot. Később a sógora Eisenachban biztosított számára lakást. A következő eset mutatja, hogy az emberek milyen gyorsan elfelejtik a kapott jótéteményt, és válnak barátból ellenséggé: Az egyik napon Erzsébet egy szűk utcácskában járt, amely sártenger volt, csak a lerakott köveken lehetett száraz lábbal lépdelni. Szembejött vele egy öregasszony, akivel korábban nagyon sok jót tett, de most nemhogy kitért volna előle, hanem letaszította a kőről, és csúf szidalmakkal halmozta el. Erzsébet megcsúszott és elesett a sárban, de szó nélkül kelt föl, a közeli patakban letisztította a ruháját, és derűs arccal folytatta útját. Az egyik udvari ember házában adtak szállást Erzsébetnek és gyermekeinek. A háziúr nagyon gorombán bánt vele, úgy kezelte mint egy bolondot, és lépten-nyomon sértegette. Amikor Erzsébet elhagyhatta ezt a szállást, a falaknak és a tetőnek megköszönte, hogy oltalmazták, és hozzátette: ,,Szívesebben mondanék köszönetet az embereknek is, de nincs miért''. Egy közmondás szerint ha a füvet este letiporják, reggelre talpra áll. Erzsébet is ilyen volt. A barátainak sikerült elérniük, hogy megkapja özvegyi részét és a gyermekeit illető örökséget. A kapott javakból ünnepet rendezett, és vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között. Beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Mikor látta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott nekik, nagy tüzet rakatott, hogy melegedhessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik ember dúdolni kezdett egy dalt, s hamarosan mindenki énekelt a tűz körül. Erzsébet boldog volt, és azt mondta társnőinek: ,,Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!'' Marburgban a szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, akinek nagyon kellemetlen betegsége volt. Mindaddig maga gondozta, amíg karjai között ki nem lehelte lelkét. Utána egy leprás kislányt fogadott magához. Mikor szigorú lelkiatyja ezt megtudta, kegyetlenül megbüntette. Az egyik napon megjelent nála egy magyar küldöttség, élén egy tekintélyes úrral. András király azért küldte őket, hogy vigyék haza Erzsébetet Magyarországra. Mikor végre rátaláltak, foltozott ruhában a rokka mellett ült. A küldöttséget vezető úr felkiáltott elkeseredésében: ,,Ki látott már királylányt rokkánál!'' Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor földi életét befejezte. Magas láz vett erőt rajta, és a fal felé fordulva vacogva feküdt az ágyán. Egyszer csak a körülötte lévők arra lettek figyelmesek, hogy halkan, magyarul énekel. Később megmagyarázta nekik: ,,Egy kismadár ült le mellém, és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele énekelni. Hirtelen fölült, és elborzadva kiáltotta: ,,Mit tegyünk, megjelent az ördög! El innen, de mindjárt!'' -- a

2008.05.28. 09:05

Mától nem oszlat tovább: döntött az Alkotmánybíróság 2008.05.27 12:27 OrientPress Alkotmányellenesnek nyilvánította a gyülekezési jogot korlátozó, illetve gyakorlását lehetetlenné tévő törvényt keddi határozatában az Alkotmánybíróság. A döntés értelmében a rendőrség többé nem oszlathat fel egy gyűlés pusztán formai okokra hivatkozva. Az Alkotmánybíróság a határozat kihirdetésének napjával alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a gyülekezési jogról szóló törvény bekezdésének "bejelentés nélkül, a pontjában foglaltaktól eltérően vagy" szövegrészét - mely szerint a rendőrség mérlegelés nélkül köteles feloszlatni a bejelentéshez kötött rendezvényt, ha bejelentés nélkül vagy a bejelentett időponttól, helyszíntől, útvonaltól, céltól, illetve napirendtől eltérően tartják meg. A határozat indokolásában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a békés gyülekezés szabadsága a vélemények, álláspontok együttes megjelenítését szolgálja. Ugyanakkor továbbra sem minősül gyülekezésnek a közterület korlátlan idejű igénybevétele, illetve a nem közös véleménynyilvánításra irányuló rendezvény. Az Alkotmánybíróság határozata meghozatalakor tekintetbe vette a gyülekezési joggal kapcsolatos visszaélések veszélyeit - a hatóságok esetleges visszaéléseivel szemben a törvény ezért több jogorvoslati lehetőséget is biztosít. A rendőrség jogal­kalmazó tevékenységét a bíróság jogosult felülvizsgálni, döntése pedig irányadó a rendőrség számára. A joggyakorlat egységesítése csökkenti a jogbizony­talanság veszélyét- olvasható az AB határozatában   *** www.nemzetihirhalo.hu *************

2008.05.28. 09:00

Mosonyi György TRIANON Lehet beleélő magyarázat. Akkor is milliószoros a gyalázat, mit egy néppel meg lehetett tenni; mint kerek kenyeret, darabokra szelni. A gazda Magyarságnak a közepe jutott, a kés körös-körül mindent lekanyarított. Nem néztek falut, folyót, vasutat, azóta se találsz kiutat. Nem akarunk körben ellenséget. Több helyen elérték a többséget. De ép ésszel nem lehetett követelni. Az ott élőknek többször határon túl lenni. a nagyhatalmak "békén" üldögéltek, meg se hallgattak több Magyar beszédet. Vonalakat húztak, pecséteket raktak, ily' modon "meggyőző diadalt" arattak. Azóta még többször csonkult e szörny határ, nagyon nehéz lenne orvosolni ma már. Hiszen fogy a Magyar, a Világ 4 táján. Volt amit önkényesen "átadtunk". Dunát eltereltek, kacaghattak rajtunk. Átkos előd. utód veszi ki a számból; neki aztán mindegy, gazdagul magától. De a Nép, e tájék Európa lenne, igazságosabbat követelhetne. Bányáink nincsenek. Utaink elvágva. Természetes határ, részben Duna, Dráva. Ránk vetül TRIANON szörnyűséges átka!!! Sohae születik bor, de forr a must; Ez a szörnyű Magyar holocaust. Aki szerint ez beillik rém-regénynek, számoljon utána a minket ért veszteségnek. TILOS, hogy lobogónk sárba lehet dobni, hogy a taposókat nem lehet elporolni. Sorba számláljátok, mi gazság e Földön és az igazságunk nőjék! Feldübörögjön! Századokig Habsburg uralkodott rajtunk, kellett, hogy neki is területet adjunk! Később is Magyarra útilaput köttek, föld nélkül, ház nélkül, egy zsákkal kilöktek. Az atombombát később hozták össze, de TRIANON árnyék itt lebeg örökre?! Sok lesújtó bűn terhel egy világot, de a Magyar is vár némi igazságot. TILOS, hogy egy Nemzet a poráig égjen, hogy a könnyek árja, tengerbe ne férjen. Hogy a Magyar szóért, Magyart megveretnek, bár a szülék, nagyik, ott helyben születtek. Ha az igazság szava Európa, igazságosabb kell! Gondoskodjon róla!!!

2008.05.27. 10:41

FELHÍVÁS 88 ÉVE, 1920. JÚNIUS 4-ÉN AZ I. VILÁGHÁBORÚ GYŐZTES NAGYHATAMAI A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUMMAL DARABOKRA SZAGGATTÁK AZ ÉVEZREDES MAGYAR KIRÁLYSÁGOT ÉS EZ AZ IGAZSÁGTALAN ÁLLAPOT A MAI NAPIG FENNÁLL! TILTAKOZUNK TRIANON IGAZSÁGTALANSÁGA ELLEN! FELHÍVÁSSAL FORDULUNK MINDEN MAGYAR SZERVEZETHEZ, HAGYOMÁNYŐRZŐKHÖZ, POLGÁRI KÖRÖKHÖZ, CSALÁDOKHOZ ÉS BARÁTI TÁRSASÁGOKHOZ KÁRPÁTOKON INNEN ÉS TÚL, HOGY SZERVEZZENEK ZARÁNDOKLATOT GYALOG, LÓHÁTON, AUTÓVAL, MOTORKERÉKPÁRRAL VAGY BICIKLIVEL A HOZZÁJUK LEGKÖZELEBBI 1920 ELŐTTI TÖRTÉNELMI EZERÉVES ORSZÁGHATÁRRA ÉS OTT 2008 JÚNIUS 4-ÉN NAPNYUGTAKOR GYÚJTSANAK TÁBORTÜZET ÉS MONDJANAK EL KÖZÖSEN EGY IMÁT MAGYARORSZÁGÉRT! HA ELEGEN LESZÜNK, A TÁBORTÜZEINK FÉNYE FOGJA KIRAJZOLNI A HAJDANI TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG HATÁRAIT ÉS ÍGY EGYESÍTJÜK MAGYARORSZÁGOT! A FELHÍVÁS KEZDEMÉNYEZŐJE CSEPIN PÉTER, A VÁRPALOTAI BAKONYI POROSZKÁLÓ TÚRAKLUB XVI. SZÁZADI HUSZÁR HAGYOMÁNYŐRZŐJE. Ő ÉS CSAPATA KORABELI KATONAVISELETBEN, LÓHÁTON FOG A NYUGATI HATÁRSZÉLRE VONULNI. KÜLDJÉTEK TOVÁBB, TERJESSZÉTEK ÉS SZERVEZZÉTEK! ezereveshatar@freemail.hu

2008.05.27. 09:17

************* Vona Gábor nyílt levele Orbán Viktorhoz! Tisztelt Elnök úr! Sokáig gondolkodtam, reagáljak-e azon kijelentésére, amelyben pofonokkal fenyegette meg a Magyar Gárdát. Egyrészről az elmúlt időszak tapasztalatai alapján semmiféle érdemi válaszra nem látok reményt, másrészről nem szeretem a lövészárkon belüli vitákat. Vona Gábor (fotó: STOP) Végül úgy döntöttem, a legjobb, ha a dolgot a helyére tesszük. A mondat ugyanis nem csupán a gárdistákra, a pártolókra vagy a több százezer szimpatizánsra, hanem a Gárda mellett kiálló, közismert személyekre nézve is súlyos sértés volt. Mivel mindegyikük felsorolására nem volna hely, csak néhányukat említem: Wittner Mária szabadságharcos (a Gárda zászlóanyája), Morvai Krisztina büntetőjogász, jogvédő, Für Lajos honvédelmi miniszter, Hegedűs Lóránt református püspök, Usztics Mátyás színházigazgató, Szentmihályi-Szabó Péter költő, író, Pörzse Sándor újságíró és még sokan mások. A legjobb lett volna persze, ha azonnal cáfolja, hogy ilyen öntelt szavak valaha is elhagyhatták az Ön száját. Nem tette. A "hallgatás beleegyezés" törvényszerűsége alapján így levelem hátralevő részében bizonyítottnak veszem a kiszivárogtatást. (Ha a későbbiek során mégis kiderülne, hogy ilyen kijelentés nem történt, úgy néhány soromat tekintse tárgytalannak.) Ön a választási vereség után azt ígérte, mindenkit meg fog védeni, akire rátör ez a hatalom. Az azóta eltelt időben a Gárdára zúdulónál aljasabb és súlyosabb támadás senki más ellen nem irányult. Ön és a Fidesz mégsem kelt a védelmünkre. Sőt, az elhatárolódást együtt - szinte versenyezve - végezték a balliberális oldallal. Amikor Tom Lantos gyomorforgató hazudozásba kezdett a Gárdáról, Ön a magyarok helyett az amerikai képviselő mellé állt. Amikor a Zsidó Világkongresszus folytatta a rágalmazást, Ön Navracsics Tiborral írt közös levelében asszisztált a boszorkányüldözéshez. Azóta pedig, hogy a hatalom által kierőszakolt per megindult a Magyar Gárda Egyesület ellen, némán hallgat. A levelem célja azonban nem ezek felhánytorgatása, hanem kérés. Kérem Önt, hogy vegye észre és fogadja el az idők változását! Szokjon hozzá, ha tetszik, ha nem, hogy több lesz a zászló. A Jobbik is az Országgyűlésbe készül, a Gárda pedig élni és erősödni fog. Higgye el, nem csak Ön szereti ezt a nemzetet. Akik másképp akarják ugyanazt, azokban ne ellenséget és konkurenciát lásson. Aki magabiztos, aki valóban erős, az nem retteg a változásoktól, az újat eltaposni viszont a bizonytalanság és a gyengeség ismérve. Ne az Önt körülsutyorgó haszonlesőkre hallgasson, hanem kérdezze meg a saját pártját! A Fidesz azon vidéki vezetőit, tagjait és szimpatizánsait, akik titokban bátorítják és pártolják a Gárda és a Jobbik munkáját. Azokat, akik közül többen beléptek a Gárdába, vagy lettek rendezvényeink rendszeres résztvevői, segítői. Akik összefogást akarnak. Elnök úr! Az összefogás nem szavakból, hanem tettekből áll. Nekünk pedig van közös feladatunk. El kell takarítani ezt a nemzetáruló, népnyomorító kormányt, amelyre mi mindig készen álltunk és állunk a jövőben is. Bizonyára várnak majd ránk késhegyre menő viták az Európai Unióról, Izrael önök által is támogatott gazdasági térfoglalásáról, a magyar földről, a multinacionális cégek közteherviseléséről, a cigánybűnözés felszámolásáról, de a kormányváltás mellett talán együtt tudunk majd működni az egészségügy megmentésében, a családi adózás bevezetésében, a munkahelyteremtésben, a turizmus felfuttatásában stb. De mindezekhez valódi nemzeti összefogás kell, és nem a ledarálás, a kiszorítás, a megalázás, vagy adott esetben a pofozkodás. A nemzetben gondolkodó magyarok tisztességes, áldozatkész és szerény emberek, és nem szavazógépek. A "magunkfajtákra" ne csak négyévente legyen szükség az urnáknál, hogy aztán tovább lehessen udvarolni a kádárista baloldalnak vagy a pesti liberálisoknak. A változáshoz szükségünk van egymásra! Egy bocsánatkérés ezért most sokat jelentene! Tisztelettel: Vona Gábor A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda Egyesület elnöke u.i. Nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja.

2008.05.27. 09:12

Wass Albert Úttalan utakon Úttalan utakon, bozótokon és szakadékokon, árkokon és vízmosásokon törtetünk láthatatlan cél felé. Úttalan utakon, imádkozva vagy szitkozódva, békés szívvel vagy lázadozva, de menni kell, mert vissza nem lehet: fekete falat épített a Múlt a hátunk megett. Úttalan útakon.. De túl lélek-határon, túl gondolaton, túl minden álmon valami messze vár reánk, egy fénysugár e rút világon: talán egy "mindent felejtés". Talán egy "mindent újrakezdés" a végső sziklaszálon. Úttalan útakon, végső szívdobbanásig, utolsó sóhajtásig, s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után: de egyszer eljutunk a sziklaszálig!

[Friss hozzászólások] [1504-1485] [1484-1465] [1464-1445] [1444-1425] [1424-1405] [1404-1385] [1384-1365] [1364-1345] [1344-1325] [1324-1305] [1304-1285] [1284-1265] [1264-1245] [1244-1225] [1224-1205] [1204-1185] [1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [Korábbi]