Március 8-a, a Nemzetközi Nőnap. Nincs külön feltüntetve piros betűvel a naptárban, nem is munkaszüneti nap, pedig ezt a napot a nők emberi jogainak elismerésére, jogfosztottságuk, kizsákmányolásuk megszüntetésének céljából hozták létre. Nem az évek óta hagyományos virág, ajándékozás, és az üres kedveskedés volt ennek a napnak a célja, amivé manapság vált.

1857. március 8-án New Yorkban a varrónők tüntettek az utcán a rossz munkakörülmények és az alacsony fizetések ellen tiltakozva. Egyenjogúságot és emberibb munkakörülményeket akartak. 1910-ben a Szocialista Internacionálé résztvevői alapították meg a nőnapot, mint nemzetközi ünnepet, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt. Az első hivatalos Nemzetközi Nőnapot 1911-ben tartották meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A résztvevők, a szavazati jog és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, szakmai továbbképzés jogát is követelték, és, hogy szűnjön meg a munkahelyi megkülönböztetés. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a Nemzetközi nőnapot.

Az évtizedek múlásával a nőnap eredeti célja leredukálódott egy szál virágra, néha egy kedves szóra. Mert így illik. De mi van az év többi napjával? A hétköznapokkal, amikor nem kötelező a figyelem, a tisztelet, az udvariasság, a megbecsülés se a szakmai, se a magánéletben? Kedves férfitársaim, az év további 364 napján is ugyan olyan figyelmesek és kedvesek legyenek nőtársaikkal, mint március 8-án!