Virágvasárnap feltárul Jézus földi életének magassága és mélysége. Látjuk Jézust a néptől körülrajongva, ujjongásokkal övezve, diadalmenetben királyként bevonulni városába, Jeruzsálembe. A passió ennek ellenkezőjét tárja elénk: Jézus iszonyatos szenvedését az Olajfák hegyén, Pilátus udvarában, a keresztúton és a Golgotán.

Az első pillanatban ellentmondásosnak látszik a két történet, hiszen csak néhány nap választja el egymástól az eseményeket. Nem értjük, hogy a lelkes "hozsannázó" emberek, hogyan tudják néhány nap múlva azt üvölteni, hogy "feszítsd meg Őt"? Pedig ma is hányszor tapasztaljuk, hogy mi emberek milyen feledékenyek és hálátlanok tudunk lenni. Jézushoz hasonlóan nekünk is kijut: a sikerekből és a kudarcokból, a megbecsülésből és a szenvedésekből is. Jézus földi pályafutásában és szenvedésében önmagunk sorsát fedezhetjük fel.

A mai liturgiában a bevonulás úgy szerepel, mint a húsvéti misztérium eseményének a kezdete: Jézus bevonul a szenvedésbe, a halálba, a dicsőségbe és vele együtt mi is bevonulunk a húsvéti misztérium ünneplésébe.

Urunk Jézus, fölmentél Jeruzsálembe, vállaltad értünk a szenvedést, hogy bemehess dicsőségedbe: vezesd Egyházadat is az örök Húsvétba. Kereszted az élet fája lett. Gyümölcsét oszd szét azoknak, akik a keresztségben újjászülettek! Vezesd országodba mindazokat, akik hisznek, remélnek Benned; és őszintén szeretnek Téged!
(kép és szöveg: www.hitvallas.hu)