- Milyen a kapcsolata a sárospataki önkormányzattal?

- A polgármesteri hivatalban megtartott fogadóóráim alkalmával mindannyiszor felkeresem a polgármester urat, s megkérdezem, miben tudok segíteni a városnak? Ennek ellenére a múlt esztendőben az önkormányzat részéről mindössze két alkalommal kerestek meg. Először Déry Zoltán a pénzügyi bizottság elnöke fordult hozzám az ominózus támogatás visszafizetésével kapcsolatban. Sajnos ez ősszel történt, amikor az önkormányzat 60 millió forintot már visszatérített az államnak. Amikor ez ügyben megkerestem az illetékeseket, néztek is rám, hogy mit akarok én már? A másik megkeresés 2004. májusában volt. Ekkor Kőszegi Bertalan hívott meg a Gazdasági Stratégiai Bizottság ülésére. Ezen vetődött fel a Sárospatakot elkerülő út építése. Ebben az ügyben mindent megtettem, amit vállaltam. Elmentem a Megyei Közútkezelő Kht.-hoz, ahol megkaptam a szükséges dokumentációkat, majd tárgyaltam a Gazdasági Minisztérium vezetőivel, milyen forrásból is lehetne ezt megvalósítani. Előbb írásbeli kérdést intéztem a tárcához, hogy milyen uniós támogatásokat lehetne szerezni a beruházáshoz. Aztán beadtam egy módosító indítványt a 9 kilométer hosszú útszakasz megépítésére, amelyhez hozzájön a régi vasúti híd felújítása és átalakítása. Sajnos ezt elutasították, ugyanis a szakmailag nem kifogásolt anyag, amit támogat a közútkezelő is, a megye fejlesztési tervében nem szerepel. Ez azért is fájdalmas számomra, mert a sétálóutca az elkerülő út nélkül nem nagyon valósulhat meg. Visszatérve az eredeti kérdéshez, más településekről - a Bodrogközből, Hegyközből, Hegyaljáról és Sátoraljaújhelyből - jóval gyakrabban keresnek meg, mint Sárospatakról.

- Ha már említette a sétálóutcát, mi a véleménye a tervezett nagyberuházásokról?

- A Pályázati Előkészítő Alap (PEA) pályázatáról hadd mondjak el egy jellemző dolgot. Jött ugye a hír, hogy Tokaj-Hegyalja, mint világörökségi helyszín 2,5 milliárd forintos támogatásban részesül. Magam is ott voltam, amikor az érintett polgármesterek előtt Medgyessy Péter volt miniszterelnök, valamint Baráth Etele mindezt bejelentették. Aztán néhány hét múlva már csak 1,8 milliárd forintot emlegettek, míg végül kiderült, hogy a borvidéki kultúrtáj csupán másfél milliárd forintos pályázati támogatást kap. El lehetett gondolkodni, mi is maradjon ki a programból. A mostani kormány gyakorlatával ellentétben mi csak azokat a beruházásokat jelentettük be, amelyek már a szerződéskötés stádiumában voltak. Tudtommal hasonló a helyzet a sétálóutcával kapcsolatban is: jó hír van, csak a pénz hiányzik. Így aztán nem tudni, mikor lesz a tervből beruházás. Itt kapcsolódik a beruházás az elkerülő úthoz, szerintem a két program sikeréért párhuzamosan kellene lobbyzni. A fürdő esetében pedig az a helyzet, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) nem szerepel egy fillér sem gyógyfürdőkre. A város véleményem szerint elkésett. 2000-ben megkerestem az önkormányzatot, hogy hozzunk létre egy csapatot, pályázzunk. Ez nem jött létre. Pedig volt olyan település, amelyik 2 milliárd forintot nyert hasonló célra.

- A mostani tervezett beruházás befektetők bevonásával valósulna meg. Úgy emlékszem, korábban önnek is voltak hasonló kezdeményezései.

- Szerintem az önkormányzat akkor tud nagyobb hasznot termelni, ha saját maga üzemelteti, fejleszti a komplexumot. Nem mindegy, hogy a város 80, vagy csupán 20 százalékban részesül a haszonból. A fejlesztés egy jó dolog, hiszen növeli a turisták számát és munkahelyeket teremt. Ezek között az utóbbi kiemelten fontos kérdés. Az a kérdés, hogy a befektetők milyen ütemet diktálnak? Szerintem igazából nagy összeget támogatás révén lehetne befektetni a fürdőbe. Ám - mint mondtam - az NFT-ben egy fillér sincs erre a célra.

- Térjünk vissza egy kicsit a választókörzet ügyeire. Milyen gazdasági helyzetben vannak az önkormányzatok?

- Amíg korábban az önkormányzatokkal azon gondolkodtunk, miként teremtsük elő az elnyert támogatásokhoz szükséges önerőt, most a működési költségek biztosítása az erőt próbáló feladat. Az önkormányzatok le vannak gatyásodva. Nemhogy fejleszteni tudnának, a juttatások kifizetése és az intézmények fenntartása is gondot jelent. Nagy gondban lesznek 2005-ben például a kisiskolákat fenntartó falvak. És ne feledkezzünk el az utóbbi hetek történéseiről sem. A mozgáskorlátozott munkahelyeket érintő megszorítások például csak térségünkben közel 130 munkahely megszűnését eredményezhetik.

- Sok szó esett tavaly a környékbeli állami cégek tervezett privatizációjáról. Hogyan áll ma ez a kérdés?

- A Tokaj Kereskedőház Rt. esetében szerintem egy pozitív eredménnyel záró céget nem szabad privatizálni. Mint látható, a kereskedőház a kistermelők egyetlen nagyobb felvásárlója. A legutóbbi szüretnél is tapasztalhattuk, hogy az emberek a mostani, megalázó szőlőárakért is hálásak voltak, pedig a 40 forintos kilónkénti ár a ráfordított költségeket sem hozta be. Mi lesz, ha még ez sem lesz? Hollóházáról pedig csak annyit: egyszer már átéltük a cég részleges privatizációját 1996-ban. Az eredmény, kétszáznál is több munkanélküli ember. Úgy tudom, a porcelángyár az idei évet pozitívan zárta. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy az 1990 előtt keletkezett adósságok miként lehetne eltűntetni. De gazdasági tekintetben másabb problémák is vannak a térségben. 9 vállalkozóról tudok például, akik a pénzügyminiszter utasítására leállított ÁFA kifizetések miatt hitelt kényszerültek felvenni.

(Megjelent a Sárospatak újság 2005 januári számában.)