A nemzet a történelem sodrásában a közösséget alkotó tagjainak cselekvő hozzájárulásával kialakult szerves közösség. Elsőrendű érdeke az, hogy mint vállalt közösség fennmaradjon s hogy tagjainak saját hatókörén belül életlehetőséget biztosítson. Ha tehát felteszik a kérdést: meg lehet-e mondani, hogy a sok ellentmondásos és összehangolatlan törekvésből, amely egy társadalmon belül szemünkbe öltik, hogyan hámozható ki a nemzeti érdek, akkor a válasz abból indulhat ki, hogy hogyan kell cselekednünk annak érdekében, hogy lehetőség szerint növelhessük a közösség összhangját, életképességét.
Ezek a törekvések természetesen mindig beleütköznek a valóság korlátaiba. Felelősen gondolkodó pártvezetés ezt tekintetbe veszi és megoldások kidolgozásával mozdul rá. Politikánk - és ezen belül külpolitikánk - kidolgozásához keretfeltétel az a tény, hogy napjainkban még tart az egész földgolyón végigrezgő egységesülés hulláma. Ennek során egyrészt helyi történések az egész "világfalu" eseményeivé válhatnak (példa erre Irak megszállása), másrészt a föld bármely zugát eléri és formálja az egész világot átölelő folyamat: a világözön (globalizáció). Ez pedig az emberek, közösségek számára alapvetően kétarcú folyamat: egyrészt a fejlődés hatalmas lendítőereje, másrészt palackból kiszabaduló és immár az emberi társadalmakat és földi életterünket pusztító öntörvényű szellem. (Gondoljunk akár az ózonlyukra, akár a minket közvetlenül sújtó tiszai ciánmérgezésre. Vagy a fenyegető verespataki bányára.) Ugyanakkor kiaknázható következményei közé tartozik, hogy összefonódó kereskedelmi és pénzügyi rendszerei révén csökkent a politikai határok jelentősége, hogy az iparosodott országok igyekeznek elősegíteni a tőke egyre szabadabb áramlását és az emberek közötti viszonyok szabályozásában erősödik a nyugati demokráciák mintájának követése.

A folyamatok átláthatatlanságát fokozza a látszatok világának kibomlása: ilyen a torzított hírforgalom és a pénzmozgások elszakadása a termeléstől. A helyi közösségek pedig valami idegennek a betöréseként élik meg a kultúra egyformává kopását. A valóságban nem a különböző értékrendek egyenrangú egymás mellett élése valósul meg (ahogy a multikulturalizmus annak eredeti jelentésével összhangban hirdeti), hanem az eltévelyedéseket (devianciákat) nevezik meg tévesen multikulturalizmusnak, miközben az egymás mellett élő különféle hagyományú közösségek egymás iránti türelmetlensége csak fokozódik - hiszen miközben létviszonyaik nem javulnak és veszélyeztetettségük nő, megnyilvánulási lehetőségeiket a nyugati demokrácia eszközei nemhogy gátolnák, de elősegítik.

Európa tudja, hogy államokra széttagolt piacaival, s ugyanilyen szerteágazó politikával nem veheti fel a versenyt a világban. Ez vezetett az EU bővítéséhez és mélyítéséhez. Magyarország pedig felismerte, hogy ebben a keretben tudja leginkább megvalósítani fő törekvéseit. Az MDF Lakitelek Munkacsoportjának külpolitikai nézetrendszere arra épül, hogy egy független állam - legyen akármilyen kicsi és nyitott - külpolitikája eszközértékű. Feladata a külső körülményekhez igazítani a belső fejlődést. Hiba, ha nem veszi tekintetbe a környezetében ható nagy erőket, de hiba az is, ha nem aknázza ki lehetőségeit és végképp hiba az, ha egyszerűen csak enged a külső hatásoknak. Természetes, hogy az integráció korlátozza a benne résztvevő államok szuverenitását, de egy kis ország véges erőforrásai önmagukban korlátok, amelyeket pedig éppen az integráció oldhat. Az egységesülés számos lehetőséget kínál nekünk. Az emberjogi megközelítés folyamatosan bővül egyre hatékonyabb kisebbségvédelemmé. A politikai, gazdasági, kulturális, stb. folyamatoknak az a tulajdonsága, hogy nem tisztelik a politikai határokat, segíti térségi együttműködési szándékainkat. Az EU-ban erőteljes térségi elv (a regionalizmus) és a döntésmegosztás (szubszidiaritás) pedig egy annyira széttagolt nemzet esetén, amilyen a magyar, a helyi közösségek erősítése révén életesélyt adnak nekünk. Trianon nemzetünk szétszakítottságát jelenti, mely nem rombolható egykönnyen le, nem is megkerülhető, tehát meghaladásáért kell dolgoznunk. Mi azonban úgy látjuk, hogy a kényszerből előnyt tudunk kovácsolni, ha felismerve a felszabdalásunkból fakadó nyitottságunknak nemcsak hátrányait, de a benne rejlő lehetőséget is, kialakítható hatásközpontként fogjuk fel országunkat. (A szerep nem lehetetlen, hiszen a rendszerváltáskor már előörsként viselkedtünk térségünkben - vegyük akár az állami piac megbontását, akár a nyitást a kelet-német és romániai menekülők kezelésében.) Az információs robbanás, s az ennek a révén kialakuló tudásra, ismeretekre épül? társadalom ehhez is eszközöket kínál.
Az európai egységesülés azonban beleilleszkedik a világfolyamatba. Ezért annak ellentmondásai is terhelik. Ezek közül a legfőbb: hogy a demokráciára és szabad piacra hivatkozó folyamat épp ezeket az alapelemeket számolja fel nem-demokratikus hatalmi csoportjaival és piaci kizárólagosságra törekvésével. A világpiac ily módon történő megteremtése erősödő ellenállásba fog ütközni, ha a társadalmat és környezetünket romboló hatásoknak, a vesztesek száma növekedésének nem állanak ellent a politikai vezetők. A társadalmat összefogó erő, vagyis maga a nemzettudat szegül szembe a közösség szétverésével.

A Magyar Demokrata Fórumnak az önálló magyar külpolitikát meghatározó elveit és fő törekvéseit az első kormányzati ciklusban az antalli "hármasság" fejezte ki, vagyis az országunk visszakormányzása a nyugati világba, felelősségvállalás az elszakított magyar nemzetrészekért és ezt is segítendő egyenrangú kapcsolatépítés a térségbeli szomszédos államokkal (mindhárom törekvés együttes jelentkezésének jelképszerűen szép példája volt a visegrádi együttműködés kezdeményezése). Az első ellenzéki időszakban kezdeményező lépéseket tettünk a nemzetpolitikával kapcsolatos ügyekben (magyar csúcs, külföldön élő magyarok választójoga, határon túli magyarok érdekvédelme, NATO-csatlakozás), ugyanakkor fokoztuk a nemzetközi pártcsaládunk-beli tevékenységünket, folyamatosan ápolva és építve térségbeli kapcsolatainkat, mely tevékenységünk a Középeurópai Demokrata Fórum (angol rövidítésével: Cefodem) megteremtéséhez és működtetéséhez vezetett.
A harmadik szabad választások után a polgári kormány koalíciós tagjaként külpolitikai eszköztárunk a koalíciós viszonyokból fakadólag - és tárcafelelősséggel nem rendelkezvén - beszűkült. A mostani, második ellenzéki időszakunkban az MDF nem folytatott átgondolt nemzetközi kapcsolatépítő és következetes külpolitikát. Sikernek tekinthető, hogy a kezdeti nézeteltérések után egységes álláspontra helyezkedtünk az iraki magyar katonai jelenlét megszűntetése tárgyában. Azonban a nemzetpolitikánk hangsúlyos részét képező magyarságpolitikánkban az MDF letért a következetesen vállalt nemzeti egységesítés útjáról. Miközben határon túlra került nemzettársaink új kezdeményezésekkel jelentkeznek, az MDF magyarságpolitikája ellentmondásossá és üressé vált.

Az MDF általunk javasolt külügyi programja öt üzenetben fogható össze.

1) Nemzetmegtartó és szórványápoló, a nemzeti összefogást megvalósító tevékenység függetlenül politikai határoktól és viszonyoktól.
Ennek értelmében törekszünk arra, hogy a magyarok semelyik lakóhelye se kerüljön hátrányos helyzetbe, s a magyar nemzet minden tagjának lehetőségei közelítsenek egymáshoz. Ezért ez a gondolat demokrácia-programunk része. Ezen az alapon fogadtuk örömmel a polgári kormány családpolitikájában megnyilvánuló törekvéseket és különösen az oktatási-nevelési támogatás bevezetésére tett erőfeszítéseit. Továbbra is különös figyelemmel kísérjük az oktatás és a közösség érdekében működtetett egyházi létesítmények sorsát. Kiállunk veszélyeztetett állapotba került közösségeinkért, küzdünk közösségeink életlehetőségeiért, szellemi és anyagi gyarapodását korlátozó intézkedések ellen az ország határain belül és azokon túl. Az összmagyarság intézményesült szerveként a MÁÉRT-ot (a Magyar Állandó Értekezletet) és annak bizottsági munkáját fontosnak tartjuk érdemivé tenni és gondoskodunk arról, hogy az ott megszületett javaslatok mielőbb döntéshozatalra kerüljenek.
A Lakitelek Munkacsoport szükségesnek tartja
- a magyar vidék lakosságmegtartó erejének fokozását,
- a kedvezménytörvény módosítása révén kialakult hátrányok lehető csökkentését,
- az autonómia-folyamatok elkötelezett támogatását,
- a magyar állampolgárság megadását a hovatartozás szabad megvallása alapján,
- a bevándorlási folyamat tervezését és kézbentartását, valamint
- a magyarországi hivatali szervek szemléletváltoztatását egyes hazai társadalmi csoportokkal, valamint külhoni nemzettestvéreinkkel kapcsolatban. A hivatali szervek részéről elkövetett hatalmaskodás, avagy elmulasztott segítő intézkedést figyelemmel követjük és igyekszünk helyrehozni.

2) Egyértelmű kiérlelt európai elkötelezettség.
A Magyar Demokrata Fórum kezdettől híve volt az európai népek együttműködésének. Ebben a szellemben a Lakitelek Munkacsoport nem központosított államalakulatként kívánja látni a kialakult Európai Uniót, hanem népek és nemzetek, nemzeti kisebbségek szövetségének. Nem feledi azt - és emlékeztetni kíván arra- hogy az Európai Közösség megteremtését gyakorlati érdekek vitték előre, de egy egységes kereszténydemokrata, emberközpontú nézetrendszer alapján. Tiszteljük tehát a személy és a társadalmi csoport szabadságát és önrendelkezését. Fellépünk nemcsak ennek erőszakos akadályozása, elfojtása, de fondorlatos kijátszása (manipulálása) ellen is. Becsüljük a személyiséget, elismerjük azt, hogy önazonossága szabad vállaláson alapul; tiszteljük a társadalmi összetartást, s a gyümölcsöz? emberi együttélés alapintézményét: a családot, s a közösségi öneszmélés tágabb keretét: a nemzetet. Mindezek szellemében harcolunk az Európai Unió eszmeiségének kiürítése ellen.
Mint annak a kormánynak vezető ereje, amely elsőnek érte el felvételét térségünkből az Európa Tanácsba, s amely Magyarországnak az Európai Unióba történő felvételi kérelmét benyújtotta, s mint annak a politikai változásnak elindítója, mely ahhoz vezetett, hogy országunk az első bővítéssel lett a NATO tagja, élnünk kell a kinyíló világ adta lehetőségekkel. Míg az uniós csatlakozásig a folyamat elsőrendű célja számunkra országunk biztonságának megteremtése volt, addig immár az Unió tagjaként tagságunkat Magyarország jólétének eszközévé kell tegyük. Ugyanakkor mint egész nemzetünk sorsáért felelős erőnek, elő kell segítenünk azt a folyamatot, melynek során mielőbb ki kell munkálni az EU-csatlakozásból adódó nehézségek áthidalását a nem magyarországi legitim magyar szervezetek véleményének bevonásával. Tudomásul vesszük, hogy az unió keretében az államok szuverenitása csökkent, de nem a nemzeteké. A mindenkori magyar kormánynak ezért erejétől telhet?en biztosítania kell az esélyegyenlőséget az európai versenyben. A Lakitelek Munkacsoport alapelve, hogy törekedni kell az unión belül a tagországok egyenlő lehetőségeinek megteremtésére, a nemzetek tényleges egyenjogúságára, érdekeik tiszteletben tartására, az egyes közösségek és személyek szabad önkifejtésének biztosítására.

3) Kölcsönös előnyökre törekvő, de ugyanakkor történelmi távlatban tervező szomszédsági és közel-térségi politika. Közép- és Kelet-Európa, valamint a Balkán és a Kaukázus térsége súlyos átalakulási válságon megy át. Fontos a térség hiteles politikai erőinek kapcsolatépítése, a munkálkodás a korábbi birodalmi apálypart fejlődését elősegítő törekvések összefogásán, felerősítésén. Ezt a politikát ki kell egyensúlyozni az egymás támogatása feltételeinek következetes hangoztatásával és képviseletével (e tekintetben előremutató példa Horvát- és Magyarország viszonya a rendszerváltozás éveiben). A Magyar Demokrata Fórum Lakitelek Munkacsoportja a térség stabilitásának állandósulását a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogának biztosításában, a nemzetiségi területek autonómiájának megvalósításában látja.
Térségünk biztonságát szolgáló legátfogóbb szervezet a kibővült NATO. A két szembenálló erő által meghatározott világrendszer letűntével ebben a szervezetben szerepbizonytalanság keletkezett. A közös védelem feladatáról a hangsúly áttevődött a külső válságok katonai kezelésére. Ezért felerősödött az igény egy közös európai biztonság- és védelmi politikára. A Lakitelek Munkacsoport az európai uniós és NATO-beli védelmi feladatok összehangolását tartja elsődleges fontosságúnak.

4) Kapcsolatépítés világunk minden, a közösségi akaratot kifejező, a népfelség elveit komolyan vevő mozgalmaival és szervezeteivel. A Lakitelek Munkacsoport elítéli a világot elöntő terrorizmust, egyaránt annak mozgalmi és állami válfaját. Ha emberhez méltó jövőt kívánunk utódainknak, akkor le kell szögeznünk, hogy ez nem lehet a politikai érdekérvényesítés eszköze. Kiküszöbölése érdekében szükség van nem csupán az erélyes megtorlásra, hanem az okok lehető megszűntetésére (nagyhatalmi túlkapások mérséklése, embertelen körülmények közé jutott embercsoportok helyzetének enyhítése). Ellene vagyunk minden olyan törekvésnek, amely a nagyhatalmi válságkezelésben csökkenteni kívánja az ENSZ szerepét. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a tömegpusztító fegyverek további terjedését azok nyílt számbavételével, ellenőrzésével igyekezzen a nemzetközi közösség kordában tartani, hogy csökkenthesse a tömegpusztító eszközökkel való térségi nyomásgyakorlást bárhol a világon, de különösen a válsággócokban.
Nem fogadunk el olyan politikai megoldásokat, amelyek adott népi-nemzeti közösségeket megfosztani törekednek önállóságuktól. Különösen helytelenítjük ezek belüggyé nyilvánítását. Meggyőződéssel képviseljük, ugyanakkor azonban nem tartjuk kizárólagos érvényűnek az euroatlanti térségben kialakult politikai elveket és megoldásokat, hanem a közjó érdekében folyamatos egyeztetést tartunk szükségesnek a különféle világfelfogáson alapuló rendszerek között (pl. keresztény-iszlám párbeszéd). A harmadik világban a nyugati intézmények és műszaki eredmények átvétele nem jelent valamiféle kulturális felolvadást. (Nem is lenne értelme a kisebbségvédelemnek, ha létezne multikulturalizmus, s nem az adott területre és lakosságra érvényes többségi műveltség léte volna a valóság.) Helytelennek tartjuk a nemzeti, népcsoportok közti, vallási és műveltségbeli és életviteli ellentéteknek a "másság" kölcsönös elviselésére történő hivatkozással folytatott lebecsülését, és azok pusztán erőszakos kezelését. Ez ugyanis változó világunkban a féktelen tömegerőszak kirobbanásához vezethet és vezetett máris. Veszélyesnek tartjuk a szabályozatlan bevándorlást, mivel alkalmas az adott társadalom értékrendjét, elfogadott erkölcsét megbontani. A szabad helyváltoztatás emberi alapjog, de ha az embereket a politikai vagy gazdasági kényszer kergeti el szülőföldjükről, az nem a joggal való élés, hanem jogtalanság. Álláspontunk szerint minden embernek joga, hogy saját szülőföldjén boldoguljon. Figyelemmel kívánjuk kísérni az emberi közösségek életminőségének javítását azok fokozott részvételével elérni törekvő, a közügyeket áttekintően kezelő - demokratikus és demokratizálódó mozgalmakat, szervez?déseket.

5) Nyitás a világ nagy gazdasági térségeire. Túllépünk az Európa-központú szemléleten, Magyarország önállásának erősítése érdekében is kapcsolatra törekszünk a nagytérségekkel. Európai Uniós felvételi folyamatunk nem ellentmondás-mentes. Harmadik piacok építésében az eddigieknél jobban ki kell használnunk a felénk nyitott harmadik világbeli értelmiséget. Országunk méreteit meghaladó szerepet vállalhatunk a Közép- és Közel-Kelet olyan térségeiben, ahol eleve kedvező a magyarságról alkotott kép és ahol elismerően tekintenek Magyarország eredményeire.

Mind az öt törekvésnek alanyai a magyar nemzet tagjai, s világra nyitásunk is a mindenütt fellelhető magyarok lehető bevonásával válik természetessé. Támogatjuk a világ magyarságának a nemzettestbe való visszaépülését, a magyar állampolgárság tovább könnyített megadása révén is.

Összefoglalva:
A függetlenségét visszanyert Magyarország számára történelmi leheő?séget nyújt az európai fejlődésbe való visszakapcsolódás. Felelősségünk ezt olyan nemzetpolitikával összekapcsolni, amely csökkenti szétszakítottságunkat, megállítja a magyar népesség testi-lelki leromlását és felszabadítja a bennünk rejlő alkotó erőket.

A Magyar Demokrata Fórum ehhez a megnyíló piacok okozta kihívás körülményei között fokozottan fontosnak tartja Magyarország külkapcsolatainak kiegyensúlyozott fejlesztését.

2004. augusztus 2.