Tisztelt Miniszter Úr!

Az elmúlt héten a sajtóban megjelent a Hollóházi Porcelángyár Rt. privatizációjára vonatkozó felhívás, melyet szomorúan olvastunk, hiszen ezzel a porcelángyár és az ott kenyerét kereső több mint 400 dolgozó sorsa egy újabb szomorú fejezethez érkezett.
Eddigi erőfeszítéseink - interpellációk, szóbeli kérdések, és az érintettek véleményének kinyilvánítása - mindeddig hiábavalónak látszanak, hiszen a felhívás közzététele megtörtént, jöhetnek a vevők, akik számára az üzleti érdekek mindenhatósága után a dolgozók megélhetése csak sokadrangú kérdésként vetődik fel.
Ezért is fontos, hogy a Hollóházi Porcelángyár Rt. - mint a térség legnagyobb munkaadója - állami tulajdonban maradjon. Ön a porcelánipar ismerője és szereplőjeként bizonyosan jól tudja, hogy milyen nehézségeken esett át a szakma az elmúlt évtizedben. Azt is tudja, hogy a hollóházi porcelán képzőművészeti és ipartörténeti szempontból kihagyhatatlanul a nemzeti vagyon részét képezi.
Számos példa mutatja, hogy a privatizáción kívül az állam számára más eszközök is kínálkoznak nehéz helyzetben lévő állami vállalatok megmentésére, vegyük csak a Sportfólió Kht. 2,7 milliárdos, a Magyar Fejlesztési Bank 32,3 milliárdos, vagy a gyógyszerkassza közel 50 milliárdos adósságainak állami átvállalását. Ezekhez képest - a szükséges szándék megléte esetén - Hollóháza problémája lényegesen kevesebb pénzügyi átcsoportosítással megoldható lenne.
Hitelt adva a közelmúltban elhangzott nyilatkozatainak, remélem, hogy a fővárostól távol élő, egyszerű munkásemberek képviseletét is ellátja a kormányban, miniszterelnöksége esetén pedig nagy hangsúlyt fektet majd a hátrányos helyzetű térségek, települések és emberek felemelésére.
Az érintett térség egyéni országgyűlési képviselőjeként kérem, hogy jelenlegi és majdani tekintélyének latba vetésével közreműködjön a Hollóházi Porcelán Rt. privatizációjának azonnali leállításában, vállaljon kezdeményező szerepet a hollóházi porcelán - mint hungarikum - megmentésében, egyben döntésével kezeskedjen az itt dolgozó 400 ember munkahelyének megmentésében.

Sárospatak, 2004. szeptember 6.

Tisztelettel:
Dr. Hörcsik Richárd
országgyűlési képviselő