Házszabály ellenes kizárások után, alapszabály ellenes tisztújítás előtt!

MERRE TOVÁBB, MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM?


"A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe."

Az 1987. szeptember 27-i Lakitelek Nyilatkozat megfogalmazása még napjainkban, a kormányválsággal, morális és gazdasági válsággal, nehézséggel, szociális problémákkal megterhelt jelenben is időszerű, mintha csak ismételné magát a történelem. Azonban ezeket a mondatokat 17 évvel ezelőtt, a "létező szocializmusban" , a szovjet szuronyok árnyékában kimondani és leírni több volt mint bátorság! "Játék" az élettel, a szabadsággal, ugrás az ismeretlen, ki tudja milyen mélységű sötétségbe. Mégis, mintegy másfél száz, a magyar nemzetért, a jövőért aggódó jeles értelmiségi Lezsák Sándor lakiteleki sátrában dacolva a hatalommal, megszervezte magát és útjára indította a Magyar Demokrata Fórumot; a mozgalmat, amely pár éven belül a rendszerváltoztatás vezető erejévé, az első szabad választáson győztes néppárttá nőtte ki magát. A "megújhodás erőinek széles összefogását" hirdető résztvevők a fórumot "nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását".

Komoly, felelősségteljes és bátor szavak voltak ezek, amelyek visszafordíthatatlanul elindítottak egy politikai folyamatot, amely a többpártrendszeren és a kádári diktatúra lebontásán keresztül , a szociális piacgazdaság, a plurális polgári demokrácia kiépítéséig tartott (ill. részben még tart most is). Ilyen előzmények után, egy év elteltével, az 1988. szeptember 3-án elfogadott Alapítólevélben megfogalmazott célkitűzésekkel formailag létrejött a Magyar Demokrata Fórum. A Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Csurka István, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba, és Lezsák Sándor kézjegyével ellátott Alapítólevél szellemében a "Magyar Demokrata Fórum tagjai sorába hívjuk mindazokat, akik az Alapítólevélben foglaltakkal egyetértenek. Mindazokat, akik az ország és a magyarság válságos helyzetében átérzik és magukra vállalják azt a felelősséget, amit egy népközösség ezeregyszáz éves európai múltja és megrendült jövője ró ránk"

Mihez is kerestek szövetségeseket, társakat az alapító atyák?
"A magyarság jövője, a nemzeti kibontakozás érdekében a Magyar Demokrata Fórum történelmi távlatban érvényes társadalmi célokként az alábbiakat jelöli meg:
1. A nép - a többségi elvet érvényesítve - maga választhassa meg vezetőit és az ország irányító testületeit.
2. A magyar demokrácia alapját a helyi önkormányzatokra és a társadalom autonóm szervezeteire, mozgalmaira épülő parlamentarizmus adja, az Országgyűlés pedig legyen valóban a népképviselet és az államhatalom legfelsőbb szerve.
3. Az államosított gazdaságot a gazdaság társadalmasításával kell felváltani.
4. A külpolitikában és a külgazdaságban az egyenrangúság elvét és a nemzeti érdek képviseletét kell minden körülmények közölt előtérbe helyezni.
5. Fel kell számolni a társadalmi élet egészét átható kontraszelekciót. Utat kell nyitni a tehetségnek és a demokratikus nemzeti szellem képviseletének a politika, a közélet és a kultúra minden területén.
6 Újjá kell építeni a megrendült magyarságot, egészségében és gazdaságában, jellemében és kultúrájában egyaránt! "

Úgy érzem, erre a történelmi visszatekintésre szükségünk van az MDF-ben napjainkban zajló események megértéséhez (már amennyiben azok egyáltalán megérthetők, legyen ismeretekkel még oly' felvértezve is a szemlélő!). Ennyi év távlatából nem csak arra kaphatunk választ, hogy az idézett nemes célokból mi minden valósult meg, hanem arra is, hogy az MDF jelen politikája mennyire igazodik a kiindulási ponthoz, az alapítók, a "lakiteleki sátorverők" által megálmodottakhoz, ill. ahhoz, amit később néhai Antall József pártelnökminiszterelnök úr a gyakorlatban, kormányzati pozícióban, egy - általa is annak tartott - kamikázekormány élén próbált megvalósítani.

Vajon a dávidi irányvonal a lakiteleki és antalli irányt követi, vagy csak napi politikai érdekből megéri rá hivatkozni, minden nyilatkozatban utalni az antalli örökségre? S különben is, ki áll közelebb a lakiteleki induláshoz, ha nem az alapítók, akik személyes sorsukat is kockáztatva "ringatták a lakiteleki bölcsőt"? S ki hitelesebb az antalli örökség továbbvitelére, ha nem azok, akik a közvetlen környezetében voltak, az általa vezetett kormány tagjaiként vettek részt a diktatúrából a demokráciába történő átmenet cseppet sem hálás és könnyű levezénylésében? Kisajátíthatja-e a lakiteleki értékeket és az antalli örökséget Dávid Ibolya, Szőke László, Herényi Károly, Csáky András, Almássy Kornél és köre Lezsák Sándor, Für Lajos, Bíró Zoltán, Székelyhidi Ágoston, Csoóri Sándor, Horváth Balázs, Balsai István és társai ellenében? Vajon az előbbiek, vagy az utóbbiak vitték a vásárra a bőrüket a 80-as években, a pártállam idején, amikor megfigyelt személyekként (ma már tudjuk:Salgó László most leköszönő országos rendőrfőkapitány Lezsákot, Csoórit és másokat mint "ellenséges ellenség" tartott megfigyelés alatt és írta róluk szorgalmasan megrendelőinek, az MSZMP legfelső vezetőinek a jelentéseit) mozgalom (majd abból kinövő keresztény-konzervatív politikai párt) szervezésébe kezdtek? Vajon hihető-e, hogy az utóbbiak annak a pártnak a szétverésén munkálkodnak - előbbiek szerint! -, amelyet a kommunista hatalom ellenében hoztak létre, s amely az életük szerves részévé, már-már a családjukkal egyenértékű tényezővé, létformájukká vált? Azt hiszem - sőt: tudom - kérdéseim költőiek. Lehet-e a több éves hallgatás után előjövő és a Lakiteleki Munkacsoport mellett kiálló, az MDF és az egész magyar nemzeti oldal jövőjét illetően a féltés hangján megszólaló Für Lajost, vagy az alapító elnököt, Bíró Zoltánt karriervággyal illetni? Kérdésem ismét nem igényel választ; az MDF tisztességben megőszült egykori elnökei már csak életkoruk alapján sem illethetők a karrierizmus, a pozíció utáni ácsingózás vádjával! S ugyan ez a megállapítás érvényes Székelyhidi Ágoston professzor úrra, az MDF egykori országos választmányi elnökére, vagy - mondjuk - professzor Lovas István akadémikusra is.

Viszont az ember önkéntelenül is elgondolkodik: ha a párt ennyi egykori és mai kiválósága, alapítói, volt elnökei, egyéb tisztségviselői, neves támogatói (tudósok, művészek, közéleti személyiségek) egyértelműen állást foglalnak Dávid Ibolyával szemben a Lakitelek Munkacsoport mellett, akkor annak nyomós oka kell legyen! Ilyen nyomós ok lehet a meggyőződésük, a lelkiismeretük, az MDF-ért mint "édes gyermekükért" , és tágabban a nemzeti-keresztény oldal, végső soron a magyarság sorsáért érzett felelősségük, aggódásuk. Vagyis éppen azon motivációk, amelyek hatására elmentek 1987-ben Lakitelekre, majd létrehozták az MDF-et! S éppen az akkori, múltbeli bátor kiállásuk, tetteik teszik hitelessé mai megszólalásukat, újbóli nyilvános megjelenésüket! Politikai szerepvállalásuk kiállta az idők próbáját, arra bátran lehet építkezni. Pontosabban lehetne ma is. De a mai vezetés már nem kíván a hőskorszakra, azok főszereplőire támaszkodni, tanácsaikra nem tart igényt, véleményüket, észrevételeiket csökönyösen félresöpri, meghallani sem hajlandó. Pedig hol lennének ma Dávidék Lezsákék nélkül?...

Az MDF jelenét, mai politikai irányvonalát (ha egyáltalán van neki ilyen) nehéz érzelem mentesen jellemezni. Az embert szomorúsággal tölti el, ha a családjában veszekedés, viszály dúl, már pedig sokunk közös (politikai) családja az MDF. S bár a hőskorszakot leszámítva talán soha sem jellemezte a Fórumot a teljes családi idill (az erózió már az első parlamenti ciklusban megkezdődött, Csurkáék, ill. a velük szemben álló Debreczeni-Elek-féle ún. liberális szárny kizárásával, és mások távozásával, majd 1996-ban Szabó Ivánék hagyták el puccsszerűen a pártot, megalakítva Magyar Demokrata Néppártot), ám ez a mostani belviszály minden eddiginél hosszadalmasabbnak, fájdalmasabbnak, személyeskedőbbnek tűnik, s magában hordozza a párt teljes és végleges, egyben végzetes széthullását is! Ahogyan arra Székelyhidi Ágoston a Magyar Nemzet augusztus 4-i számában megjelent tanulmányában helyesen mutatott rá: "Zavarban van a Magyar Demokrata Fórum. Természetes okot erre nem találunk. Mesterségesen sodorták bele ebbe az állapotba".

Nézzük meg jobban azokat a mesterséges okokat, akkor talán pontosabb képet kapunk a mai MDF-vezetésről.

A furcsa körülmények között elveszített 2002-es választásokat követően a választási szövetségben indult Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és Magyar Demokrata Fórum a parlamentben, ellenzékben már nem együtt, hanem külön frakcióban kezdte el munkáját. A látszólagos egyetértés ellenére többször is előfordult, hogy másképpen szavazott a két polgári párt. Volt olyan törvénykezési nap, amikor az MDF hét alkalommal szavazott együtt a szociálliberális koalícióval a Fidesz ellenében. (A történeti hűség megkívánja, hogy megemlítsem: a Medgyessy-kormány első száz napos programját viszont a Fidesz megszavazta, míg a Fórum nem.) Az ellentétek akkor kerültek valójában felszínre, mikor Dávid Ibolya nemet mondott a Fidesz felkérésére, miszerint induljanak együtt a 2004. június 13-i európai parlamenti választásokon is. Mintha valamiféle rosszul értelmezett önállósodási dac vezérelte volna az MDF vezetését, amely kiengedte a palackból a szellemet, és többé már nem is tudta (akarta?) azt oda visszaterelni Dávid Ibolya és támogatói köre. Ekkortól kontrollálhatatlan Fidesz-ellenesség, vagy inkább vak gyűlölet jellemezte (és jellemzi részben még most is) a Fórum "hivatalos" politikáját, amely a kampányban ahhoz a bizonyos 70:30-as gyanúsításhoz, a Fideszt a Munkáspárthoz, Orbán Viktort pedig egyenesen Grósz és Münnich alakjához hasonlító elnöki nyilatkozatokban csúcsosodott ki. Talán "megfeledkezve" arról, hogy 2002-ben valamennyien Fidesz-MDF jelöltként, nem kevés Fidesz-szavazó támogatásával kerültek az Országgyűlésbe!

Ezeket a vállalhatatlan, hisztérikus politikai nyilatkozatokat, Dávid Ibolya és Szőke László alelnök vagdalkozásait, a természetes szövetséges ócsárlását (EP-i választási kampány címén!) pedig már egyre nagyobb türelmetlenséggel szemlélte a tagság egy része. Először a sárospataki szervezet emelte fel nyíltan a szavát, a Magyar Nemzet április 2-i számában megjelent nyílt levelében rámutatott: "Az országos elnökség és választmány, ill. a párt parlamenti képviselőcsoportja között is feszültség húzódik a politikai irányvonal kérdésében. Ezen ellentéteket még inkább fokozta az ismeretlen körülmények között és szándékokból, érthetetlen időpontban útjára bocsátott Monoki nyilatkozat, melynek előzetes változata - mely a természetes szövetségessel szemben durva mondatokat fogalmazott meg és összemosta az utódpárt MSZP-vel mint "nemzetrontót" - óriási megütközést váltott ki több helyi MDF-szervezetben. Még erre is sikerült rátenni egy lapáttal a szűk pártvezetésnek az ún. hűségnyilatkozattal, mely azon túl, hogy a frakció tagjaira nézve sértő és megalázó, roppant antidemokratikus is, ugyanakkor minden eddiginél világosabbá tette a belső ellentéteket és válságot! Mindezek a hatalmi pozícióból hozott rögtönzött döntések rávilágítanak a legfelsőbb pártvezetés hibáira, a tudatos, megalapozott, belső pártvitában kiérlelt, demokratikusan kialakított politikai irányvonal és valós stratégia hiányára!" Nem sokáig váratott magára a retorzió sem, annak ellenére, hogy a nyílt levélre reagálva Csáky András országos választmányi elnök kijelentette: "Az MDF bája a politikai palettán, hogy nem torolja meg durván a kisebbségi véleményeket!" Nos, ez a "nem durva megtorlás" április 24-én azt jelentette, hogy az országos választmány a sárospataki szervezetet - előzetes értesítés, meghívás mellőzésével, indoklás nélkül! - feloszlatta! A sárospataki szervezet tagjai a párt alapszabályát és az országos választmány ügyrendjét többszörösen sértő döntés ellen keresettel fordultak a Fővárosi Bírósághoz. Nem sokkal ezután - a pártvezetés igazából még ki sem élvezte a rendkívül alacsony részvétel mellett elért 5.33 %-os június 13-i "sikert" - hasonló módon oszlatta fel az OV az egyik legnagyobb és legsikeresebb MDF-szervezetet Budapest II. kerületében. Pedig előtte pár nappal Herényi Károly frakcióvezető úr még úgy nyilatkozott a sajtóban, hogy "Semmiféle retorzió nem éri azokat, akik a választás előtt eltérő véleményüknek adtak hangot a nyilvánosságban!" (Ma már jól tudjuk, hogy mennyit is ér Herényi Károly szava...) Ezt már Rubovszky András, az MDF Országos Etikai és Fegyelmi Bizottságának elnöke sem tudta elviselni, és lemondott tisztségéről. Rubovszky elmondta: "Döntésének közvetlen oka az országos választmány nemrégiben született, a II. kerületi MDF-szervezet feloszlatásáról szóló - szerinte - alapszabály ellenes határozata. (...) Majd közölte: olyan folyamat indult meg a demokrata fórumon belül, amely számár a vállalhatatlan." (Magyar Nemzet Online, június 28.)

Ám a törvénysértő döntéseknek ezzel még nincs vége. A II. kerületi szervezet feloszlatásával egy időben dönt az országos választmány arról, hogy a jövő februárban esedékes Tisztújító Országos Gyűlést előrehozza 2004. szeptember 25-re. Ez a határozat szintén az alapszabályba ütközik, ugyanis "A politikai döntéshozó testületek megbízatása - amennyiben az Országos Gyűlés eltérően nem rendelkezett - két évre szól. E mandátum lejárta után - amennyiben új testület megválasztására nem került sor - a régi testület ügyvezetői jogkörben (Alapszabály 71. § / 1/ és /2/bek.) mindaddig eljár, amíg az új testületet megválasztják" (12. § /3/ bek.), és azt lerövidíteni csak a szabályosan megválasztott küldöttekből álló Országos Gyűlés jogosult a 14.§ (4) bekezdés e, pontja alapján. Már pedig a legutóbbi Országos Gyűlés (amely tisztújító volt) 2003 februárjában a megválasztott tisztségviselők mandátumáról eltérően nem rendelkezett, vagyis ők megbízatásukat 2 éves időtartamra kapták!

S itt a legújabb törvénysértés, Balsai István, Font Sándor, Horváth Balázs, Kelemen András és Szászfalvi László képviselők "kizárása" a parlamenti frakcióból. Döbbenetes, a magyar parlamentarizmus történetében példátlan eset: a képviselőcsoport vezetője saját hatáskörben (!), frakcióülés és értelemszerűen döntés nélkül "zár ki" öt képviselőt, megsértve ezzel saját frakciója Szervezeti és Működési Szabályzatát, valamint a parlament működését szabályozó Házszabály 15.§ (2) bekezdését: "A képviselő a képviselőcsoportból kiléphet. A képviselőcsoport a tagját kizárhatja. A kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni; az így függetlenné vált képviselő a kilépését vagy kizárását követő hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat."

Kérdezem: miként fordulhat elő röpke 5 hónapon belül ennyi, és ilyen súlyú törvénysértés egy olyan pártban, amelynek élén egy volt igazságügyi miniszter áll, aki jelenleg a parlament egyik alelnöke? Milyen lelkiismerettel vezeti tovább a pártját és a parlament üléseit ilyen súlyos terhekkel a batyujában Dávid Ibolya? És miként tudnak rezzenéstelen arccal, a keresztényi értékekre és erkölcsre való hivatkozással ebben továbbra is segédkezni az udvartartás résztvevői? Vagy a cél szentesíti az eszközt? A pozíció még is csak fontosabb, mint a kifelé hangosan hirdetett elvek? Például a Normális Magyarországért Program! Senkinek sem tűnik föl a bennfentesek és a "mezei" tagok közül, hogy ami az MDF-ben egy ideje zajlik, már régen az abnormális jelzővel illethető? Az elnök és köre nyugodt szívvel állnak ki a tagság, a választó polgárok, a közvélemény elé? És miért ölelik keblükre a valóban pártütő MDNP-seket, akik az 1996-os kiválásukkal okozott károkat csak tetézték akkor, amikor a 2002-es választásokon a Centrum Párton keresztül az MSZP-SZDSZ koalíció hatalomra jutását segítették elő? És "értük" még az alapítóktól is megszabadulnak, egyelőre csak a frakcióban, nemsokára majd a pártban is? Súlyos szereptévesztésében egyfolytában a Fideszt ostorozza, mintha nem is a kormánykoalíció, hanem a természetes szövetségesnek mondott párt ellenzéke lenne a törvényhozásban! "Aki nincs velünk, az ellenünk!" lett az új jelszó a Normális Magyarországért helyett? És szigorítani akarják az alapszabály akként, hogy aki csak egyet is pisszen az elnökasszonyra, az másnap már röpül a pártból? Nem tévesztették el az időt és a helyet? Ez ugyanis - még! - nem a Magyar Dolgozók Pártja, az efféle diktatórikus módszereknek ott és akkor voltak sikerei - láttuk, tudjuk, hogy hová vezettek!

Ezek a jelenségek már egy ideje ismertek, s vannak, akik már jóval korábban hangot adtak nemtetszésüknek. Például az ismert zeneszerző, Szörényi Levente, aki egykoron szorosan a párt értelmiségi holdudvarához tartozott: ".. Rendkívüli módon hiányolom, hogy az első, nagy, komoly MDF-generáció, Für Lajosék nem állnak már a vezetés mögött. Szélnek lettek eresztve, vagy önmaguktól húzódtak háttérbe...? (...) Ahogyan az utóbbi hónapokban az MDF politizál, az megfelel annak a stratégiának, amit az SZDSZ csinál. Kicsik vagyunk, követelőzünk, de pártot nem építünk. Álságosnak tartom, hogy az MDF kétszer a Fideszbe csimpaszkodva jut be a parlamentbe, másfelől állandóan a Fidesztől elhatárolódva határozza meg önmagát... Amíg az MDF élén egy manöken és egy zsúrfiú áll, addig ebből a pártból nem lesz semmi... Annak idején én erkölcsi utat is választottam, ez volt az MDF hajdanán... Én, Szörényi Levente zeneszerző odáig jutottam, hogy nem értek egyet a párt jelenlegi irányvonalával... " (Heti Válasz, 2003. 03. 21.)

Igen, mi, akik az MDF-et választottuk pártunknak, erkölcsi utat, kapaszkodót, iránytűt is választottunk. Vajon az iránytű még ma is a helyes irányba mutat? Nem hibásodott meg az utóbbi időben? Biztos, hogy jó irányba megyünk, ha feltétel nélkül követjük? Vajon észak-e még az észak, amely irányba a mutató áll? Medgyasszay László, az országos elnökségi tagságról a tavaszi kampány alatt lemondó képviselő szerint"Az elnök asszony a belső problémákat nem tudja kezelni. Kompromisszumkészséget hangoztat, keresztény értékekről beszél, ugyanakkor különös indulatokat táplál azokkal szemben, akik látszólag veszélyeztetik pozícióját, vagy fontos kérdésekben nem értenek egyet vele. Személyes akaratát mindenáron érvényre juttatja még akkor is, ha ez az MDF egységét veszélyezteti. (...) Dávid Ibolya vezetésével az MDF egy centrumban lebegő, előbb-utóbb balra is vegyértéket bocsátó nagy vágyakat kergető (lásd Dávid Ibolya nyilatkozatát a köztársasági elnök kontra miniszterelnökségről) egyszemélyes párttá válik". Medgyasszay a lemondása okairól a tagsághoz írott levelében kifejezésre juttatja a sokunkban megbújó, félelemmel vegyes aggódást: "Az MDF jövőjét illetően fennáll a veszély, hogy 2006-ban, az országgyűlési választások után (bár megvan a jó esélye, hogy az 5 százalékot eléri), az MDF belső helyzete és Dávid Ibolya és körének politizálása lehetetlenné teszi a koalíciós tárgyalásokat a Fidesszel. Akár azzal a Fidesszel is, amelyik maga is képes lesz majd kormányt alakítani. Az az abszurd helyzet is előállhat, hogy az MDF helyett inkább -a változékonyságra képes - SZDSZ lesz majd a koalíciós partnere a Fidesznek. Egyet kell érteni azzal a politikai elemzéssel, hogy egy jobboldali kormány alatti kényszerű ellenzékiség a Fórum halálát jelentheti".

S ne feledjük: a Fidesztől való távolodás egyben az MSZP-hez történő közeledést is jelenti! Ennek a balra tolódásnak már több, kézzel fogható jele is van. Például a Veszprém Megyei Közgyűlésben megkötött koalíció a szocialistákkal, Dávid Ibolya jóváhagyásával, az ottani MDF-vezető, Horváth Balázs háta mögött! Vagy a kétszeri közös elnökválasztás az MTV Kuratóriumában a nagyobbik kormányzó párttal. Vagy a legfrissebb eset: Dávid Ibolyának és Herényi Károlynak a törvénytelen kizáráshoz az ügyrendi bizottság hat kormánypárti (öt MSZP-s, egy SZDSZ-es) képviselője nyújtott segítséget. Vajon mit kértek ezért cserébe? Csak nem azt, hogy szavazataikkal segítsék Gyurcsány Ferenc kormányfővé választását, hiszen nagyon rezeg a léc a kormányoldalon, minden egyes kósza MDF-s voks jól jöhet! Talán nem is esne nehezére Dávid Ibolyának királyt csinálnia, hiszen jobban elviselné Gyurcsányt miniszterelnökként, semmint hogy egy esetleges sikertelen szavazás után, egy előrehozott választást követően az általa oly' utált Orbán Viktor legyen újra kormányfő?! Aki - főleg, ha a Fidesznek egyedül is összejönne a több mint 50%-os mandátum arány, amire most lenne is esélye! - egy ilyen megbízhatatlan, jó ideje őt pocskondiázó koalíciós partnerre bizonyára úgy sem vágyik. Akkor már inkább a Gyurcsány. Mert ugye, mindenek előtt a keresztény-konzervatív eszmék, a haza üdve, és csak utána a szűk egyéni érdekek - a la Dávid Ibolya!

Akinek ez első olvasásra hihetetlennek tűnik, az emlékezzen Font Sándor képviselő interjújára a Magyar Nemzet szeptember 8-i számában: "Már több mint egy hónapja tudomásunk volt egy olyan forgatókönyvről, ami szerint egy új elnevezésű pártot hoznának létre Dávid Ibolya vezetésével, bejelentve, hogy a jelenlegi MDF-frakció nincs többé, mivel nincs mögötte párt. Az elképzelés szerint az új Dávid Ibolya-féle pártba kiültek volna a mostani frakcióból nyolcan, azok, akik nem tagjai a Lakitelek munkacsoportnak, és kijelentették volna, hogy ez az MDF jogutódja a parlamentben." Tehát akik az alapító Lezsák Sándortól és társaitól féltik a pártot, azok minden szívfájdalom nélkül megváltak volna az MDF névtől, csakhogy egyéni ambícióik ne szenvedjenek csorbát! Miként néztek volna akkor a tagság szemébe? Gyanítom ugyan úgy, mint most:a szégyenérzet és a lelkiismeretfurdalás leghalványabb jele nélkül! Mert ma már a legszűkebb pártvezetés a törvényes működés látszatára sem ügyel, könnyedén lép át saját alapszabálya, vagy éppen a Házszabály rendelkezései felett! Mert nincs, aki mindezeket számon kérhetné rajta! Mert tudják, hogy a perek évekig is elhúzódhatnak a bíróságon, addig meg úgy is az van, amit ők akarnak. S ők a jelenlegi abnormális helyzet fenntartásában, kinyújtásában érdekeltek, mert addig se veszélyezteti senki és semmi pozícióikat. Az MDF a korábban jellemző értékelvű politikusok helyett az érdekelvű politikusok pártja lett - legalábbis a legfelsőbb szinten!

Nos, ilyen előzmények után, és ilyen zavarodott helyzetben készül az MDF a szeptember 25-i Tisztújító Országos Gyűlésre, amelynek minden döntését keresettel támadja meg a bíróságon dr. Dobozy Dániel ügyvéd, MDF-tag, mert annak összehívása alapszabály ellenesen történt - nyilatkozta a sajtónak a dabasi tanácskozáson. "Kisgazdásodunk" , mondják sokan, nem ok nélkül. Sajnos, az MDF mára odajutott Dávid, Szőke, Csáky, Herényi és a többiek vezetésével, hogy a párt jogszerű, alapszabályszerű működését várhatóan bírósági úton kénytelenek helyreállítani mindazon MDF-tagok, akik elkötelezett demokraták, és politikai tevékenységüket a párt alapszabálya keretei között fejtik ki! Ha csak nem állnak a sarkukra a küldöttek, és leveszik a szeptember 25-i Országos Gyűlés napirendjéről a tisztújítást, továbbá a helyi és megyei szervezetekben már lezajlott választásokat megsemmisítik, visszaveszik a frakcióba a jogellenesen kizárt öt képviselőt, rehabilitálják a jogsértően feloszlatott szervezeteket, és határoznak az alapszabályszerű, 2005 februárjában megtartandó tisztújításról! Vagyis egy rendes , értékelő, programalkotó, és esetleg alapszabálymódosító Országos Gyűlés rendezi az MDF sorait! Mindez "csupán" a küldöttek hozzáállásán, felelősségérzetén múlik!

Dönthetnek szeptember 25-én a párt sorsáról: akarnak-e egy megújított, törvényes működésében helyreállított, egységes, erős, önálló MDF-et, amely kiszámítható jobboldali szövetségesként politizál, és egy polgári kormány alakításánál megkerülhetetlen tényező, vagy szentesítik a törvénytelenségek sorozatát és ezzel hozzájárulnak a rendszerváltó párt önmegsemmisüléséhez!

Különben nem lesz minek a törvényes működését helyre állítani! Afelől ugyanis ne legyenek kétségeink, hogy ha a törvénytelenül végrehajtott tisztújításból a Dávid-szárny kerül ki megerősödve, akkor másnap elindul a politikai fűnyíró, és megtizedeli a pártot. A bíróság meg esetleg csak évek múlva annullálja a döntéseket. Másrészt pedig az utóbbi időben, különösen a frakcióban történtek után egyre nagyobb számban hagyják el az MDF-et a csalódás, a szégyenérzet, a kiábrándultság miatt! Ha így megy tovább, azaz Dávidék mindenkit kizárnak, vagy távozásra bírnak (lásd Hende Csaba esetét), aki nem osztja nézeteiket, míg a csalódott, kiábrándult többség hátat fordít a belső viszálytól amortizálódó pártnak, akkor csak idő, még pedig igen rövid idő kérdése, hogy az MDF központra kitegye az elnökség "A megszűnt, mert felmorzsoltuk!" táblát.

Csak az utolsó majd kapcsolja le a villanyt...


Tarnavölgyi László
Magyar Demokrata Fórum
Sárospataki Szervezete
elnök

az Országos Gyűlés küldötte

Sárospatak, 2004. szeptember