Témaindító hozzászólás
|
2005.02.23. 15:07 - |
Wass Albert, Márai Sándor - hogy csak e két géniuszt említsem - a kommunista rezsimben agyonhallgatott volt, sokan azt sem tudták, hogy léteznek. Ma milyen szinten, milyen mélységben és mennyire hitelesen oktatják őket és műveiket az iskolákban? Oktatják egyáltalán őket? Vannak tőlük kötelező olvasmányok? Vagy csak néhány lelkes pedagógus önszántából ismerteti meg őket és műveiket a tanulókkal? |
[5-1]
A szadeszes oktatási miniszter éppen a legjobb úton haladt a magyar felsőoktatás szétverése felé, amikor megbukott az érettségin. Persze hungarológiából, históriából, etikából, honismeretből, szakmai és közéleti alkalmasságból, emberségből, már régen és sokszor elégtelenre vizsgázott. Minden normális országban követelnék a tanárok, diákok közösen, hogy mondjon le! Nálunk vajon miért nem zavarták még el ? |
Lehet, hogy van már olyan irodalomtörténet, ami az elmúlt fél évszázad hazai irodalmát kritikai szemmel tekinti át, de én még hasonlót nem láttam. Pedig 15 év eltelt az un. "rendszerváltás" óta. Pedig rengeteg irodalmár és még több írástudó van a kicsi, csonka hazánkban. Pedig sokaknak van véleménye arról, hogy mi érvényes és mi nem érvényes az elmúlt évtizedek irodalmából. Az igazság az, hogy akadtak tehetséges alkotók, akik életükkel, sorsukkal pecsételték meg írásaik hitelességét. És akadtak - jóval többen - bértollnokok, akik abból éltek - nem is akárhogyan - hogy kiszolgáltak egy politikai rendszert. Csak nem ők akadályozzák a gyökeres újraírást, "nagytakarítást", átértékelést még ma is, hogy tovább ülhessenek a - valójában soha ki nem érdemelt -babérjaikon és szellemi vakságban tarthassák a közvéleményt, félrevezethessék az ifjabb nemzedékeket, pusztán azért, mert az egyéni érdekük úgy kívánja? |
Őszintén örülök annak, hogy József Attilával sokan foglalkoznak és az a hamis kép, amit nekünk az iskolában tanítottak a "proletár költőről" lassan elenyészik. József Attila megérdemli, hogy előkerítsék az eddig nem ismert istenes versét, a Trianonról szólót, stb-t. Nem ez a problémám, hanem az, hogy tavaly és tavaly előtt Bocskai és Rákóczi-év volt, amikor is úgy elsikkadt nagy fejedelmeink emléke a médiában, mint annak a rendje. Ha csak fele annyit foglalkoztak volna velük, mint József Attilával, az már haladásnak számítana. Már megint a magyar örökség tagadásával, megint egy magyartalanító kísérlettel találkozunk. Csak nem azért mert Magyarország nem a magyaroké? |
Vajon hány pataki tudja, hogy Cs. Szabó László itt alussza örök álmát a református temetőben? Hányan tudják róla, hogy - Sütő Andás erdélyi író szerint - a legnagyobb magyar esszéírót tisztelhetjük benne? S hányan látogatták már meg a könyvtárát a kollégiumi Nagykönyvtár Repositoriumában? Milyen jó lenne olvasni a műveit! Talán ő írta meg legszebben és legpontosabban, hogy hol a helyünk Európában? Számos időszerű kötete van! Miért nem vehetünk tőle egyetlen kötetet sem a könyvesboltokban? Csak nem azért, mert a magyarságát sohasem tagadta meg, sőt, magas szinten képviselte és értékrendjében ez az elsődleges értékek közé tartozott, s ez átsugárzik az írásain is? |
Wass Albert, Márai Sándor - hogy csak e két géniuszt említsem - a kommunista rezsimben agyonhallgatott volt, sokan azt sem tudták, hogy léteznek. Ma milyen szinten, milyen mélységben és mennyire hitelesen oktatják őket és műveiket az iskolákban? Oktatják egyáltalán őket? Vannak tőlük kötelező olvasmányok? Vagy csak néhány lelkes pedagógus önszántából ismerteti meg őket és műveiket a tanulókkal? |
[5-1]
|