HONFITÁRSAK!

A tett színhelyén, a pataki városháza kapuja előtt tiltakozunk amiatt, hogy a szocialista többségű önkormányzat eltávolítani próbál a vezetésből olyan keresztyén magyar embereket, akik a Magyar Demokrata Fórum a Fidesz és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség színeiben tevékenykedve, komoly versenytársaik lehetnének a későbbiekben.

Nem csupán pár ember menesztéséről van itt szó, nem csupán a szakma megcsúfolásáról, nem is pár száz, ezer, tízezer ember sorsáról, hanem valamennyiünkéről. A közös dolgainkról van szó, melyekről megállapodás született a rendszerváltás jegyében, s a választások alkalmával, de amelyek most mégis úgy alakulnak, mintha sohasem lett volna rendszerváltás, sőt, még szabad, demokratikus választás sem. Mi a különbség a Kádár-korszak párthatározatának végrehajtása és a mai önkormányzati döntések között? - teheti föl a kérdést akárki, kívülálló. És, ha most egy Kádár-korszak rendeződik vissza, miért ne jöhetnének vissza a közeli jövőben az 1950-es évek, a Rákosi-korszak sztálinista diktatúrájával? S miért ne lehetne holnap bárki az áldozata ennek a folyamatnak, amikor a "lenini úton" araszolgatunk tovább és - Európát bár szüntelenül emlegetve, valójában - inkább a Balkán felé nyitunk?

Valaki azt mondta, hogy szerencsétlen véletlenek egybeesésének köszönhető az, ami történt. Vagyis: - véletlenül mentették fel a két iskolaigazgatót a nyári uborkaszezon kezdetén, véletlenül előzte meg a fölmentést gondos előkészítés és hosszan tartó szervezkedés, véletlenül kaptak a bizonytalan szavazók meggyőző ígéreteket a névtelenséget biztosító, döntő szavazás előtt, véletlenül kaptuk az ötletet, hogy tiltakozásunkat tegyük közzé abban a helyi képújságban, mely éppen most egy hónapig nem vesz föl hirdetéseket, véletlenül hangzottak nyilatkozatok azért, hogy az emberek vagy féljenek, vagy hamis információkhoz jussanak, de semmiképpen sem adjanak kifejezést a közvélemény egyöntetű felháborodásának és sorolhatnánk tovább.

Meggyőződésem az, hogy véletlenek pedig nincsenek. A történtek és a tudósítások nyomán azonban azt mondhatjuk, hogy véletlenek ugyan nincsenek, de van izomagyú erő-politizálás, van politikai tisztogatás, MaSZoP-os nagytakarítás, elhallgattatás, dezinformálás. Vannak szocialista korpa közé keveredett keresztyén magyar emberek. Vannak nagyon rossz üzenetű döntések, van lélekrombolás, vannak fölerősített régi beidegződések, van etikátlanság, van visszarendeződés és kilátástalanság, és van egy óriási vesztesége a városnak. Mert mind a város, mind az egész régió veszít azzal, hogy Patakot nem a történelmi, nem a kulturális értékei, rendezvényei miatt emlegetik - immár országosan - hanem amiatt, hogy - meghazudtolva évszázados küldetését - a MaSZoP-os vezetés nyomán, hátat fordít politikai kultúrának, közéleti tisztességnek, erkölcsnek, szakmai elismerésnek, emberi méltóságnak, s mindezzel a haladásnak és a jövendőnek.

A hibát ki kell javítani, a rendet helyre kell állítani, az okozott kárt jóvá kell tenni, s vissza kell adni a könnyelműen elvesztegetett becsületet, az eltékozolt perspektívákat, vissza kell adni az emberek jövőbe vetett bizalmát - minden módon és eszközzel, ahogyan csak lehet és szükséges!

Ne engedjük újra kiszabadulni a palackból a diktatúra szellemét! Ne engedjük sodródni városunkat abban folyamatban, melyben csak veszíthet és megint veszíthet! Ne szolgáltassuk ki gyermekeink jövőjét a múlt sötét erőinek és eszközeinek! Ne hagyjuk, hogy lábbal tapossák azt a küldetést, amit a történelem Ura és Istene a sárospataki magyarokra bízott! Tartozunk ezzel Neki, tartozunk magunknak és tartozunk az egész magyar hazánknak! Rákóczi városában, Rákóczi évében, amikor újra felfakadnak a nemes magyar nemzet sebei, bontsunk zászlót: Istennel a hazáért és a szabadságért!

Köszönöm a figyelmet.

Kiss Endre József

Sárospatak, 2003. július 10