TILTAKOZÁS

Tisztelt Sárospataki Polgártársak!

Annak okát, hogy miért gyűltünk itt össze, mindenki tudja. Azonban néhány gondolattal szeretném kiegészíteni a Sárospataki Polgári Kör nevében!

Először is bemutatkozom, ezért egy mondattal magamra terelem a szót. Sipos István vagyok, a Rákóczi, majd újra református gimnázium tanára voltam 40 évig, ahová 1945-ben iratkoztam be diákként.

Emlékeztetőül mondom, hogy városunk képviselőtestületét azzal a céllal választotta meg Sárospatak lakossága, hogy képviseljék a város érdekeit, képviseljék a fejlődést, képviseljék a mi érdekeinket, s ha kell, egyénileg is vállaljanak felelősséget döntéseikért.

Sárospatak iskolavárosként vált ismertté Európa, ill. a világ előtt. Úgy gondoljuk, hogy ezt az oldalát tovább kell erősíteni, tovább kell fejleszteni. Semmiképpen nem hisszük azt, hogy Sárospatak javát szolgálná az a tény, hogy két igazgató egyedüli pályázatát, melyet intézményük dolgozói több mint 73, ill. 100 %-ban támogattak, az élet más-más területein dolgozó testületi tagok ezt felülbírálva, indoklás nélkül, mindkét esetben megtagadták tőlük annak lehetőségét, hogy a maguk területén hozzájáruljanak városunk hírnevének erősítéséhez. Pedig Sárospatak jövőjét nagyon fontosnak tartjuk. Ennek fontosságára utal Árvay Józsefnek, a gyakorló iskola névadójának most következő mondata, melyet egy 1860-ban elmondott beszédéből idézek. Árvay József nemcsak Sárospatak, hanem Magyarország első tanítóképzőjének első igazgatója volt. A mondat így hangzik: "A múltak hagyománya nagybecsű örökség, abból fejlett ki a jelen gondolkodása, s ha nagy volt a múlt, nagy célokat tűz a jövő elé..." Úgy gondoljuk, hogy az ilyen, és ehhez hasonló döntések által ezeknek a "nagy célok"-nak a megvalósítása válik lehetetlenné. Egy iskolavárosnak minősített településen különösen nem mindegy, hogy milyen döntések születnek az oktatásügy területén.

Sárospatak több, mint 600 évvel ezelőtt vált iskolavárossá. Ezzel kapcsolatban néhány mérföldkövet jelentő tényt említek.

1. Az 1400-as évek második felében itt tanult a plébániaiskolában Szalkai László, aki később esztergomi érsek lett, és a mohácsi csatában vesztette életét. Diákkori összekötött füzetei "Szalkai-kódex" néven ma Magyarország egyik legértékesebb iskolatörténeti emléke.
2. Deidrich György, a református kollégium egykori erdélyi szász származású diákja, 1859-ben Németországban kiadott könyvében így emlékezik meg Sárospatakról: "Idvez légy te tudósok előtt ismert Patak, a te drága neved szívem nem feledi soha el..."
3. Comenius, az Európa-szerte ismert kiváló pedagógus, Magyarországon csak Sárospatakon tanított.
4. Az ország lakossága évszázadokon keresztül Sárospatakot tekintette a magyar szabadság bástyájának. 1853-ban, tehát a szabadságharc leverése után írta egy akkor országosan ismert politikus: "Most is ezen iskola (a református kollégium) az egyetlen az országban, mely meg nem adta magát az osztrák tanrendszerének, s inkább nélkülözi az úgynevezett nyilvánosság előnyeit, mintsem szabad tanrendszerétől elálljon..."
5. Végezetül, korban hozzánk legközelebb, Móricz Zsigmondtól idézek egy Sárospatakra vonatkozó mondatot: "A Patak fölött futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra."

Ezekhez a tényekhez még azt is hozzátenném, hogy Petőfi Sándor az "Úti levelek"-ben a magyar szabadság oroszlánbarlangjának nevezte Sárospatakot. Ehhez a múlthoz, és ehhez a minősítéshez csak akkor lesz méltó városunk, ha a mában olyan döntések születnek, amelyek Sárospatak fejlődésének ügyét szolgálják, és nem gáncsolják el a tenni akarókat sem lelkileg, sem erkölcsileg.

Végezetül megemlíteném, hogy sokkal többen lennénk itt, ha sok kolléga nem félne attól, hogy véleményük kifejezése miatt esetleg meg kell válniuk állásuktól. Ez azért szomorú és elgondolkodtató tény, mert ebben annak a gyakorlatnak a folytatása látszik, ami az innen kb. 150-200 méterre lévő, egykori városi pártbizottsági épületben hangzott el talán a '70-es években: "Az igazgatói kinevezés nem szakértelem, hanem politikai megbízhatóság kérdése!"

Pedig ma már, ennyi évvel a rendszerváltás után csak azzal a szemlélettel tudunk egyetérteni, amely a református kollégium egyik igazgatójának egyik beszédében olvasható az 1920-as évekből:
"A jövő szolgálatára, vezércsillagainak kitűzésére csak szabad lelkek képesek!"

Sipos István
ny. gimnáziumi tanár

Sárospatak, 2003. július 10.