Zemplén rövid története
2005.02.23. 19:06
A honfoglaló magyar törzsek 895-ben keltek át a Kárpátok hágóin. A zempléni, s a vele szorosan összekapcsolódó szabolcsi részek a X. század első felében kiemelkedő fontosságú szerepet kaptak a magyar fejedelemségen belül. Karos község (Bodrogköz) határában tárták fel honfoglaló őseink két, eddig leggazdagabb temetőjét.
Szent István a magyar királyság megszervezése során részben a korábban, még a X. század folyamán épített hatalmas földvárakat tette központokká, de új várakat is emeltetett. Ezek az erősségek szolgáltak egyház- és államszervező munkájának alapjaiként, ezekre épült a 900 évig fennálló magyar királyság gazdasági, politikai és hatalmi szervezete. Az államalapításkor teremtette meg Szent István király azokat a közigazgatási kereteket, amelyek máig meghatározói ennek a régiónak. A mintegy félszáz legrégebbi vármegye között találjuk Zemplént és Újvárt, melyek közös jellemzője, hogy határvármegyék.
A XII. század elején, a királyi családon belül, Könyves Kálmán király és öccse, Álmos herceg hadakozásainak színtere Északkelet-magyarország. A XII. század második felében folytatódnak a kolostoralapítások (Jászó, Lelesz). Tokaj-Hegyaljáról maradt ránk a régió első városi kiváltságlevele 1201-ből Sárospataké, s a XIII. sz. első felében már meglehetősen kialakult a városias központok rendszere.
A tatárjárás alatt 1241. januárjában-februárjában éri el először a pusztítás Zemplén Bodrog-Tisza menti sávját. Az első nagy csata a Sajó mentén zajlott s Muhi-csata néven vált ismertté. A magyarok szívós ellenállása eredményeként a tatárok 1242-ben kivonultak az országból. Az ellenállás gócai észak-keleten is várak egész sora, mindenekelőtt a vármegyék központjai, de rajtuk kívül még legalább 20-30 kisebb földvár, vagy kővár a régióban (pl.: Füzér).
Az újjáépítés során nemcsak templomok épültek százával, hanem egymás után létesültek (elsősorban ferences és domonkos) kolostorok. Sárospatakon ezeken kívül egy klarisszarendi apácakolostor is létesült, Sátoraljaújhelyen a pálosok és az ágostonrendiek telepedtek meg. Sátoraljaújhely V. István ifjabb királytól 1261-ben kapott városi kiváltságokat.
A XIII. század második felében e régióban is egymás után épülnek a várak. A nagybirtokos családok birtokközpontjaikban - királyi engedéllyel - erődítményeket emelnek. Abaújban öt (Boldogkő, Gönc, Regéc, Somodi, Szalánc). Zemplénben hat (Barkó, Kövesd, Párics, Patak, Tokaj, Tállya) vár épült ebben az időben.
A XIII-XIV. század fordulóján Újvár és Zemplén területén létrejönnek a nemesi vármegyék. Zemplénben nem marad királyi birtok, Abaújban Regéc és Boldogkő uradalma viszont megmaradt. A nemesi réteg és szervezetük, a vármegye a régióban a XIV. század első évtizedeiben háttérbe szorul, mert néhány főúr - kiterjedt birtokaira és fegyvereseire támaszkodva - úgyszólván korlátlan hatalomra tesz szert. Csák Máté vezetésével szegülnek szembe a királyi hatalomnak.
A tartományurak hatalmának megtörése után több mint egy évszázadon keresztül béke honol a régióban.
Az, hogy Nagy Lajost 1370-ben lengyel királlyá választják, nem csekély jelentőséggel bír Északkelet-Magyarország számára. A magyar-lengyel politikai és kereskedelmi kapcsolatok intenzívvé válnak. Újabb várak épülnek, s még inkább a király által támogatott pálos kolostorok száma szaporodik meg. Az Anjou-kort követően, Zsigmond király fél évszázados uralkodása alatt a városok száma tovább szaporodik. 1429-ben Sárospatakot szabad királyi rangra emeli. A század folyamán a legtöbb várost Zemplén tudja felmutatni, szám szerint 18-at, Abaújban 14 város számlálható meg.
A városokban a XV. században már mindenütt megjelennek az iparosok sajátos munkaszervezési, értékesítési, érdekvédelmi szervezetei, a céhek. A céhes iparosság mellett a kereskedőréteg is egyre nagyobb vagyonra, tekintélyre tesz szert. Különösen fontossá válik a borkereskedelem.
Az 1440-es évekig béke honol a régióban, ezt követően azonban belháborúk teszik mozgalmassá az elkövetkező évtizedeket. Mátyás király uralma alatt jelentősen gyarapodik a régió. Ekkor kezdenek híressé válni a Tokaj-hegyaljai borok.
A XVI. század első évtizedeiben Északkelet-Magyarországon meghatározó szerepre tesznek szert a Szapolyaiak: a Tisza vonalától a Szepességig húzódó birtokaikat várak láncolata övezi. Igy érthetővé válik, hogy 1526 őszen a király nélkül maradt országban Szapolyai János éppen Tokajban hívja össze, október 14-ére híveit, hogy a korona sorsáról döntsenek. Az események gyorsan követik egymást: november 11-én Székesfehérváron Jánost királlyá koronázzák, alig egy hónapra rá viszont az ellenpárt Pozsonyban Habsburg Ferdinándot választja meg Magyarország uralkodójává. Két pártra szakad az ország.
Az észak-keleti régió egyértelműen János mellett áll. A táj másik jelentős birtokosa, a mohácsi csatából szerencsésen megmenekült Perényi Péter is János híve. Az 1527-28-as hatalmi harcok során azonban János alul marad, hívei sorra átpártolnak Ferdinándhoz - így tarthatta meg Perényi is birtokait, többek között Patak várát.
A korszakban - a politikai küzdelmek mellett - feltétlenül figyelmet érdemel a reformáció, amely az 1520-as években ver gyökeret e tájon. Az 1530-40-es években omlik itt össze a katolikus egyház hatalma. A főurak, a városlakók, s a jobbágyság is áttér az új hitre. A XVI. század második felében ez a régió az ország művelődési központja, a könyvek nagy részét is itt írják, itt jelentetik meg.
Az 1540-es évek fordulópontot jelentenek Felső-Magyarország életében. Ekkor jönnek létre azok a hatalmi keretek, amelyek a következő másfél évszázadra meghatározzák az élet mindennapjait. Az 1543-as sikeres szultáni hadjáratot követő esztendőben e táj is megismerkedik a török fegyverek erejével.
Az 1550-60-as években egyre több falut és várost kényszerít adózásra a török hatalom, a várak képtelenek megvédeni e területeket a török hódoltságtól. Annál is inkább, mert Felső-Magyarország 1556-tól másfél évtizeden át nemcsak a törökellenes harcok színtere. Abaúj és Zemplén az elsők között fordul szembe a Habsburgokkal.
A török pusztítást megsínylik a hegyaljai mezővárosok is, amelyekben a szőlőművelés mellett jelentős kézműipar is kifejlődik. A híressé váló hegyaljai bor kivitele elsősorban Lengyelország felé irányul. 1550-71 között a kivitel mennyisége meghétszereződik, s a század utolsó harmadában 3500-4000 hl-es szinten mozog.
Az 1600-as év fordulója körüli időkben már határozott rend szerint követik egymást a megyegyűlések. A gyűléseken részletes jegyzőkönyvek készülnek, melyek napjainkig fennmaradtak. A megyei írásbeliség egyre bővül. Az 1550:62. tc. értelmében a megyék kötelesek saját címeres pecsétet használni irományaik hitelesítésére.
1593-ban kezdetét veszi a hosszú, ún. tizenötéves háború, mely nagy neveket tett ismertté e régióban. Kiemelkedő hadvezére volt Bocskai István, akinek vezetésével mondták ki a felső-magyarországi szabad királyi városok képviselői, hogy protestáns vallásgyakorlatukat ha kell, erővel is megvédik. Sikeresen verik vissza a bécsi udvar által indított seregeket is. 1605. március végén Bocskai Szerencs várába költözik. Ide hívja össze április 20-ára országgyűlésre a felkelt rendeket, ahol Magyarország fejedelmévé választják. 1606. november 11-én Bocskai közvetítésével lezárul a hosszú háború is, egy húsz évre szóló békével, mely megtiltja, hogy várakat ostromoljanak, rabokat ejtsenek a törökök.
Bocskai 1606. decemberében bekövetkezett halála után az 1607-es kolozsvári országgyűlés egy másik felső-magyarországi birtokost, Rákóczi Zsigmondot választja fejedelemmé, majd lemondása után 1608-ban Báthori Gábort. Rákóczi Zsigmondot 1608-ban Szerencsen temetik el, a református templomban (síremléke ma is ott látható).
Rákóczi Zsigmondnak három fia maradt, közülük a legidősebb György, aki folytatja a Bocskai által megkezdett hajdútelepítéseket, s az 1630-40-es években teljessé válik a Rákóczi-birtokok körül a hajdútelepülések gyűrűjének kialakulása. A hajdúvárosokat palánk övezi, vagy legalább a templom erődített. A települések egymással szoros kapcsolatot tartanak, kiépített hírszolgálatuk van, hogy ne lehessen őket hirtelen meglepni.
1616-ban Rákóczi György házasságot köt Lorántffy Zsuzsannával - ez sokkal több családi eseménynél: befolyással van a későbbiekben az egész ország történetére. A Lorántffy-vagyonnal (Sárospatak, Lednice, Borsi, Csetnek uradalma) ugyanis a Rákóczi-birtokok szinte megkétszereződnek, s mint Felső-Magyarország legnagyobb bortokosa, befolyással van 13 vármegye nemességére és a városaira is.
1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a cseheket támogatja a Habsburg uralkodó ellenében, s II. Ferdinánd elleni támadásra biztatja őt Rákóczi György is. Vezetésével Abaúj és Zemplén vármegyék is az erdélyi fejedelem mellé sorakoznak. A hadjáratok eredményeképpen Erdély ereje, hatalma, tekintélye növekszik, tartós eredményt azonban nem sikerül elérnie. Bethlen halála után, 1630-ban a segesvári országgyűlés Rákóczi Györgyöt választja fejedelemmé. Ő nem követi Bethlen példáját, békében igyekszik élni a királyi Magyarországgal.
Közel másfél évtizedes békés időszak következik Erdélyben, amire nem lesz többé soha példa ebben az évszázadban. Rákóczi igyekszik gyarapítani felső-magyarországi birtokait, növelni a hegyaljai borkereskedelmet. A sárospataki várat olasz építőmesterekkel a régió legerősebb várává építteti ki. Váradot, Tokajt és a többi végvárat is minden erővel törekszik jó karban tartani, erős őrséggel ellátni.
I. Rákóczi György 1644-ben szánja rá magát, hogy a svédekkel szövetségben meginduljon III. Ferdinánd ellen, hivatkozva a király alkotmányellenes intézkedéseire, a protestánsok vallásügyi sérelmeire. 1645-ben Linz-ben békét köt, mely biztosítja a protestáns vallásszabadságot, hét vármegye birtoklását.
1648-ban meghal I. Rákóczi György. Utódja az erdélyi fejedelmi székben fia, II. Rákóczi György. Az özvegy fejedelemasszony kisebbik fiával, Zsigmonddal Patakra költözik, s innen irányítja a hatalmas uradalmakat. II. Rákóczi György a török elleni csatában halt meg, 1660-ban.
A vasvári béke (1664) után a régió nagy része ismét német fennhatóság alá kerül, a helyzet nagyon feszült. A protestáns papok és iskolamesterek ellen országos akciót indít a bécsi udvar. A következő esztendőkben újra és újra próbálkoznak a bujdosók hadai kisebb-nagyobb portyázó hadműveletekkel, de tartósabb sikert nem érnek el.
1679-ben pestis söpör végig Felső-Magyarországon. A járványok és a hadjáratok úgy tönkreteszik a Hegyalja városait, hogy egy évszázad múltán sem tudnak igazán magukra találni.
1679-ben Thököly Imre lesz a bujdosó kurucok vezére. Magyarország királyává nyilvánítják Thökölyt. A következő években amilyen gyorsan jött létre, olyan gyorsan olvad semmivé Thököly hatalma.
Az, hogy Felső-Magyarország gazdag mezővárosokkal, sűrű faluhálózattal rendelkezik, a bécsi udvar szemében felettébb alkalmassá tette arra, hogy a török ellen harcoló csapatok rendszeresen itt teleljenek. A katonaság számára végzett különféle szolgáltatások ,s főleg az ezzel kapcsolatos visszaélések egyre elviselhetetlenebb terhet jelentettek a lakosság számára. A kereskedelem, a kézműipar, a hegyaljai és más borokkal folytatott kereskedelem révén jómódhoz szokott polgárokat lelkileg is nagyon megviselik a megpróbáltatások. Mindezekhez járul a protestánsok elleni mind durvább fellépés.
A Hegyalján arra törekedtek, hogy hűtlenségi perek révén a legjobb szőlőket kincstári birtokká tegyék. 1697-ben kirobbant a hegyaljai felkelés, s a kuruc szegénylegények váratlan akciója kezdetben látványos sikereket hozott, ám hamarosan megadásra kényszerítették őket a királyi csapatok.
1699-ben békével zárul a törökök elleni küzdelem. Az országban berendezkedő királyi hatalom önkénye, abszolutisztikus törekvései ellen a béke létrejötte után egyre erősödik az ellenszenv.
1703 tavaszán II. Rákóczi Ferenc vezetésével, az egykori tarpai jobbágy, Esze Tamás hadirányításával szabadságharc indul a Habsburgok ellen. A seregeket nagy sikerek érik: 1710-ig ellenséges had nem háborgatja Felső-Magyarországot. Ez a terület a szabadságharc legfőbb gazdasági bázisa. A kuruc kézre került várak sajátos szerepet játszanak: többségük elavult, évekig csak jelképes őrséget helyeztek el benne. Tokajt Rákóczi leromboltatja, mint szükségtelen erősségeket. 1707-ben az Ónodon tartott országgyűlés emelkedik ki jelentőségével a szabadságharc eseményei közül. Megfosztják a magyarországi tróntól a Habsburg-házat, megerősítik a fejedelmi hatalmat, adót vetnek ki, hadi törvénykönyvet fogadnak el. 1708-ban Sárospatakon tart országgyűlést a vezérlő fejeledelem, s törvényt hoznak a katonáskodó jobbágyok örökös szabadságáról és közterhek alóli mentességéről.
A következő években a kuruc mozgalom fokozatosan hanyatlásnak indul. A szabadságharc magára marad, külföldi támogatást sehonnan sem kap. 1710-ben már egyértelműen láthatók az összeomlás jelei. 1711. május 1-én a majtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert.
A csaknem két évszázadig tartó háborús korszak lezárult. A közigazgatás meghatározó egységei továbbra is a vármegyék. Működésük rendszerességét nagyban elősegítette, hogy ki kellett jelölniük állandó székhelyüket, és vármegyeházát kellett építeni a gyűlésnek, hivatalok, s a levéltár számára.
Zemplénben Sátoraljaújhelyre esik a választás, de csak évtizedekkel a törvény kihirdetése (1723) után épült meg a megyeháza. A XVIII. században újjászerveződik a kereskedelem, egész sor település nyer vásárszabadalmat. Kialakul a postautak hálózata, amelyeknek nem lebecsülendő a település- és kereskedelemfejlesztő hatása. A XVIII-XIX. század fordulójára esik néhány fontos közigazgatási reform: II. József egyesíti Abaúj és Torna vármegyét.
A józsefi abszolutizmus elmúltával megélénkül a megyék tevékenysége, egyre több közös politikai akciót indítanak, az országgyűlési követválasztások egyre viharosabbak.
A reformországgyűléseken a progresszív oldalon Zemplén képviselői hangadónak számítanak. A magyar nyelv, adózás, örökváltság és más fontos ügyekben a leghaladóbb álláspontot képviselik. Zemplénben kezdi politikai pályáját Kossuth Lajos.
Az 1848-49-es szabadságharcot mindegyik megye szívvel-lélekkel támogatja. Magyarországot 1848-ban Szemere Bertalan mint kormánybiztos irányítja. A régió egész sor kiemelkedő személyiséget adott e korban, akik végigküzdötték a szabadságharc csatáit és vértanúk lettek, mint a Karsa-testvérek, Lázár Vilmos, Kazinczy Lajos.
Az önkényuralom hasonlóan rendezkedik be itt is, mint az ország más területein. A megtorlás, megfélemlítés még nagyobb az országos átlagnál. Kassa központtal kilenc vármegyéből katonai körzetet hoznak létre, megszüntetik a régi egyesületeket, testületeket. Tornát ismét Abaújhoz csatolják, csak 1860-ban lesz ismét önálló, mint az ország legkisebb megyéje.
A kiegyezés után a fejlődés felgyorsul. Átalakul, korszerűsödik a megyei közigazgatás. A lendületes, bár ellentmondásos fejlődést váratlanul megakasztja az első világháború. Már 1915. áprilisában megtapasztalja e terület a háborút: az oroszok áttörik a Kárpátok védővonalát és a Zemplénben pusztítanak. Az őszirózsás forradalom eredményeképpen megalakulnak a nemzeti tanácsok. A Tanácsköztársaságnak szembe kell néznie a szomszédos államok intervenciójával. A csehek megszállják észak-Zemplént, Sátoraljaújhelyt is elfoglalják.
A trianoni béke Abaúj-Torna felét Csehszlovákiához csatolja, a hatalmas Zemplénből is mindössze a negyede marad Magyarországé. Az elcsatolt területeken magyarok tízezrei maradnak, s jó néhány magyar többségű város. A határvonal még véletlenül sem az etnikai választóvonalat követi, hanem a kelet-nyugati vasútvonalat, amit a csehek mindenáron maguknak akartak megszerezni. A hegyaljai borgazdaságokat hátrányosan érinti a válság, hiszen az országcsonkítással a korábbi felvevőpiacoktól esett el.
Az 1938-as bécsi döntés után Magyarország megindul a háború felé vezető úton, azonban még évekig sikerül semlegesnek maradni. Csupán a kassai bombázás után lép hadba az ország a Szovjetúnió ellen. A 2. és a 4. Ukrán Front csapatai szabadítják meg a megyéket a német megszállástól. A harcok 1944. december végén fejeződnek be a régióban.
A háborús emberveszteség igen nagy. A harcokban, a hadifogságban, a munkaszolgálatban, illetve a német megsemmisítő táborokban tízezrek pusztulnak el. A zsidóság halálozási részaránya különösen a Hegyalja városaiban volt magas, nem egy esetben elérte a lakosság 20-30 %-át. 1944. végén nyilvánvalóvá vált, hogy az ország ismét visszaszorul a trianoni határvonalak közé.
A közigazgatás átszervezése eredményeként 1950-ben a megyéket összefonják Borsod-Abaúj-Zemplén néven. A központ Miskolc lett. A megye gazdaságára négy évtizeden keresztül a nehézipar erőltetett fejlesztése a jellemző. A nehézipar az 1980-as évek végére összeomlik, a válságból eddig még nem tudott kilábalni.
Zemplén térség kultúrtörténetének rövid jellemzése:
Élénken él tájainkon Árpádházi Szent Erzsébet legendája, aki Sárospatakon született 1207-ben. Emlékére évente ünnepségsorozatot rendeznek a városban. A gótikának jelentős emlékei maradtak térségünkben (pl. Sárospatak, Szerencs, Tolcsva), s a pálosok építkezéseinek köszönhetően gótikus kolostorok létesültek pl. Sátoraljaújhelyen, Gönc határában. A tatárjárás után egyre határozottabban kibontakozó város- és várépítészet ugyancsak a kor művészeti erejét tanusítja.
Az ún. Szálkai-kódex Sárospatakon keletkezett 1489-90-ben. Tartalmaz csillagászati, egészségügyi ismereteket, foglalkozik a családjoggal, zeneelmélettel. Tanúsága szerint magas szintű oktatás folyt ott.
A mohácsi csatavesztés régiónkban is éreztette hatását, e vészterhes időszak kulturális élete mégis gazdagnak mondható. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a reformáció diadalra segíti a magyar nyelvű irodalmat, nagy súlyt helyez az oktatásra. A reformáció korán eljutott e tájra. A reformátusság, s annak kálvini ága Sárospatakon talált legbiztosabb védelmet. A Perényi Gábor, majd a Rákóczi család támogatásával létrehozott iskolájuk európai viszonylatban is rangos intézménnyé fejlődött a XVII. század közepére. A protestantizmus nemcsak az iskolaügyet, hanem a magyar nyelvű irodalmat is fellendítette régiónkban. A reformáció eszméit a főúri pártfogók megyénk területén létesített nyomdák tevékenységével is terjeszteni kívánták, közülük messze földön híressé vált a sárospataki és a vizsolyi nyomda. Az utóbbi legnagyobb teljesítménye a magyar nyelvű Károli-féle Biblia, majd pedig Comenius műveinek kiadása.
A XVI. század közepén több műfajban is kivirágzik a reformáció irodalma régiónkban. Először a vallásos értekező próza jelenik meg, majd a novellisztikus verses műfaj, a széphistória is, melyet világi tárgykör, szórakoztató célzat jellemez.
A magyar reneszánsz legnagyobb magyarul író költője, Balassi Bálint is több ágon kapcsolódik régiónkhoz. 1584-ben Sárospatakon kötött házasságot Dobó István lányával. Dobó Krisztinával, lakodalmát Szikszón tartotta. Élt Tokajban is, többször tartózkodott Boldogkő várában.
A régióhoz fűződő legjelentősebb művelődéstörténeti esemény a Göncön lefordított, s 1590-ben Vizsolyban kinyomtatott első teljes magyar nyelvű Biblia megalkotása. Károli Gáspár gönci református lelkész munkája. Műve nagy szerepet játszott abban, hogy ez a nyelvi változat lett egységesülő nyelvünk alapja.
Még egy érdekes személyiség jellemzi a késő reneszánsz kort: Szepsi Csombor Márton, a humanista irodalom színes alakja, az első magyar nyelvű útleírás szerzője. Göncön tanult, Abaújban született, majd Telkibányán tanított.
A korszak népszerű műfaja a vallásos ének, valamint a kéziratos közösségi költészet, amely a reneszánsz ízlés széles körű elterjedéséről tanúskodik. E jelenség tájainkon elsősorban a sárospataki kollégium révén terjedt el és élt egészen a XIX. század végéig. Sárospatak azonban elsősorban iskolájával került a XVII. században a hazai és az európai érdeklődés előterébe. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony a kor legnevesebb protestáns pedagógusát, a morva Comenius Amos Jánost hívta meg Sárospatakra, aki 1650-54 között nemcsak a sárospataki oktatást újította meg, hanem az iskolán és a koron túlmutató pedagógiai műveket is alkotott.
A kor egyik jellegzetes műfaja az iskoladráma, melynek Sárospatakon Comenius vetette meg alapját. Ugyancsak a kor terméke a hitvitázó irodalom. Ekkor jelenik meg a természettudományok új módszere a sárospataki iskolában. Ennek az időszaknak érdekes termése a kuruc kor költészete is. Közülük több a mi tájainkon született. A siralmas versek körébe tartozik az 1697. évi hegyaljai felkelés bukása után keletkezett Tokaji Ének. II. Rákóczi Ferenc művelődési programjában a nemesség iskoláztatása fontos helyet foglalt el. 1705-ben visszaállította a bujdosásra kényszerített sárospataki főiskolát, segítette a rozsnyói evangélikus gimnáziumot, pártolta a művelt embereket, a tudósokat. Maga Rákóczi alkotóként is központi jelentőségű a magyar barokk harmadik szakaszának.
A felvilágosodás mindhárom fő változata érinti régiónkat. A reformkor előnemzedéke az észak-keleti országrészből, azon belül is Zemplén megyéből nőtt ki. A reformátusok legnagyobb iskolája továbbra is Sárospatakon működött. A piarista rend Tokajban és Sátoraljaújhelyben nyitott iskolát.
Jelentős személyiség az 1806-ban Széphalmon megtelepedő Kazinczy Ferenc. Egyre határozottabban fogalmazza meg a nyelv kiművelésének szükségességét, a nyelvújítási mozgalmak élére állt. Széphalom a "szent öreg" - ahogyan Petőfi Kazinczyt nevezte - életében, s halála után is vonzerőt jelentett. Ellátogatott ide Csokonai Vitéz Mihály is. A sárospataki Református Nagykollégium az elsők között volt, amely bevezette a magyar nyelvű oktatást. A magyar reformnemzedék nagy alakjai nevelkedtek ott: Fáy András, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Kazinczy Gábor, Tompa Mihály. S lelkes szeretettel fogadta a diákság 1845-ben Széchenyit, 1847-ben Petőfit. A zempléni megyegyűléseken határozottan megfogalmazódtak kulturális követelések. Az iskolán kívüli művelődésnek autonóm egyesülései formálódnak ebben az időben. Ki kell emelni a Zempléni Casino működését, mely 1831-től kezdve gyülekezőhelye volt a városi és környékbeli közéleti szerepet vállaló nemességnek és értelmiségnek Sátoraljaújhelyen. Kétszázötven tagja közt az idős Kazinczy s az ifjú Kossuth is ott volt.
Az iparművészetben a keménycserép-gyártás fellendülésének lehetünk tanúi Hollóházán.
A korszak zenei élete az egyházi alkalmak mellett főként a színházakhoz kapcsolódik. Az 1840-es évektől kezdődött a népszínművek divatja.
A kiegyezés után az iparosodás, a kulturálódás általánossá váló igénye intézményeket teremtett a művelődés számára. Sárospatakon a református egyház már az 1840-es években lépéseket tett a tanítók speciális szakképzésének a bevezetésére. 1857 novemberében nyílhatott meg a kollégium új intézeti ágaként a képezde. A népiskolai oktatás mellett megjelent a polgári iskola intézménye, Sátoraljaújhelyben 1900-ban. Rendszeressé válik a sajtóélet is, Sátoraljaújhelyen 1870-től, amikor megjelent a Hegyalja című hetilap.
/Forrás: www.zemplen.hu.)
|