Vörös terror Sárospatakon (is)


1989-90 "forradalmi" hangulatában kissé naivan azt hittük, hogy végérvényesen magunk mögött hagyjuk történelmünk talán legsötétebb korszakát, az ezrek életét követelő, családok százait megnyomorító, hazafiakat emigrációba, vagy öngyilkosságba kényszerítő Rákosi-Kádár-diktatúrát.

Tévedtem, tévedtünk.

Az átkozott sötét múlt visszalopakodott a jelenbe és ugyanúgy szedi áldozatait, mint abban a bizonyos 40 évben, noha most se "nagy testvér", se munkásőrség nem vigyáz a "szocialista államrendre", mégis, a "való világ" az ósdit idézi. A kereskedelmi televíziók népbutító valóság- és kibeszélő show-in szocializálódó, Friderikusz, Bolgár, Juszt, Aczél(Acsádi), elvtársak és társaik, az ocsmány és gyűlölettel fröcsögő Heti Hetes "bugyi-gatya" viccein nevelkedő társadalom, a félrevezetettség teljes és bódult állapotában talán észre sem veszi (hiszen ezen "médiacézárok ", "független baloldali értelmiségiek" küldetése ez!), hogy a kommunizmus az "ő" ajtaján is "bekopogtatott".

A múlt visszalopakodott Sárospatakra is, a baloldali (vörös) terror már városunkban is szedi áldozatait. 2003. június 30-a feketenapként kerül be a sárospataki demokrácia történelemkönyvébe. E napon ugyanis a képviselő-testület baloldali többsége az elmúlt 13 év "jánosdeákizmusához" szokott polgára számára is példátlan módon hajtott végre tisztogatást, amikor is nem fogadta el az Árpád Vezér Gimnázium, ill. az Erdélyi János Általános Iskola igazgatói posztjára kandidáló eddigi vezetők pályázatait.

Dr. Velkey László 10, míg Pécsvárady Botond 15 éve vezette a két intézményt általános megelégedésre. Munkájukat, vezetői módszereiket, emberi kvalitásaikat soha, semmilyen kompetens fórumon nem kérdőjelezték meg. Ezúttal is támogatta kinevezésüket a két iskola dolgozóinak túlnyomó többsége, a szülői munkaközösség és a képviselő-testület szakbizottsága is. Ráadásul vetélytársaik sem voltak, mindketten egyedüli pályázók voltak.

Ezekután a polgármester és az őt érdekből támogató balololdali többség - akik között egyetlenegy pedagógus képzettségű, az oktató-nevelő tevékenységben jártas képviselő sincs - fittyet hányt minden érintett fórum támogató szakmai véleményére, és arcátlan módon, a titkos szavazás álarca mögé bújva, "kivégezte" a két iskolaigazgatót! Timúr Jánosdeák Gábor polgármester és vörös csapata nyilvánvaló módon, előre egyeztetett, politikai döntést hozott, hiszen a két pályázó ellen érdemi szakmai kifogás a gyalázatos ülésen sem hangzott el. A demokrácia és a szakértelem felkent szocialista bajnokai csupán "állítólag", meg "nyílt titok a városban" színtű "kritikákat" voltak képesek kipréselni magukból, még kínosabbá téve a kutyakomédiát! Így alázva meg két, megye, sőt országszerte elismert, többdiplomás szakembert! Tették mindezt olyan, saját területükön tizedannyi eredményt felmutatni képtelen képviselők, akik a tavalyi választások után az árkok betemetésére és a szakmaiságra esküdtek fel! Igaz, azt elfelejtették hozzátenni, hogy az árkokat politikai ellenfeleik "tetemeivel" kívánják betemetni, hogy aztán "sírjaik" felett kéjes örömmel járják el "szekfűs" táncaikat, miközben a számukra boldog idők csasztuskáit hallgatják. S akkor már teljes a politikai orgazmus, eljött a beteljesülés pillanata, lehet vörös orcával elégedetten lihegni, kokárda helyett vöröscsillagot hordani, a Himnusz és a Szózat helyett újra az Internacionálét üvölteni átszellemülten, Kádár Jánosnak köztéri szobrot óhajtani, leporolni a padláson porosodó pufajkát és munkásőr egyenruhát. És el lehet távolítani a határon túli magyarok igazolványairól a Szent Koronát.

Mert mi mással is magyarázható a két igazgató leváltása, ha nem azzal, hogy szegényeket keresztény-nemzeti szellemben nevelték, jobboldali érzelműek?! Hogy tavaly merészelték viselni a magyarság egyik legbecsesebb szimbólumát, a nemzeti színű kokárdát? Hogy az önkormányzati választásokon "nem átallottak" állampolgári jogukkal élve, meggyőződésüktől vezérelve a polgári oldalt támogatni, a szocialista köntösbe (vissza)bújt polgármesterrel szemben? Pécsvárady Botond "fő bűne", hogy kétszer is vetélytársa volt a polgármesteri székért folyó versenyben az 1990 óta regnáló Jánosdeák Gábornak, míg Velkey László főnöke (volt) annak az Aros Jánosnak, aki tavaly volt kihívója a város első emberének. A bosszúálló vezér habzó szájjal most elégtételt vett, amit korábban nem is nagyon igyekezett titkolni, hiszen hónapokkal ezelőtt kijelentette: "Neki is vanigazgató jelöltje!" A (szocialista) birodalom most visszavágott, mivel az erő velük van, legalábbis ami a testületi többséget illeti. (De remélem, az idő nem nekik dolgozik.)

De mit csodálkozunk ezen, amikor olyan országban élünk, ahol mindenkit leváltanak, aki "nincs velük". Az idősebbek hátán bizonyára feláll a szőr, mert ismerős a múltból a technika. Csak nem mindenkinek adatik meg, hogy most is felháborodhasson. Csak meg kell nézni A Terror Háza Múzeum falán az áldozatok névsorát. Vannak egy páran. A maiak (még) nem semmisítenek meg fizikailag, "csak" megfélemlítenek, kirúgnak a munkahelyről, megvonják a támogatásokat, elkobozzák az ellenzéki röplapokat, ellehetetlenítik a jobboldali sajtót, feloszlatják a kormányellenes demonstrációkat, megfigyelnek, jelentenek, értékelnek, összegeznek.

Mert a vérében van a D-209 (leánykori nevén Petru Medgyessianu), a Salgó és egyéb III/akárhányas elvtársnak. Ezek után teljesen érthető, hogy 13 évvel a rendszerváltás után még mindig díszpolgára Budapestnek bizonyos Sztálin, hogy Dunaújvárosban előveszik a raktárban porosodó Lenin-szobrot" és újra kiállítják, hogy mutassa a Lenini-utat a ma "Lenin-fiúinak", akik most még csak szellemileg terrorizálnak, de holnap talán felbátorodva a csekély ellenálláson, már keményebb eszközökhöz nyúlnak.

Vajon törvényszerű, hogy ennek így kell lennie? Meg kell várnunk a következő áldozatokat? El kell tűrnünk, hogy a hatalom jelenlegi birtokosai országosan és itt helyben politikai ámokfutást rendezzenek? Tétlenül kell néznünk, hogy szakmailag rátermett vezetőket mozdítsanak el állásaikból, mert "másként gondolkodnak"?

A válasz - hitem szerint - csak egy lehet: NEM!
Elvtársak, ne tovább!
Minden jóérzésű embert arra kérek, hogy gondolkodjon el a fentieken, és döntse el: a demokrácia, vagy a visszalopakodó kommunista diktatúra oldalára áll-e?...

Tarnavölgyi László

2003. július