Rendezvények : Emlékezés az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra |
Emlékezés az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra
2005.03.15. 21:05
A Sárospataki Polgári Kör tavalyhoz hasonlóan idén is a Petőfi szoborhoz hívta 15 órára az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésére, a hősökre emlékezni kívánó sárospatakiakat. A kellemes időben ezúttal is szép számú ünneplő sereg gyűlt össze, akik előtt Kovács Áron történész hallgató, a Sárospataki Polgári Kör tagja emlékezett meg a 157 évvel ezelőtti történelmi eseményekről a Szózat dallamai után. Ezt követően a Sárospataki Polgári Kör, valamint a Fidesz-MPSZ, az MDF és a MIÉP helyi szervezetei, és magán személyek helyezték el a megemlékezés koszorúit, virágait. A Himnusz sorai után az egybegyűltek rövid séta keretében felkeresték a belvárosban a forradalom és szabadságharc eseményeihez kötődő személyek emlékműveit, szobrait, amelyeknél id. Sipos István ny. gimnáziumi tanár mondott rövid ismertető szavakat. Az ünneplők végezetül a volt református iskola épületében megtekintették az emlékezetes 1988. március 15-i sárospataki rendezvényről készült filmfelvételt.
Hölgyeim és Uraim! Kedves Honfitársaim!
Köszöntöm Önöket nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából. Nem kaptam könnyű feladatot, amikor felkértek, hogy tartsam meg ezt a beszédet. 1848. március 15-e az egyik legfontosabb dátum nemzetünk történetében. Nem könnyű olyan beszédet mondani, mely méltó emléket állít e napnak.
Ha kontextusban szeretnénk látni március 15-e történelmi előzményeit - bármily furcsán hat - nem csak a reformkorig kell visszatekintenünk. Legkorábbi előzményei az 1526-os évre nyúlnak vissza. Az ország vezetőivel és névtelen hőseivel a mohácsi síkon egy időre sírba szállt a magyar szabadság is. Az ezt követő - a több mint 300 évig tartó -időszakot végigkísérték a függetlenségi mozgalmak. Ezeknek egyik legfontosabbika volt az 1848. március 15-e, a pesti forradalom.
157 évvel ezelőtt, március 15-e délelőttjén írók és értelmiségiek gyűltek össze. Tetterős, nemzetük mellett elkötelezett emberek voltak, akik, - mikor helyet foglaltak a Pilvax kávéház asztalánál - még nem is sejtették, hogy aznap történelmet írnak. Visszavonhatatlan igényeket fogalmaztak meg a nemzet szabadságával, függetlenségével kapcsolatban. Proklamációjukban olyan dolgokat foglaltak össze, melyek elérhetetlen álomnak tűntek számukra. Így hangzott ez egykoron:
?Pest város közönsége nevében alolirottak, szerencsések hivatalosan értesíteni a? magyar nemzetet, hogy a? mi más országokban polgár vérbe került ? a? reformot ? Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes uton kivivta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyan is a? választó polgársággal értesülvén arról, mikép a? város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei felett, a? tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtajit 1848-dik évi martius 15-kén délután 3 órakor a népnek megnyitá, ?s miután megértette annak törvényes kívánatait, azokat mind nagyobb részt már eddiglő is kebelében ápolt hazafiui óhajtásokat, egy szivvel egy akarattal elfogadta magáévá tevé, sőt azon tizenkét pontot, mellyeket nagy részben a? nemzet 1790-dik év óta törvényhozás útján is annyiszor sürgetett; ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezéskint aláírta.
A? nemzet óhajtásainak említett pontjai a következők:
1.Sajtó szabadság, a? censura eltörlésével.
2.Felelős ministerium Buda-Pesten.
3.Évenkénti országgyűlés Pesten.
4.Törvényelőtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben.
5.Nemzeti őrsereg.
6.Közös teherviselés.
7.Urbéri visszonyok megszűntetése.
8.Esküttszék, képviselet egyenlőség alapján.
9.Nemzeti bank.
10.A? katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a? külföldieket vigyék el tőlünk.
11.A Politicai status foglyok szabadon bocsáttassanak.
12.Unio Erdélylyel.?
Mint hallhattuk, nem voltak kis célok. Az élet minden területének megreformálására törekedtek. Képesek voltak küzdeni céljaikét, melyekből valóság lett. Megteremtették az ország függetlenségét. Bár a forradalom és az azt követő szabadságharc utáni évek nemzetünk történetének egyik legvéresebb korszakát jelenttették, ?48 eszméi mégis tartósak maradtak. Nem feledték el őket, küzdöttek értük. 1867-ben ezeknek az eszméknek egy része köszön vissza a kiegyezésben, majd a későbbiekben is minden olyan időszakban, mikor elnyomás alatt állt a magyarság.
Ma sem szabad feledi a hősöket, akik kivívták a magyar függetlenséget. Nem feledhetjük múltunkat, mert nélküle nincs jövőnk. Bár a történelemben nem tudunk örök érvényű szabályokat felállítani, mégis fontos ismerete, mert tanulhatunk a múlt hibáiból.
Kérem a Tisztelt Egybegyűlteket, hogy - világnézettől függetlenül - állítsák össze saját 12 pontjukat. Foglalják össze azokat a gondolataikat, melyek megvalósításával jobbá tehetik városunk, országunk, nemzetünk sorsát, melyekért önzetlenül küzdhetnek nap mint nap, a haza, a Magyarság, így végső soron egész Európa javára.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Sárospatak, 2005. március 15.
Kovács Áron
|