Témaindító hozzászólás
|
2005.02.12. 10:22 - |
Február 11-én törtek ki a budai várból az orosz ostromgyűrűn keresztül a magyar, német katonákból álló zászlóaljak. A 16.000-ből 700-an érték el a német vonalakat. Valamennyien hősök voltak, a mi hőseink, áldozataik a mi áldozataink.
A szovjet csapatoknak ezután két hetes szabad rablást engedtek a fővárosban. Asszonyok, lányok, gyermekek 76.000-en pusztultak bele, 50.000 férfit, asszonyt megsemmisítő lágerbe vittek, közülük 13.000 sohasem térhetett vissza. A katonákkal együtt 105.500 magyar életét oltották itt ki.
Emlékezzünk mindenek előtt a magyar áldozatokra! A szovjet lágerekbe hurcolt magyar polgári lakosság százezreit emlegessük fel február 25-én a 100 milliónál is több emberéletet kioltó bolsevizmus áldozatainak emléknapján! Ne feledjük: ha a saját nemzetünk áldozatait elfeledjük, mellőzzük, hazuggá és képmutatóvá teszünk minden egyéb, idegen mártíromságra történő emlékezést! |
[6-1]
Egy vers a "Győzelem Napja" hatvanadik évfordulójára:
Mécs László:
A földtekén körös-körül...
(Krónikás ének 1945-ből)
A földtekén körös-körül sosincs egyszerre nappal.Midőn a győző ünnepel, részegcsokrú kalappal: A földgömb túlsó oldalán sátán sötétje ődöng. Az Isten rá napot nevet, ránk éjt röhög az ördög.
Az Isten neki dolgozott, ha kellett hősi férfi, Adott olyat, ki fátumok, halál elől nem tér ki. Nekünk a sátán dolgozott, adott pár gyönge bábot, Kik fertőig csalták a hont, csillantva délibábot.
Isten bajtárst adott neki, kit hol baráti szentség Láncolt hozzá, hol számító, erős érdekszövetség. Nekünk sátán cinkost adott, vérünk hízlalta vámpírt, Harcban harcolt, arcizma sem rezdült halott hazánkért.
Isten neki dolgozott, jó úthoz fagy-cementje Volt télen, s aszaló napot kapott a nyár-kemence. A sátán nekünk nyáron őszt, télen tavaszt fakasztott, S minden hősi indulást sarak mélyén marasztott.
A győző most himnuszt dalol minden halott fiára, Kikből dicsőség illan és szivárványszínű pára. Nálunk - mondják - nincs hős, csak bűnös, testi-lelki rokkant, Kloaka zengi szennydalát, s minden jót összeroppant.
A győző nemzet sebei emlékvirággá válnak, S mint megdicsőült pír kacag arcába a halálnak. A legyőzött nép sok sebe, mint gennycsatorna csapja, Évszázadok förtelmeit vetéseinkre csapja.
A győző lánya hímporos, titkos értelmű rózsa, Ki várja, hogy megérkezik tündérmesék hajósa. A legyőzött nép leányain tíz évtől kezdve végig, Megrontva szűzi álmukat, kígyó nyálazta mérgit.
A győző dísze az anyák, kik újra szülni készek Sok új hőst, mert viharban is ép, szép mardt a fészek. Itt meggyalázott anyaság sír és undorodva gyászol, Mert kakukkszörnyet szül, ha szül, mártírfajta nászból.
A legyőzött nép könnytengerén megy a győzelmi bárka, S dicsfényt szór rá történelem, tanár, bárd, pátriárka. Az Isten, az én Istenem hazámat nekik adta, Szívemben rozsdacsókú csend kriptásodik miatta.
Győző, vigyázz! a földtekén sosincs egyszerre éjjel, Ne nézz le néma szenvedőt vad részegségű kéjjel! A föld a fény felé forog, dölyfökkel nem törődve, Mert Isten nincs itt senkinek lekötve mindörökre.
|
Kevesen tudjuk, hogy mit művelt a szovjet hadsereg, nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, amerre átvonult. Honnan tudnánk, ha fél évszázada tiltják, hogy beszéljünk róla és hamisítják a történteket. Ezért nem derülhet ki, hogy a tatárjárás rémtettei eltörpültek a szovjet invázió borzalmai mellett. Persze az ő részükről nincsenek háborús, emberiség elleni bűntetteket elkövetők, nincs felelősségre vonás, csak hamisítás és feledtetés. Szégyen, hogy még ma is "felszabadítást" emlegetnek a szabad feldúlás kapcsán, s a népirtóknak van emlékművük a főváros szivében, a magyar áldozatoknak azonban nincs méltó emlékhelyük az egész országban. Lehet, hogy nálunk még mindig nem ért véget II. világháború? |
A fővárosi KDNP február 25-én, pénteken 18 órától a kommunizmus áldozataira emlékezik a Gyorskocsi utcai börtönnél, koszorúzással, gyertyagyújtással, szavalattal. Beszédet mond a KDNP és a FIDESZ budapesti elnöke, valamint Jobbágyi Gábor egyetemi tanár és Hornyák Tibor az 56-os rabparlament elnöke. A résztvevőket kérik, hogy zászlóval, mécsessel és egy szál virággal érkezzenek. |
A fővárosban az MSZ(M)P Bp. azon felszabadulásáról akart megemlékezni, mit a szovjet csapatok műveltek 1945-ben. (Pont, mint a diktatúra idején.) Az összegyűltek többsége azonban felszabadulás helyett szabad feldúlásra emlékezett, a kijelölt maszop-szónokok pedig megfutamodtak a durva, gátlástalan történelemhamisítás miatt felháborodott tömeg elől. |
Ágyú dörög most széles e világon,
Talpra magyar, hív újra a haza.
Győzni fogunk, bár százezer veszéllyel
Száll szembe most a magyar katona.
Fényes Tejútról hadak Ura nézi,
Nem hagyja veszni magyarok honát.
Esdeklő népünk forró ajka zengi,
Áldd meg Istenünk a hős katonát!
Ha egyszer majd a harcból visszatérnek,
Hős véreink, a magyar katonák,
Nékik virul majd Nagymagyarországon
Mindenfelé a sok tarka virág.
Szép magyar lányok bokrétával várják,
Hangzik nevüktől Tisza-, Duna-part.
Vérükkel írták fel a magyar égre
Égő betűkkel: ne bántsd a magyart! |
Február 11-én törtek ki a budai várból az orosz ostromgyűrűn keresztül a magyar, német katonákból álló zászlóaljak. A 16.000-ből 700-an érték el a német vonalakat. Valamennyien hősök voltak, a mi hőseink, áldozataik a mi áldozataink.
A szovjet csapatoknak ezután két hetes szabad rablást engedtek a fővárosban. Asszonyok, lányok, gyermekek 76.000-en pusztultak bele, 50.000 férfit, asszonyt megsemmisítő lágerbe vittek, közülük 13.000 sohasem térhetett vissza. A katonákkal együtt 105.500 magyar életét oltották itt ki.
Emlékezzünk mindenek előtt a magyar áldozatokra! A szovjet lágerekbe hurcolt magyar polgári lakosság százezreit emlegessük fel február 25-én a 100 milliónál is több emberéletet kioltó bolsevizmus áldozatainak emléknapján! Ne feledjük: ha a saját nemzetünk áldozatait elfeledjük, mellőzzük, hazuggá és képmutatóvá teszünk minden egyéb, idegen mártíromságra történő emlékezést! |
[6-1]
|