(A 37-es út mentén fekvő település jól megközelíthető a Tisza túloldaláról, a 4-es út felől is. Vonattal a Miskolc - Szerencs - Sátoraljaújhely vasútvonalon juthatunk el ide.)

A Bodrog folyó két partján terül el ez az ősrégi város, amely már történelemelőtti időkben is lakott hely volt. Lehet, hogy a Bodrogról nyerte patak nevét. A Sáros szócskát pedig a Bodrog és a Ronyva közt elterülő sáros vidék után kapta. Latin neve Potamopolis volt. Anonymus említette elsőként, hogy Árpád vezér adományozta Ketel vitéznek, aki itt földvárat építtetett. Árpád-házi királyaink szívesen tartózkodtak Sárospatakon, amely királyi erdőbirtok központja volt. Egy 1201-ből származó oklevél - korábbi dokumentumokra hivatkozva - civitas (város) néven említi. Itt született 1207-ben II. Endre király leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet, aki a Wartburg vára és Sárospatak közötti utat lóháton többször megtette.

A tatárok pusztítása, 1254 után olasz telepesek jöttek ide, az ő révükön kezdődött meg a szőlőművelés, amely hamarosan világhírre tett szert. Az Anjouk alatt királyi, majd királynői tulajdon volt Patak vára. Zsigmond király szabad királyi várossá tette 1429-ben. 1435-ben a kincstár tulajdona volt, de Zsigmond később Pálóczi György esztergomi érseknek adta zálogul. Mátyás király 1460-ban vásárjogot, Pálóczi pedig egyéb kiváltságokat adott a városnak. A várban tartották 1584-ben Balassi Bálint esküvőjét Dobó Krisztinával - a házasság miatt komoly birtokviták alakultak ki. A vár azonban később a kincstáré lett, onnan került Lorántffy Mihály, majd 1614-ben leánya Lorántffy Zsuzsanna (akinek hívására érkezett Sárospatakra a nagy pedagógus, Comenius) birtokába - és házassága révén a Rákóczi-családhoz. A város fénykorát a Rákóczi család idejében élte.

Az 1622-es esztendőben pestisjárvány pusztította a lakosságot, és ennek hatása a sokáig érezhető volt. I. Rákóczi Ferenc 1670-ben átadta a várat Spork János császári tábornoknak, ám 1683-ban Thököly Imre elfoglalta a várat a császáriaktól. A jezsuiták ez időben menekültek el innen, és Thököly visszaadta a pataki iskolát és a templomot a reformátusoknak. Mindt kiderült, csak időlegesen, mert két év múlva visszatértek a császáriak, és velük a jezsuiták is. 1697-ben lázadás tört ki, az elkergetett császári csapatok azonban hamar visszatértek, és véres bosszút álltak, I. Lipót pedig 1702-ben, hogy véget vessen a lázadásoknak, megparancsolta, hogy a pataki vár erődítményeit robbantsák fel.

A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok már 1703-ban bevették a várat, a reformátusok ismét visszakapták iskolájukat és templomukat. 1708-ban itt tartotta II. Rákóczi Ferenc az országgyűlést; az év decemberében itt fejezték le az áruló Bezerédi Imre brigadérost és sógorát, Bottka Ádámot. A szabadságharc bukása után mint Rákóczi-birtok, a kincstáré lett az uradalom, amit 1720-ban Trautschon herceg vett meg 200 ezer forintért - ám alig fél évszázad múlva visszakerült a kincstárhoz, majd 1875-ben a Windischgrätz hercegi család tulajdonába került - immár hosszú időre, egészen 1945-ig. Sárospatak jelenlegi arculatát nagymértékben meghatározza Makovecz Imre építészeti stílusa, mivel a város több épületét ő tervezte, többek között A Művelődés Házát, az Árpád Vezér Gimnáziumot, a városközpont lakóházait a Hild téren. Patak híres iskolájában, a Sárospataki Református Kollégiumban sok jeles személyiség tanult (Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond, Pécsi Sándor, Fekete Gyula és mások) és oktatott, de járt a városban Széchenyi István, Petőfi Sándor , István főherceg és Arany János is. A nemes hagyományait híven őrző város ma is törekszik arra, hogy ismét megfeleljen a virágkorában kapott Bodrog-parti Athén névnek. Sárospatak egyébként 1968-ban kapta vissza városi rangját.

Az 1990-es években a település is rákapcsolódott a vezetékes gázhálózatra, kiépült a digitális telefonhálózat, elindult a végardói strandfürdő fejlesztése, és sétahajó közlekedik a Bodrogon Sárospatak és Tokaj között.

Település: Sárospatak
Lakosok száma: 15.000
Település rangja: város
Körzetszám: 47
Irányítószám: 3950