Búcsú(m) Pécsvárady Botondtól
2004.10.08. 18:33
2004. június 13-án, hajnali 2 órakor a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban hosszú, súlyos, ám méltósággal viselt betegség után, 52 éves korában elhunyt Pécsvárady Botond önkormányzati képviselő, a sárospataki képviselőtestület Fidesz-MDF-Összefogás Sárospatakért Egyesület frakció tagja, a nemrégiben feloszlatott, és e miatt bírósághoz fordult sárospataki MDF-szervezet elnöke!
Búcsú(m) Pécsvárady Botondtól
2004. június 13-án, hajnali 2 órakor a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban hosszú, súlyos, ám méltósággal viselt betegség után, 52 éves korában elhunyt Pécsvárady Botond önkormányzati képviselő, a sárospataki képviselőtestület Fidesz-MDF-Összefogás Sárospatakért Egyesület frakció tagja, a nemrégiben feloszlatott, és e miatt bírósághoz fordult sárospataki MDF-szervezet elnöke!
Pécsvárady Botond 1989 óta állt elnökként a Magyar Demokrata Fórum Sárospataki Szervezete élén, a szabad választások óta a 3. ciklusát töltötte a város testületében. Részt vett a polgári köri civil mozgalomban is. Két alkalommal - 1990-ben, majd 1998-ban - polgármesterjelölt volt. Az előző ciklusban tagja volt a BAZ Megyei Közgyűlésnek. Korábban elnöke, jelenleg tagja volt az MDF BAZ Megyei Választmányának, és előzőleg tagja volt a párt Országos Választmányának is. 1988-2003. között az Erdélyi János Általános
Iskola igazgatói tisztét töltötte be. Állandó tagja és vezetője volt a
sárospataki amatőr művészekből álló 8kor Színháznak, számos produkcióban szerepelt, legutóbb tavaly augusztus 20-án az István, a király c. rockoperában, amit pár nappal később a felvidéken is hatalmas sikerrel adtak elő. Korábban vezetője volt a Bodrog Néptáncegyüttesnek is.
Számomra Botond több volt mint eszmei társ, mint pártelnök! Barát volt ő, a hozzám legközelebb állók közül! Mindig közvetlen, viccelődésre kész, ám munkáját komolyan vevő, elveit soha fel nem adó, családszerető, tisztességes embert ismertem meg benne! Közvetlen, barátságos természetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor 19 évesen személyesen is megismerhettem őt, azonnal bizalmába fogadott és megkért, hogy tegezzem! Én, a fiatal "senki" őt, aki már akkor az MDF helyi elnöke volt, s nemsokára
polgármesterjelöltje lett! Aki legnagyobb szenvedései közepette sem
panaszkodott soha,csodálatra késztető méltósággal viselte mindazt, amit a teremtő kimért rá. Az utóbbi bő félévben gyakran voltam nála, sokszor voltunk kettesben, hiszen egyre súlyosbodó betegsége miatt a helyi MDF operatív ügyeinek intézését rám bízta. Ez a bizalom tőle, aki Sárospatakon személyében eggyé vált a rendszerváltással, rendkívül jólesett. "Te profi vagy!" - mondta
nekem többször is egy-egy megbeszélés alkalmával - miközben a mindkettőnk által nagyon szeretett erős fekete kávét kortyolgattuk - szemében azzal az elismeréssel és őszinteséggel, amely csak a legigazabb emberek sajátja.
Számomra ez az őszinte, elismerésről, bizalomról, barátságról sugárzó tekintet marad meg örök emlékképként. Az emlékezés polcán vitathatatlanul ezt a tekintetet megörökítő kép foglalja majd el az első helyet.
Távozásával pótolhatatlan veszteség érte Sárospatak kulturális-, oktatási- és közéletét, egy sokoldalú egyéniséggel lettünk szegényebbek! Akinek a szíve - képletesen - a jobboldalon dobogott.
Életét a családján kívül az oktatás, a zenélés, és
az MDF, a polgári oldal, a közélet tette teljessé. Igazi magyar, keresztény, és demokrata politikus volt, s mint sárospataki születésű, valódi lokálpatrióta, Sárospatak, a Zemplén szerelmese. Ez a csodálatos szív, amely annyi emberért dobogott, nemrég örökre megállt. Pécsvárady Botond eltávozott közülünk, olyan messzire, ahonnan nincs visszaút.
Vele együtt egy darab belőlem is eltávozott...
Kedves Botond, drága barátom! Nyugodj békében! Emléked örökké megőrzöm, szellemi-politikai örökséged továbbvitelét szent kötelességemnek tartom, társaimmal együtt!
***
(Pécsvárady Botondot - akit az Erdélyi János Általános Iskola saját
halottjának tekintett - június 25-én kísérték utolsó útjára a sárospataki római katolikus temetőben. A képviselőtestület augusztus 20-a alkalmából posztumusz Pro Urbe-díjjal ismerte el a Sárospatakért kifejtett tevékenységét.)
Tarnavölgyi László
(Sárospatak, 2004. június)
|