Nyílt levél a Magyar Demokrata Fórum tagságához!
(Babits Mihály: "Vétkesek közt cinkos, aki néma!")


A Magyar Demokrata Fórum Sárospataki Szervezete a párt és a nemzet iránt érzett felelősségétől vezérelve, az alábbi nyílt levélben fordul a Fórum valamennyi tagjához.

A sárospataki tagság már jó ideje aggodalommal figyeli a felső pártvezetés politikáját, ezen belül is különösen a szövetségesi kapcsolat alakítását. Aggodalmunkat és nemtetszésünket többször juttattuk kifejezésre, ám sem a dr. Dávid Ibolya pártelnök asszonynak 2003 szeptemberében írt levelünkre, sem pedig a dr. Csáky András országos választmányi elnök úrnak 2003 decemberében írt levelünkre nem kaptunk érdemi, megnyugtató választ, ill. utóbbi levélre egyáltalán nem kaptunk választ!

Úgy véljük, hogy a Fórum eltávolodott az 1987. szeptember 27-én elfogadott Lakiteleki Nyilatkozatban megfogalmazottaktól, annak szellemiségétől. Valóban nincs két Magyarország, viszont van két nagy, egymásnak feszülő politikai tömb, s az MDF-nek világossá kell tennie, hová tartozik, hol a helye, kit képvisel, és milyen értékrend szerint alakítja nemzetépítő politikáját. Egyértelművé kell tennünk viszonyunkat a kádári Magyarországhoz, az állampárt utódpártjaihoz, és félre nem érthető szövetségi politikát kell folytatnunk, amelyben a kiszámíthatóság , a megbízhatóság és a következetesség kell jellemezzék a Fórumot.

A fentebb említett levelekben rámutattunk, hogy nem értünk egyet a pártvezetés egyenlő távolságra a Fidesztől és MSZP-től törekvésével, az európai parlamenti választáson történő önálló indulással, pontosabban az MDNP-vel, az FKGP-vel és a Vállalkozók Pártjával kötött választási megállapodással! Túl azon, hogy elhibázott stratégiának tartjuk, mély meggyőződésünk, hogy ez a politika nem találkozik a tagság döntő többségének akaratával. Valljuk, hogy ez a politika - melyhez nem kérték ki a tagság véleményét, ez csupán a legszűkebb pártvezetés elképzelését tükrözi - árt a nemzeti oldal egységének, és végső soron a nemzetnek, azáltal, hogy a szociálliberális koalíció hatalmát erősíti. A rendszerváltó MDF - legnagyobb sajnálatunkra - balra tolódott, amit a köztévé kuratóriumában lezajlott két elnökválasztás példáz legjobban. Határozottan úgy érezzük, hogy a pártvezetés hangoztatott elvei és cselekedetei nem mindig fedik egymást! Itt utalnánk Herényi Károly frakcióvezető úr szavaira, miszerint az "MDF-nek két dolog árt:ha jobbról bírálják, balról meg dicsérik!" Nos, lehet, hogy frakcióvezető úrnak nem tűnt fel, de az MDF-et másfél-két éve rendszeresen kritika éri jobbról, míg e közben balról a vállát veregetik. Ha ebből indulunk ki, megállapítható: a párt komoly bajban van, története legsúlyosabb politikai válságát éli egy ideje! Ezt látszik alátámasztani az is, hogy Katona Kálmán szinte titokban mondott le tavaly novemberben az általános alelnöki posztról. A pártvezetés keresi az MDF helyét az 1990 óta jókora arányváltozáson keresztülment politikai palettán, ám döntései kapkodás jeleit mutatják, és akarva-akaratlan szembe megy természetes szövetségesével, korábbi koalíciós partnerével, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséggel.

E sorba illő, elhibázott döntésnek tartjuk, hogy a június 13-i európai parlamenti választáson nem a Fidesszel közösen indul a Fórum, hanem olyan pártokkal, amelyeknek a támogatottsága a felmérések szerint a miénket sem éri el, köztük azzal a Magyar Demokrata Néppárttal, amely 1996-ban az MDF-ből puccs-szerűen kiválva alakult meg, majd 2002-ben a Centrumba tagozódva hatalomra segítette a szocialista-szabad demokrata kormányt! Az elhibázott szövetségi politika előre vetíti a Fórum júniusi választási vereségét, továbbá a nemzeti oldal megosztásával az MSZP-SZDSZ koalíció sikerét. Megítélésünk szerint ennek súlyos kihatása lehet a 2006-os magyar országgyűlési választások eredményére, mert döntően befolyásolhatja a nemzeti oldal fölkészülését és esélyeit, ha két év alatt három politikai választáson marad alul a baloldallal szemben! Ezen álláspontot következetesen képviselve, tagjai lelkiismeretétől vezérelve, a sárospataki szervezet úgy határozott - dr. Antall József néhai pártelnök-miniszterelnök intelmeit szem előtt tartva: a nemzet érdeke előbbre való a pártérdeknél! -, hogy nem tud és nem kíván asszisztálni a vázolt nemkívánatos politikai események bekövetkeztéhez, ezért tevőlegesen nem vesz részt a párt európai parlamenti választási kampányában! A június 13-i választáson való részvételt és szavazást illetően a helyi szervezet előírást nem fogalmazott meg, azt a tagok lelkiismeretén alapuló szuverén döntésre bízta!

Látjuk, tapasztaljuk, hogy az országos elnökség és választmány, ill. a párt parlamenti képviselőcsoportja között is feszültség húzódik a politikai irányvonal kérdésében. Ezen ellentéteket még inkább fokozta az ismeretlen körülmények között és szándékokból, érthetetlen időpontban útjára bocsátott Monoki nyilatkozat, melynek előzetes változata - mely a természetes szövetségessel szemben durva mondatokat fogalmazott meg és összemosta az utódpárt MSZP-vel mint "nemzetrontót" - óriási megütközést váltott ki több helyi MDF-szervezetben. Még erre is "sikerült" rátenni egy lapáttal a szűk pártvezetésnek az ún. hűségnyilatkozattal, mely azon túl, hogy a frakció tagjaira nézve sértő és megalázó, roppant antidemokratikus is, ugyanakkor minden eddiginél világosabbá tette a belső ellentéteket és válságot! Mindezek a hatalmi pozícióból hozott rögtönzött döntések rávilágítanak a legfelsőbb pártvezetés hibáira, a tudatos, megalapozott, belső pártvitában kiérlelt, demokratikusan kialakított politikai irányvonal és valós stratégia hiányára!

Ebben a helyzetben megdöbbenéssel vegyes érthetetlenséggel figyeljük azt a kincstári optimizmust, mellyel az országos pártvezetés tekint a júniusi választás elé. Ahelyett, hogy egy tudatos építkezésbe fogott volna évekkel ezelőtt az MDF és egy 8-10%-os politikai tömböt hozott volna létre a jobbközép oldalon, mely a Fidesszel együtt garantálná a jobboldal hosszú távú politikai sikerét a balliberális erő felett, rögtönöz, és a kapkodó szövetségi politikája révén a baloldal uszályába keveredett. Ez pedig rövid távon az egykoron Antall József, Für Lajos, Csoóri Sándor, Csengey Dénes és más, a szellemi és közéletünk kiválóságai nevével fémjelzett, történelmi tettet végbe vivő párt totális széthullásához vezethet, amely egyértelműen a jelenlegi pártvezető elit felelősségét veti fel! Antall József történelmi távlatokban volt képes gondolkodni és ennek megfelelően alakította politikáját. A jelenlegi pártvezetés improvizálásai azt sejtetik, hogy csak a pillanatnyi túlélés a cél. Nincs markánsan megfogalmazott közép és hosszú távú koncepció, lemaradásban vagyunk a szervezeti megújulás és építkezés terén. Az MDF jelenlegi állapotában, mostani politikájával nem vonzó a széles tömegek számára.

Épp ezért a sárospataki szervezet az MDF valamennyi szervezetéhez és tagjához fordul azon kérésével, hogy csatlakozzanak a párt megújítását szorgalmazó törekvéséhez! A megjósolható júniusi választási kudarc után mindenképpen elölről kell kezdeni az építkezést, új pártvezetéssel, új koncepcióval, új szövetségi politikával! A 24. óra utolsó perceit éljük, a megtisztulást, a változtatást nem halogathatjuk tovább! Ne várjuk meg, míg a rendszerváltoztató Fórum teljesen atomjaira hullik és eltűnik a politika süllyesztőjében! Olyan sorsfordító időket élünk, amikor a közélet iránt felelősséget érző, politizáló ember nem maradhat néma, meg kell törni a hallgatás falát!
(Lakiteleki Nyilatkozat, 1987. szeptember 27.)


Magyar Demokrata Fórum Sárospataki Szervezete

Pécsvárady Botond, elnök

Tarnavölgyi László
az Országos Gyűlés küldötte

Sárospatak, 2004. március 25.