Március 15-re emlékeztünk
Kovács Ágnes 2007.03.16. 13:28
A Sárospataki Polgári Körök, a Fidesz, és a Nemzeti Fórum sárospataki csoportjai évek óta közös ünneplésre invitálják a sárospataki polgárokat, akik magyar nemzetben gondolkodnak.
Hosszú évek óta először a nemzeti ünnephez méltó körülményeket találtunk a sárospataki Petőfi szobornál. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola épülete fel volt lobogózva (előző éveken ezen a napon mindig eltűnt a nemzeti zászló az iskoláról!), és az oldalra megbillent, megsüllyedt Petőfi szobor pedig az új városvezetés jóvoltából újra függőlegesen áll, egy hete aláalapozással helyére igazították.
A Petőfi szobornál megtartott emlékezésen idén Demeter Zita előadásában Ady Endre A Tűz csiholója című versét hallhattuk, majd id. Sipos István, nyugalmazott gimnáziumi tanár úr mondta el az 1948-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek sárospataki történéseit, és az akkori sárospataki diákok, tanárok magyar nemzetért vállalt áldozatos életútját. Miután közös koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor mellszobrán a megjelentek nevében, néma főhajtással emlékeztünk Pécsvárady Botondra, aki maga is szervezője volt a korábbi megemlékezéseknek. A mintegy 70 fős ünneplő közösség katonaénekekkel, dobszó mellett, rendőri biztosítással indult el Sárospatak főutcáján, a Petőfi-, Kossuth-, és Szemere emléktáblák érintésével, hogy az Iskolakertben csatlakozzon a Kossuth szobornál tartott városi ünnepséghez.
***
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett ünnepséget az Önkormányzat, amely ragyogó, tavaszias időben az Iskolakertben, a Kossuth-szobornál zajlott le. A színvonalas ünnepi műsort városunk gimnáziumainak tanulói és a Bodrog Néptánc Együttes adták. Az ünnepi beszédet Dr. Dienes Dénes, a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének igazgatója a 12 pontra építette fel, az mégis jelen korunkról szólt…
Mit kíván a magyar nemzet? Tették fel a kérdést 1848 forradalmának szellemi munkásai, a 12 pont szerkesztői. Meg is válaszolták: Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Magasztos, emelkedett kívánság. Magasztos és emelkedett szellemű volt a kor, mely szülte.
Az akkori „rendszerváltó elit” például nem meggazdagodási lehetőséget látott a reformokban, hanem kész volt öröklött előnyeiről lemondani.
Időszerű kérdés ma is: mit kíván a magyar nemzet? Fájdalom: sokkal kevesebbel beérjük. Talán 13. havi fizetéssel és 14. havi nyugdíjjal megelégednénk. Még erőteljesebb óhajtással fogalmazódik meg az, hogy a kormány mondjon le. Ez is nagyon időszerű lenne!
Még is figyelmeztetek arra, hogy ez nagyon kevés, ne adjuk magunkat ilyen olcsón. Térjünk vissza 1848 eszményeihez, hogy igazán megtaláljuk önmagunk helyes útját.
Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Kívánjuk, hogy legyen béke!
Az igazi béke sok irányba kiterjedő harmóniát jelent. E nélkül a közösség nem épül és nem szépül a környezete, hanem torzul kívül és belül.
Kívánjuk, hogy legyen szabadság!
Mit jelent ma a „liberalizmus” kényszere alatt nyögő szabadság? Azt jelenti, hogy következmények nélkül lehet rombolni a hagyományos értékeket? Azt jelenti, hogy a sajtóban, a parlamentben és a pártértekezleten lehet szabadon hazudni?
Az igazi szabadság korlátok nélküli cselekvési lehetőség a jóra, a szépre és az igazra. Ezt nem írhatja felül semmilyen más érdek: sem a pártérdek, sem az istenként imádott gazdasági érdek, sem semmi más.
Kívánjuk, hogy legyen egyetértés!
Az egyetértés nem az egy húron pendülők cinkossága Az igaz egyetértés egy nemzet idegrendszere: összhang, amely ha megbomlik, minden kiszámíthatatlan és értelmetlen lesz. Ezt a bomlottságot hozta felszínre 2004. december 5-ének őrült testvérgyilkossága. Ez a bomlottság uralkodik ma a magyar közéletben.
Vannak vitathatatlan alapok, amelyeket figyelmen kívül hagyni árulást jelent.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Ha nem csak kívánjuk ezeket, de készek is vagyunk így cselekedni, akkor válhat valóra Széchenyi István látomása: Magyarország nem volt, hanem lesz.
Az ünnepi beszéd kivonatos, rövidített változatát a professzor úr, kérésünkre állította össze, amit ezúton is megköszönünk.
(Dr. Dienes Dénes, a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei igazgatója ünnepi beszédének kivonata. Forrás: www.sarospatak.hu)
|