Sárospatak múltja
Szabadságtörekvések és haladást jelentő változások a Sárospataki Református Kollégium életében

Ennek az írásnak a "születését" egy választási szórólap következő mondata váltotta ki belőlem: "Ne a város múltjára, hanem a jövőjére legyünk büszkék!"
Nem szándékozom ezt a mondatot különböző szempontok szerint értékelni, mert ezt is lehetne. Meggyőződésem, hogy Hazánkban nincs még egy ilyen méretű város, amelyik ilyen múltat "örökölt" volna, éppen ezért jogosnak tartom a büszkeséget.

Az alábbiakban azt írom le, hogy erre a büszkeségre milyen tények jogosítanak fel bennünket. Mielőtt ezt megtenném, még azt el kell mondanom, hogy a Sárospataki Református Kollégium tette városunk nevét világszerte ismertté, de ez fordítva is igaz. Ez a város, sőt, a környék is évszázadokon keresztül magáénak érezte és tartotta a Kollégiumot, ami több esetben tettekben is megnyilvánult. Ebből pedig az következik, hogy a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Ezt egy XX. századi példával szeretném megerősíteni: Dr. Újszászy Kálmán teológiai professzor nagyon sokat dolgozott a Kollégium érdekében, de Amerikában is "Mr. Sárospatak"-nak nevezték.
Múltja miatt ezt a kollégiumot többször nevezték "rebellis iskolá"-nak. Ez azonban nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy itt valami ellen "lázadoztak", hanem azért is küzdöttek, hogy az előre mutató, haladóbb eszmék Patakon is gyakorlattá válhassanak.
Az eseményeket nem én fogom értékelni a "hálás utókor" képviselőjeként, hanem az adott kor embereit szeretném "megszólaltatni" néhány mondat erejéig. Ezt a megoldást sokkal hitelesebbnek tartom az előbbinél.

Először Petőfi Sándor "Úti levelei"-ből idézek néhány mondatot: "Délután értem Patakra.
Szent föld ez. E város volt a magyar forradalmak oroszlábarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai."
Két idézet következik, mindkettő a Ref. Kollégium tanáraitól származik a XIX. századból:
Erdélyi János: "El kell fogadnotok, tisztelt hallgatóság azon igazságot, hogy intézet, mely élni akar, egyedül akkor lészen méltó a jövendőségre, ha jelene minden lépésén magával hordja múltját, s erősödik általa."
Árvay József: "A multak hagyománya nagybecsű örökség, abból fejlett ki a jelen gondolkodása, s ha nagy volt a mult, nagy célokat tűz a jövő elé. Minden nemzet és minden előretörő nép érezte ennek szükségét, s ha multakban szegény volt, a jövő számára költemények- ből alkotott multat, mely lelkesítsen. Mi egészen más helyzetben vagyunk. Ez iskolának történeti multja van, melynél nagyobbal e hazában egy tanintézet sem dicsekedhetik, s bár nem a mi érdemünk, hogy e drága örökség reánk szállott, de minden esetre a mi szerencsénk; érdemünk lesz, ha ügyét elébb visszük s ha a régiek mellett uj alapját tehetjük le a tovább fejlődésnek."
Önmagában már az is okot adhat a múltunkkal kapcsolatos büszkeségre, hogy az írásos adatok szerint az 1500-as években Sárospatakon már 6 kolostor volt. Ahol pedig kolostor épült, ott iskola is volt. Ilyen szempontból Patak sokkal nagyobb városokat megelőzött. (Pl. Sopront, Kassát, Lőcsét, Pozsonyt, stb.)
Sárospatakon, a plébánia iskolában tanult Szalkai László, aki később esztergomi érsek lett. A mohácsi csatában esett el 1526-ban. Az ő egybekötött füzeteit "Szalkai kódex" néven ismerjük, ami Magyarország egyik legértékesebb iskolatörténeti emléke.
1638-ban I. Rákóczi György az iskola vezetésével Tolnai Dali János-t bízta meg, akinek haladó szellemű intézkedései nem váltottak ki elismerést a maradiakból. Modernizálta a fizika oktatását, s a zsoltárokat latin szöveg helyett Szenczi Molnár Albert magyar verseivel énekeltette a diákokkal. Ellenségei igyekeztek több alkalommal befeketetíteni a fejedelem előtt, ennek ellenére "Tolnai intézte az első nyílt támadást a feudális ideológia skolasztikus rendszere ellen, s ezzel utat nyitott nálunk is a modern gondolkodásnak." Már kinevezésének hírére több diák átiratkozott Debrecenből Patakra. 1642-ben azonban Miskolcra távozott lelkésznek, ahonnan csak a fejedelem halála után, 1649-ben tért vissza Patakra Lorántffy Zsuzsanna és fia, Rákóczi Zsigmond kérésére.
Comenius 1650-ben jött Sárospatakra az előbbi két személy meghívására. Beköszöntő beszédében főleg a "tehetségek kiműveléséről" ismertette terveit. Elképzeléseinek megvalósítása során a következő alapelveket igyekezett felhasználni:
szemléletesség, fokozatosság, öntevékenység. Hazánkban kizárólag Sárospatakon tanított. Ezzel kapcsolatban Fináczy Ernő, a neveléstörténet kiváló szakembere írja a XX. század elején:
"Nekünk, magyaroknak nagy büszkeségünk, hogy Comenius négy évig működött Sárospatakon, s ezzel az itt tartózkodásával világhírűvé tette a kis magyar várost. Nincs is e kort tárgyaló neveléstörténeti munka, bármilyen nyelvű legyen is, mely elhallgatná Sárospatak nevét."
Pósaházi János "Philosophia naturalis" c. könyve 1667-ben jelent meg. Itt nyomtatták Sárospatakon. Ez volt Magyarország első természettudományos könyve. "A kor hazai természetfilozófiai irodalmának leghaladóbb alkotásáról van szó." Az a fizikai törvény, amit ma Newton első törvényeként ismerünk, a Pósaházi könyvében 20 évvel korábban megjelent, mint a Newtonéban. Túl azon, hogy Pósaházit tanította Comenius és Tolnai, professzora volt a Kollégium teológiájának, és 18 évig volt lelkésze a Sárospataki Református Egyházközségnek.
A következő idézet, mely gondolkodásmódját is tükrözi, az ő írásaiból való: "Inkább vagyok atomista, mint tomista, inkább iszom Démokritosz tiszta forrásából, mint a skolasztikusok vagy arisztoteliánusok zavaros pocsolyáiból!"
1673-ban Kollonics Lipót esztergomi érsek irányításával Magyarországon több száz protestáns lelkészt tartóztattak le, akik koncepciós perek áldozatai lettek. A bírósági eljárásokat a pozsonyi várban folytatták le. Végül szigorú katonai őrizet mellett 41 lelkészt indítottak el Nápolyba. De oda már csak harmincan érkeztek, mert egyesek útközben meghaltak, ill. megszöktek. Akik életben maradtak, azokat eladták gályarabnak 50-50 aranyért. A 30-ból 11 volt luteránus, és 19 református. Talán nem véletlen, hogy a 19-ből 12 volt egykor pataki diák. Ezeknek az volt a "bűne", hogy nem voltak hajlandóak "visszatérni" a katolikus hitre. A császárnak csak annyit mondtak az elítéltekről, hogy "felségárulás"-t követtek el. Ezeket a gályarabokat de Ruyter holland admirális szabadította ki 1676. február 11-én.
Nagyon téved az, aki azt gondolja, hogy a felsorolt eseményekkel katolikus - protestáns ellentétet akarok gerjeszteni. Ezek olyan tények, amelyek léteztek, és ezeken változtatni már nem lehet. Ennek a Kollégiumnak sok olyan diákja volt, aki nem volt református, de országos szinten is nagyot alkotott, és ma is büszkén emlegetjük a nevét. Egyetlen nevet említek példaként: Gárdonyi Géza.
Még a korra jellemző hitviták is nemzeti ügyet szolgáltak, a magyar nyelv ügyét. Abban az időben a vitatkozó feleket is körül vette a "drukkerek hada", mint manapság a mérkőzést játszó futballcsapatokat, sőt, még hangosan biztatták is őket. De a vitázók nem beszélhettek latinul, mert akkor a közönség nem értette volna. Ezért érveiket magyarul kellett megfogalmazniuk.
1708-ban kezdte meg tanári munkáját Sárospatakon Simándi István. 1710-ben be is fejezte, mert pestisben meghalt. Ő oktatott elsőként fizikát úgy Magyarországon, hogy a magyarázatot kísérletekkel is igazolta.
1712-ben választották meg tanárnak Patakon ifjabb Csécsi János-t. Több külföldi egyetemen is tanult. Ő írta Magyarország első földrajzkönyvét, fizikai és politikai földrajzot is ő tanított először. ..."A diákok rövid idő alatt megkedvelték Csécsit, aki friss szellemet hozott a Kollégium tanításába, és nem idegenkedett korábban ismeretlen tantárgyak bevezetésétől sem."..?.Nézeteivel hamarosan kihívta maga ellen a maradiak táborát."... Egy alkalommal ellenállt egy maradi nézeteket valló tanár beiktatásának, sőt, a Csécsi-párti diákok a hivatalos bizottságot is kiverték az iskolából.
1714. június 23-án hajtották végre a jezsuiták az utolsó kísérletet a kollégium elfoglalására.
A megyei hajdúk és a várbeli zsoldosok fegyveres seregét Kossovich Márton másodalispán irányította. "Miután a diákok eltorlaszolták a kaput, az alispán parancsot ad, hogy törjék fel. Az eddig tétlenül ácsorgó, nagyrészt asszonyokból álló tömeg azonban rátámad a hajdúkra, és megfutamítja őket." A leírások szerint a patakiak botokkal, nyújtófával, sütőlapáttal és egyéb kéznél lévő eszközökkel beverték a katonákat a várba. Ezt a tényt örökíti meg a főbejárat boltívei alatt az egyik dombormű.
Bessenyei György 5 évig volt diákja a Kollégiumnak. Később Bécsben volt testőr tiszt. Ő írta az első magyar regényt is. A következő mondatok az ő írásaiból valók: "Mi lehet hivatalotoknál nemesebb, szolgálatotoknál hasznosabb?"..."Valaki embert oktat, hírdető papja az igazságnak s Nemzetének orvosa."
"Írást, olvasást, Istennek, világnak ismeretét ezen iskolában kezdettem el...erkölcsömnek tisztaságát nevelése módjának hálálom örökre."
Bessenyei és Kazinczy Ferenc többször kifogást emeltek a pataki iskola oktatási módszerei ellen, de a nevelőmunkáját igen nagyra értékelték. Kazinczy Ferenc, aki 10 évet töltött diákként ebben az iskolában, így emlékezik vissza:
"Minden fogyatkozások mellett mely fiakat nevele Patak már akkor is!"
Szintén a XVIII. század második felében volt diákja a pataki iskolának Kováts Mihály, aki bár orvos lett, de ő írta Magyarország első kémia szakkönyvét. Életében sokan azt vallották, hogy a magyar nyelv nem alkalmas tudományos tények közlésére. Könyve előszavában írja: "A magyarnak mind a' nyelve, mind az esze alkalmatos arra, hogy a' tudományokat magyarul tsepegtesse kedves magzatjainak elméjekbe." Szenvedélyes nyelvújító is volt, bár nem sok szóalkotása maradt fenn. A következő szavait azonban mindenki ismeri: "k í s é r l e t, a n y a g."
Barczafalvi Szabó Dávid a XVIII. század végén és a XIX. század elején volt tanár Sárospatakon. Ő tanított elsőként magyarul fizikát ebben az iskolában. Mint "amatőr nyelvújító" több olyan szóalkotást hagyott ránk, amelyeket ma is használunk. Ezek közül is a legismertebbek: "naptár, cikk, ábra, mondat, szerep, tudat, zongora." Egyébként matematika-fizika szakos tanár volt.
Az 1790-es években, és az 1800-as évek elején egy olyan tanterv készült a kollégiumban b. Vay József főgondnok irányításával, amelyről Kornis Gyula tudománytörténész így vélekedik:
"A XIX. század első felében a magyar középiskoláknak legsikerültebb és legmodernebb tanulmányi rendje, melyben a nemzeti érdek, a tárgyak humanisztikus és realisztikus értéke a legszebb összhangban egyesül ."...
A gimnáziumban minden tantárgyat magyarul oktattak, a teológián és a jogi karon három tárgy kivételével szintén a magyar volt a tanítás nyelve. "Ezzel a fontos újítással a pataki iskola az ország valamennyi iskoláját évtizedekkel megelőzi."
1791-ben a Kollégium "iskolaorvos"-t is alkalmazott Tótpápai Mihály személyében.
Fáy András 14 évig volt diákja a sárospataki iskolának. Ő alapította a Pesti Hazai Első Takarékpénztárat, és ő volt "A Haza mindenese".
1829-ig Kövy Sándor professzort tartják a legnagyobb tanáregyéniségnek. Egykori tanítványa, Kossuth Lajos, így emlékezik vissza: "Kitűnő előadótanár, a jogtanárok mintaképe volt, aki hivatásának az oktatást és a nevelést tekintette, aki tölcsérrel öntötte az ember fejébe a jogtudományt, akinek hallgatására messze földről sereglettek az ifjak, akinek hallgatói közt sűrűn találkozunk szerb, oláh, horvát és szász nemzetiségű ifjakkal."
Kövy "jósolta meg", hogy "a dominus Kossuthból országháborító lesz!"
A következő idézet Vay Józsefhez írt egyik leveléből való: "Amely ifjú ember hozzám folyamodik, kivált csak a tanításért, hogy én annak ne szolgáljak, nemcsak az ifjak előmenetele iránt való nagy szeretetemmel, hanem még a lelkiesmérettel is nehéz megegyeztetnem."
A fentebb említett tantervi reformnak része volt az a matematika tanterv is, melyet Sipos Pál matematika-fizika szakos tanár készített. Ő pataki évei előtt Odera-Frankfurtban volt rektor. Szakmai munkája elismeréséül a Berlini Tudományos Akadémiától aranyérmet kapott, mert felfedezte az izométert (az ellipszis mérésére szolgáló eszközt).
1832-ben három diák (Kazinczy Gábor, Erdélyi János, Szemere Bertalan) létrehozta a Sárospataki Ifjú Egyesületet. Ennek az irodalmi jellegű egyesületnek az első tanárelnöke az ifjúság választása alapján Nyiry István matematika-fizika szakos tanár volt. Tagja volt a MTA-nak. Őt bízták meg a Kollégium homlokzati része építésének ellenőrzésével. (Egyes vélemények szerint a terveket is ő készítette.)
Almási Balogh Pál tanítványa volt Nyiry Istvánnak Sárospatakon, az akadémián pedig tagtársa.(Az Ózdi Városi Kórház ma is az ő nevét viseli.) Almási orvos lett, és "háziorvosa" volt Kossuthnak és Széchenyinek is.
Az előbb említett három diák 1834-ben meghívta Patakra Kölcsey Ferenc-et. A meghívásnak nem tudott eleget tenni, de küldött egy olyan levelet, amelyre ma is büszkék lehetnek a pataki fiatalok. Most ebből a levélből idézek néhány mondatot.
..."Az én hazám, ez a mi kedves hazánk sok minden híjával van; de vigasztal a remény, hogy a serdülő ifjúság igyekezni fog gazdagabb jövendőt felhozni. Igenis, szeretett barátaim! vigyétek által szép törekvésteket az iskola csendes falain túl, majd a zajló életbe is; s ne feledjétek el soha, hogy a hazáért minden lehetségest tenni szent kötelesség, de tenni csak tiszta, hű keblű egyesületek által lehetséges. Széjjeltartás volt e nemzet férge századokig; azért óhajtom: ez összetartás szelleme, mely benneteket összekötött, terjedő hatalomban kísérjen az életen keresztül."...
Az említett három diák jellemzésére írok néhány mondatot.
Kazinczy Gáborról írja Petőfi Sándor: "Benne elérte a rögtönző szónoklat a non plus ultrát. Olyanok, mint ő, talán lehetnek, de nála különbek nem."
"Sárospatakról tegnap reggel Újhelybe rándultam Kazinczy Gábor barátomhoz, s a napot nála és vele töltém. Milyen pompásan? Ezt csak az képzelheti, ki Kazinczyt ismeri."
Toldy I. ezt írja róla: "Kazinczy a szószékre született. Az egy Kossuthot kivéve ő volt a század legnagyobb magyar szónoka."
Egy jellemző mondat Kazinczytól: "A szabadságnak, mint az életnek vannak betegségei, kórtana. A szolgaságnak nincs, az maga a halál."...
Kazinczy Gábor unokaöccse volt Kazinczy Ferencnek. Nemcsak ők voltak diákjai a pataki iskolának ebből a családból. A XIX. században 22 Kazinczy-gyerek tanult Sárospatakon.
Erdélyi János, aki Nagykaposról származott, diákja, majd tanára volt a sárospataki kollégiumnak. 25 éves korában tagja volt a MTA-nak. 29 évesen lett titkára a Kisfaludy Társaságnak. Az ő javaslatára írták ki azt a pályázatot, amelyre Arany János beküldte a "Toldi"-t. 1848-49-ben őt bízták meg a Nemzeti Színház irányításával. Magyarországon ő alkalmazta elsőként a dialektikát a filozófiában. Ilyen jellegű szemléletéből született a következő mondat: "A jónak ellensége a jobb és szerencse, hogy az emberek nem élhetnek örökké és meghalnak, hogy a jobbnak útját ne állhassák."
A következő mondatokat Pálffy János írta 1853-ban: "Erdélyi egyike azon nagyon kevés számú, becsületes, eszes, józan felfogású férfiaknak, tele kedéllyel, minőket az Isten csak jókedvében teremt néha ... Ő lelke mélyéből gyűlöli a zsarnokságot s keze alól kikerülő tanítványai bizonyosan nem lesznek az osztrák barátai. De a sárospataki iskolát nem is lehet félteni ettől. Fölötte a Rákóczi lelke lebeg még mindig, s szelleme még a falakba is bevette magát. Most is ezen iskola az egyetlen az országban, mely meg nem adta magát az osztrák tanrendszerének, s inkább nélkülözi az úgynevezett nyilvánosság előnyeit, mintsem szabad tanrendszerétől elálljon. Ebben a főérdem Erdélyit illeti."
Szemere Bertalan így emlékezik vissza egykori iskolájára: ..."Itt ismerkedtem meg az ó- és újkor legnagyobb szellemeivel, itt kezdtem felfogni minden csodálatosságával a világot, itt tanultam meg imádni és szolgálni az emberiséget, itt gyulladtam szerelmére a szabadságnak, itt szegődtem papjává a hazának, mint oltárnak...Reggelenként a Páncél-hegyen én előbb zengtem Kölcsey hymnuszát, mint dalát a korán kelő pacsirta..."
Ő volt Magyarország első belügyminisztere.

Az 1848. március 15-i események híre csak március 18-án, egy szombati napon érkezett Patakra. A diákok ennek hatására leverték a posta homlokzatáról a kétfejű sast, este pedig zenés fáklyás felvonulást rendeztek a tanárok tiszteletére. Néhány nap múlva egy 9 pontból álló kérvényt juttattak el Miskolcra, az egyházkerületi közgyűléshez. Ebben pl. nagyobb beleszólást kértek a kollégium életébe és kérték a nemzetőrség felállításának engedélyezését. A közgyűlés minden kérést engedélyezett. Később már egyes professzorok menesztésére, és mások alkalmazására tettek javaslatot. Mivel erre a kérésükre nem kaptak választ, június 25-én erővel behatoltak Sárospatakon az egyházkerület üléstermébe, és "mint szabad polgárok" követelték meghallgatásukat. A közgyűlés minden kívánságukat teljesítette.
Az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatban két országosan ismert egykori diák nevét említem: Izsó Miklós 1848-ban fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Utána azonnal beállt honvédnek, ahol 12 ütközetben vett részt. A győri csatában meg is sebesült. Őt tekintik a magyar nemzeti szobrászat megteremtőjének.
Kazinczy Lajos a másik, aki Kazinczy Ferenc legfiatalabb gyermeke volt. 1849. októberének végén őt is kivégezték Aradon, ezért tekintjük a 14. aradi tábornoknak. Apjának halála után 8 éves korától gr. Teleki József lett a gyámapja, aki a kollégium főgondnoka és a MTA első elnöke volt.
Bár Zsindely István neve nem volt országosan ismert, mégis leírtam, mert egyes tevékenységei országos jelentőségűek. Túl azon, hogy 1848-ban mint szintén végzős diák nemzetőrként, a 44. zászlóaljban védte Hazánkat, tudomásom szerint ő írta ki az első középiskolai kémiai pályamunka-címet Magyarországon az 1876-77. tanévben. Évekig lakott családjánál egy rokonleány, Pallagi Erzsébet, aki később Móricz Zsigmond édesanyja lett.
Tompa Mihály egykor szintén a pataki Kollégium diákja volt, a szabadságharc alatt pedig tábori lekészi minőségben szolgálta hazáját. A szabadságharc leverése után verseiben megfogalmazta a Nemzet fájdalmát. A verseiből vett idézetek ma is közismertek országszerte. (Pl. Mint oldott kéve). Barátja volt Arany Jánosnak.
Két olyan tanár nevét is leírom, akik fegyverrel harcoltak Hazánk szabadságáért 1848-49-ben. Az egyik Pálkövi (Palkovics) Antal, akinél 1847. júliusában megszállt Petőfi Sándor. 1843-ban jött Sárospatakra tanítani, előzőleg Sajókazán volt evangélikus lelkész. Tudott németül, angolul, franciául, olaszul, latinul, görögül, héberül, szlovákul és magyarul. Vele kapcsolatban a következőket írja Petőfi szintén az Úti levelek-ben: "Először is a várat néztem meg, mely hajdan a Rákócziaké volt, most pedig valami Precenheimé! A várból lementem a kollégiumba . . . telt poharak és víg diákokhoz . . . Itt ismerkedtem meg Palkovics professzorral, akit te is ismersz, s így tudod, milyen rendes ember. Látod, barátom, még a professzorok között is vannak rendes emberek . . ." Nemzetőr őrnagyként szerelt le. A szabadságharc leverése után Kassán volt börtönben kb. 1 évig.
A másik tanár Csoma Mihály volt, aki századosi rangot szerzett. A harcolni szándékozó diákokat a Kollégium udvarán gyakorlatoztatta katonaságuk előtt. Mindketten a református temetőben pihennek.
A szabadságharc leverése után az osztrák hatóságok névsort kértek az iskolától a diákokról, a tanárokról pedig erkölcsi bizonyítványt. Apostol Pál, az Egyházkerület akkori püspöke, aki maga is pataki diák volt, a diákokról nem adott névsort, a tanárokkal kapcsolatban pedig ez szerepelt válaszlevelében: "Tanáraink becsülete s tekintélye ellen vétenénk, ha kerületünk felőlük erkölcsi és politikai bizonyságlevelet adna." Az osztrák kormánnyal szemben mutatott elutasító magatartás miatt a Kollégium 11 évre elvesztette nyilvánossági jogát.
B. Vay Miklós főgondnok így méltatta iskolánk akkori magatartását:
"Korunk történetírója nem fogja feledni, hogy a megpróbáltatás napjaiban volt a kevés közt egy protestáns főiskola, mely...egy-két elvbarát mellett vívott döntő csatát az állam ereje s a kormány tekintélye ellen azon meggyőződésből, hogy hitét szívéből, nyelvét ajkáról senkinek senki el nem veheti s e részben a legkisebb próbálkozás istenkísértés."
A szabadságharc leverése, és a nyilvánossági jog elvesztése után sem állt meg a fejlődés Patakon. Néhány konkrét példa:
- 1853-tól az alsóbb osztályokban kötelező tantárgy lett a testnevelés; (Ez az intézkedés az állami törvény megfogalmazását 15 évvel megelőzte.)
- 1857-ben megnyitotta kapuit Magyarország első Tanítóképző Intézete, melynek első igazgatója Árvay József gimnáziumi tanár lett; (11 évvel megelőzve az államot!)
- 1857-ben nyomtatták Sárospatakon Magyarország első görög-magyar szótárát. Szerzői: Soltész Ferenc és Zsarnay Lajos tanárok voltak.
- 1857-ben indította meg a "Sárospataki Füzetek"-et Erdélyi János, Hegedűs László és Szeremley Gábor. (Hegedűs L. teológiai tanár volt és eperes, Szeremley G. szintén a Kollégium professzora volt, és a második protestáns teológiai tanár, aki a Bécsi Egyetemen tanított. Az első is pataki tanár volt, Patay János);
- az 1858-59. tanévben itt létesítették Magyarország első középiskolai "testgyakordáját" (tornatermét). (Budapesten az első felnőtt férfi tornaegylet működését csak 1863-ban engedélyez- ték!).
1860. május 15-én a magyarországi protestáns egyházak visszakapták szabadaságjogaikat, ebből következően a Sárospataki Kollégium is visszakapta nyilvánossági jogát. Lorántffy Zsuzsanna halálának 200 éves évfordulóját használták fel arra, hogy a Kollégium fennállásának - több ok miatt is elmaradt - 300 éves évfordulóját megünnepeljék 1860. július 8-án. A rendezvény főszervezője Erdélyi János volt. A jelmondat szintén tőle származik: "Három fáklyám ég: hit, haza, emberiség!" Az ünnepség idején 24-26 ezer ember fordult meg Sárospatakon. A Kollégiumot 41 küldöttség köszöntötte.
A leírások szerint a legnagyobb sikere az erdélyi delegációnak volt, melyet gr.Mikó Imre vezetett. (A grófot nevezték "Erdély Széchenyijé"-nek is.) A következő idézettel kezdte köszöntőjét:
"Nem csak azon részvét kifejezése végett jöttünk erdélyiekül, melyet a sárospataki oskola iránt vele rokon irodalmi és tudományos intézeteink érzenek, hanem egyszersmind tanusítására azon benső egységnek, mely a két testvér haza fiai és érdekei között mindenha létezett, melyet vér és közös alkotmány, történet és sorsazonosság, közös dicsőség és szenvedés pecsételt meg, s melyet valaha felbontani egyikünk vagy épen mind kettőnk sírján lehetend!"
A díszebéden (a "lakomán") gr. Mikó Imre pohárköszöntőt is mondott. Ebből a beszédből valók a következő mondatok:
"A nevelés- és oktatásügy szabadságáért emelek poharat. E szabadság a polgáriasult emberiség közjoga, mitől őt megfosztani annyi lenne, mint a testi élettől elvenni a léget, a kenyeret és vizet;...Egy eszme sincs az emberi tudás birodalmában, mely az emberiség nemesbítésére többet tett volna, mint e szabadság.
Egy hit, egy meggyőződés éltette a haza protestánsait és nem protestánsait a közelebbi idők kételyei között, azon erős hit és meggyőződés: hogy a mint a lelkünk szabad, szellemünk szárnya le nem köthető,...Poharat emelek azért s iszom a ti egészségetekre és arra, hogy a magyarok földjén a nevelés és oktatás ügye szabad legyen mindenha!"
A sárospataki református temetőben több olyan személy pihen, akiknek neve egykor országosan ismert volt. Közülük említek kettőt.
Vass Imre apósa volt egy pataki tanárnak, Ellend Józsefnek. Foglalkozása szerint mérnök volt. Ő fedezett fel az Aggteleki Cseppkőbarlangban egy 15 km-es szakaszt az 1830-as években. Az 1848-49-es szabadságharcban Buda várának ostroma előtt egy véderőművet épített, amit "Vass-sánc" néven ismer a történelem.
Emődy Dániel a jogi kar tanára volt, de nevét az tette ismertté, hogy a debreceni Kossuth-kormány lapjának, a "Közlöny"-nek volt a főszerkesztője. Petőfi Sándor egyik legjobb barátjának tartotta. A következő mondatokat róla írta:
"Elkísért Váczig Emődy Dániel. Nem tudom, egyszer fogja-e a közönség e sorokat olvasni, vagy. . egyszer sem; de leírtam e nevet, hogy ahányszor olvassák leveleimet, lássák egyszersmind leghívebb, legönzetlenebb és legtisztább lelkű barátaim egyikének nevét is. Barátja vagyok, mert ő is barátom, de barátja vagyok még inkább azért, mert ő jellem, oly erős jellem, amilyen csak az lehet, akinek a szegénység volt a dajkája és nevelője. Urak, tiszteljétek az ilyen embereket, akik kenyeret esznek, bár kalácsot ehetnének!"
Gárdonyi Géza csak egy tanévben volt diákja a pataki kollégiumnak, mert a szülei elköltöztek. 1896-ban Egerből küldött vissza egy könyvet az iskolának, melyhez egy levelet is mellékelt, az akkori közigazgatónak címezve. Ebből valók a következő mondatok:
"Az a magyar szellem, amely a Főiskolának ma is fundámentuma, az alatt a kis idő alatt is bizonyára nagy hatással volt rám, s hogy azután a fővárosba kerültem, egy részt a pataki félévnek köszönhetem, hogy a budapesti levegő nem rontott meg magyarságomban."
Móricz Zsigmond kb. az előbbi levél érkezésének idejében hagyta itt haraggal a sárospataki iskolát. 1930-ban azonban bekövetkezett a "kibékülés". Az akkor elmondott beszédéből idézek néhány mondatot:
"Három csikóval mentem el innen, és most ez a három csikó hozott ide vissza. Kutya nehéz iskola volt abban az időben ez a pataki kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de - nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon . . .
Ma már csak incidensnek tűnik fel előttem az iskolai baleset, mintha nem is azért küldött s hozott volna ide a sors, hogy a gimnázium negyedik, ötödik és hatodik osztályait elvégezzem, hanem magasabb célból: hogy itt megismerjem és belélegezzem a tiszta irodalmiság és hazafiság szellemét . . .Harmincöt év telt el azóta. S én ezalatt kivételesen nehéz és harcos életet éltem végig . . . A szenvedés többet ad az embernek, mint az öröm. Ilyenformán én sokat köszönhetek a pataki skólának. . .Amit mint író csináltam, annak a gyökerei innen indultak el. . . A Patak fölött futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra. . .
Hódolattal és szeretettel köszöntöm azért e szent falakat s hálával és örömmel üdvözlöm az emlékeket s az itt folyt határtalan jelentőségű kultúréletet, amely mindenkire, aki valaha itt tanult, dolgozott és álmodott, - csak nemes és felemelő hatást gyakorolt."
Nemcsak a Sárospatakhoz diákként vagy tanárként kötődő emberek figyeltek fel az iskola kultúrális és hazafias jelentőségére, hanem úgynevezett "kívülállók" is. Ilyen volt pl. Klebelsberg Kuno miniszter, aki soha nem volt diák Patakon, és római katolikus vallású volt. Az 1928. június 13-án Sárospatakon elmondott beszédéből való a következő idézet:
"Eljöttem ide, mint egy konzervatív kormány minisztere, mert az a meggyőződés hat át, hogy modern haladás csak történelmi alapon lehetséges. . . És hol valósulhat meg a kultúrpolitikának ez a követelése jobban, mint itt, ahol immár négyszáz év óta imádják az Istent, szeretik a Hazát és a magyar művelődést."
Nemcsak Hazánkat, hanem a Sárospataki Református Kollégium vonzókörét is megnyírbálta Trianon. Annak ellenére, hogy iskolánk nagyon sokat veszített országos jelentőségéből, a XX. században is voltak előre mutató tevékenységei, ill. az innen elkerülő diákok és tanárok a legtöbb esetben a haladás ügyét képviselték, Hazánk nemzetközi hírnevét öregbítették. A következő sorokban ezek közül szeretnék néhányat megemlíteni.
A XX. század első felében épült a Mudrány-terem, a gimnázium második emelete, több internátus (Lorántffy, Erdélyi, Kossuth).
1935-ben indult a tehetségkutatás Sárospatakról Dr.Szabó Zoltán és Dr.Újszászy Kálmán professzorok irányításával. Ennek az volt a lényege, hogy a tehetséges, de anyagilag reménytelen helyzetben lévő falusi gyerekeket felkutatták, és alapítványi ösztöndíjjal taníttatták Sárospatakon, majd valamelyik egyetemen. Ezzel a munkával kapcsolatban Móricz Zsigmond a következőket írta:
"Patakon kaptam azt a szellemet, ami az egyetlen lehetőség arra, . . . hogy a helybeértek segítséget nyújtsanak a reménytelen rétegben fekvő buborékoknak. Nem kell ehhez sok, néha csak annyi, hogy egy nádszállal megpiszkálja valaki a mocsárüledéket s a buborék felszáll. Ezt a mocsárfenék bányászást tekintem a sárospataki Kollégium legnagyobb, legnemzetibb munkájának."
Tudomásom szerint Szabó Zoltán volt az első Magyarországon, aki a Magyar Parlamentben szót emelt a nyilas mozgalom ellen.
Szabó Ernő ének- és zenetanár volt az első Hazánkban, aki a középiskolai énektanításban a Kodály - módszert alkalmazta.
Az 1940-es évek végén Szabó Károly testnevelőtanár kormánybiztosa (vezetője) volt a Testnevelési Főiskolának.
Dr. Maller Sándor volt az UNESCO első magyarországi főtitkára.
Több Patakról eltávozott tanár és itt végzett egykori diák lett egyetemi vagy főiskolai oktató.

Az 1956-os eseményekből is kivették a részüket tanárok is, és diákok is. A diákok esetében inkább volt diákokról lehet beszélni, hiszen ebben az időben egyáltalán nem folyt a Kollégiumban felsőfokú oktatás, tehát csak "tizenéves" diákság volt. A "nyugtalanabb" tanárokat börtönbe is zárták, majd szabadulásuk után több hétig vagy hónapig kellett jelentkezniük naponta a rendőrségen. Közülük már nem él: Tapa András, Dévai Jenő, Gyimóthy István. Az egykori diákok közül talán a legismertebb a tévében is többször szerepelt Balázs-Piri László és a Nemzetőr-ben cikkeket író Farkas Elemér. Mindketőjüket elítélték '56 után Budapesten. Természetesen sokkal több nevet említhetnék, pl. a szerencsi Tatai Zoltánt, aki szüleinek egyetlen gyermeke volt, és mint budapesti egyetemistának egy géppuska-sorozat oltotta ki fiatal életét. A többség azonban túlélte a forradalmi eseményeket. Közéjük tartozott Pécsi Sándor is, a közismert Kossuth-díjas színész, aki a ledöntött Sztálin-szoborból vitt el magának emlékül egy darabot. Voltak, akik ott voltak azon a szegedi gyűlésen, ahol megalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége), voltak, akik a géppuska tűzben az orosz tankok alatt kerestek menedéket a Parlament épülete előtt, voltak, akiket '56 után bebörtönöztek. Őket azért nem említem név szerint, mert nincs rá felhatalmazásom.

Sárospatak egykori diákjai a hétköznapi élet küzdelmeiben elért eredményeikkel is gazdagították városunk és iskolánk múltját, hírnevét. Néhány kiragadott név a sok közül:
- Anghi Csaba, az Állatkert volt főigazgatója, címzetes egyetemi tanár;
- Király István akadémikus, Magyarország egyik legjobb Ady-kutatója;
- Mészöly Dezső dramaturg, a Lyukasóra c. tévéműsor szerkesztője;
- Deme László egyetemi tanár, nyelvész-professzor;
- Harsányi Zsolt író;
- Komáromi János író;
- Képes Géza műfordító;
- Fekete Gyula író;
- Béres Ferenc énekművész;
- Kőrös Endre Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a MTA és az Európai TA tagja;
- Finkey Ferenc egyetemi tanár, akadémikus, koronaügyész;
- Búza László egyetemi tanár, akadémikus;
- Panka Károly A Pataki Diákvilág Anekdotakincse I-II. kötetének szerkesztője, a PADOSZ első elnöke, a Magyar Parlament főkönyvtárosa a két világháború között.
Megemlítek néhány időben közelebbi tényt is. 1983-ban Amerikából jött vissza 30 éves érettségi találkozóra Keresztúry László Zsolt, aki több szempontból is világhírnévre tett szert, és az ő tevékenységének visszavert fényéből Sárospatakra is jutott. 1956-ban ment ki Londonba, mint műegyetemi hallgató. Ott készítette el a világ első, teljesen elektronikus számítógépét, amelynek a "leszármazottai" a mai zsebszámológépek. Angliából kiment Amerikába, ahol az ő tervezése és irányítása mellett készültek azok a computermemóriák, amelyek az embert is szállító holdrakétát vezérelték.
Az előző évtizedekben a kollégium több tanára és volt diákja vett részt a várost életét irányító testületben.
A kilencvenes évek elején hivatalos megállapítást nyert az a tény, hogy Magyarország összes egyházi iskolája között tanulmányi szempontból a pataki került az első helyre.
A református gimnázium énekkara Belgiumban kb. 100 énekkar versenyében megszerezte az első helyet.
Az iskola egyik diákja (Sziklai Gábor) 2 tanévben tagja volt egy nemzetközi versenyen a diákolimpia ezüstérmes kémiai csapatának.
A Magyar Parlament elektronikai rendszerét Kovács Béla kibernetikus mérnök tervezte, aki 1958-ban érettségizett Sárospatakon. A New Yorki Tudományos Akadémia is tiszteletbeli tagjává választotta, mert olyan hírközlési rendszert épített ki Budapesten, amilyen Európában csak három helyen található.
Az a tény, hogy városunk jelenlegi képviselőtestületének kb. 1/3-a ebben az iskolában érettségizett, azt bizonyítja, hogy a fiatalabb generációt is érdekli Sárospatak irányításának minősége, és részt kíván venni ebben a munkában.

Három, 1-1 mondatos idézettel fejezem be írásomat. Az első Ragályi Károlytól (1860), a második Árvay Józseftől származik (1860), a harmadik az 1920-as évekből való, egy közigazgatói beszédből.

"... főiskolánk egyik fő feladata mindenkor az vala, jelenleg is az: hazánknak nemcsak tudós és hasznos és ismeretekben gazdag, hanem egyszersmind lelkes, munkás és becsületes honpolgárokat nevelni, kiknek már gyermekkorukban szivökbe csepegtetik a hon és nemzetiség szent szeretetét, kik polgártársaikat a felvilágosodás századában nem külső hitformákért, hanem kit kit benső belbecse és érdeme szerint tisztelnek és szeretnek."

"Patak főiskolája minden időben a közmiveltség, tudomány, vallás és lelkiismeretszabadság s a haza szent ügyének fog élni."

"A jövő szolgálatára, vezércsillagainak kitűzésére csak szabad lelkek képesek."

Sárospatak, 2002.
Sipos István
ny. gimnáziumi tanár