A Szabad Nép Uj tavaszi seregszemle cimü vezércikkel üdvözli az ifjuság követeléseit, ugyanakkor megjelenteti az Iroszövetség közleményét, miszerint a szövetség egyetért a lengyelországi változásokkal, de nem helyesli a tüntetést.

A reggeli órákban visszérkezik Jugoszláviából a magyar párt- és kormányküldöttség. Azt követően azonnal ülésezni kezd a kibővített PB.

A rádió déli egy órakor közli, hogy a a felvonulást a Belügyminisztérium nem engedélyezi.

A délelőtt folyamán egymást érik a küldöttségek a pártközpontban és a Belügyminisztériumban.

A Szabad Nép szerkesztőségének küldöttsége, Horváth Márton főszerkesztő vezetésével, a PB elé terjeszti politikai követeléseit. A DISZ vezetése támogatja a tüntetést, és felkéri az ifjúságot, hogy akadályozza meg a provokációs kísérleteket. Valamennyi egyetemen permanens gyűlésezés folyik.

Az Írószövetség titkársága határozatot hoz, amelyben alapos személyi változásokat, Nagy Imre kormányba való bevonását és a nemzeti egységprogram kidolgozását követeli a KV-tól.

Nagy Imre, aki egy badacsonyi szüretröl 22-én éjszaka ért vissza a fövárosba, délelőtt, Losonczy Géza lakásán, megbeszélést tart Losonczyval, Haraszti Sándorral, Újhelyi Szilárddal, Vásárhelyi Miklóssal, Jánosi Ferenccel és Gimes Miklóssal.

A válság megoldását olyan új vezetésben látják, amelyben Nagy Imre a miniszterelnök, Kádár János az első titkár.

A tüntetés helyességét illetően a résztvevők véleménye megoszlik, Nagy Imre egyértelműen ellene foglal állást. Ezt követően Nagy Imre és a többiek között napokra megszakad a kapcsolat.

A délután 3 órakor kezdődő tüntetés a Petőfi-szobortól indul. Itt Sinkovits Imre fiatal színművész elszavalja a Nemzeti dalt, egy diák felolvassa a tizenhat pontot.

A menet egyre hatalmasabbra duzzadva a Kossuth Lajos utca, Bajcsy-Zsilinszky út, Szent István körút útvonalon jut el a Margit hídon át a Bem-szoborig.

A műegyetemisták a budai Duna-parton vonulnak.

A felvonuláson elöször lengyelbarát és pártellenzéki jellegü, továbbá Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavakat kiáltoznak, később a szovjet csapatok hazarendelését kezdik követelni, kivágják a zászlókból a szovjet mintájú címert, és néhány helyen már leverik az ötágú csillagot.

A Bem-szobornál Veres Péter felolvassa az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc elszavalja a Szózatot, Zbigniew Herbert lengyel író üdvözli a gyűlést.

Ezzel egy időben Székesfehérvár, majd Cegléd irányából szovjet páncélosegysé- gek indulnak a magyar főváros ellen.

A tüntetők új követelése:

A tüntetők egy része a Dózsa György útra vonul, és fél tízkor ledönti a Sztálin-szobrot.

A tüntetők másik része a rádióhoz vo- nul, a TIZENHAT PONT beolvasását köve- telve. A hatalmasra nőtt tömeg, mivel követelését nem teljesítik, a rádió birtokbavételére törekszik.

Gerő Ernő este 8-kor közvetített rádióbeszédében magabiztosnak mutatkozik, semmilyen engedményre nem hajlandó, a megmozdulásokat ellenséges, soviniszta, nacionalista megnyilvánulásként bélyegzi meg.

Este a tömeg megostromolja a Szabad Nép székházát, miközben a lap szerkesz- tőbizottsága permanensen ülésezik. A pártlap vezetésének átvételére érkező Révai Józsefet, aki már korábban a tűzparancs kiadását szorgalmazta, Gimes Miklós és Lőcsei Pál újságírók a hátsó kijáraton mentik ki.

Este 9 körül fegyveres harc kezdődik a rádiónál. Éjszaka, a rádió védelmére érkező piliscsabai ezred katonái az ostromlók oldalára állnak vagy átadják fegyvereiket. Az este, illetve az éjszaka folyamán több száz ÁVH-s karhatalmistát és határőrt, s mintegy 300 katonát vezényelnek a rádió védelmére.

A rádio 24-én, hajnalban, az ostromlok kezére került, ekkor az adást Lakihegyre telepítik, később a nap folyamán a Parlamentbe helyezik át a stúdiót.

Mindkét oldalon sok az áldozat, az őrség parancsnokát, egy ÁVH-s őrnagyot megölik, az elfogott védőket (katonák és karhatalmisták) szabadon engedik, a sebesülteket kórházba szállítják. Este összehívják a Központi Vezetőség rendkívüli ülését, amely az éjszaka folyamán - Nagy Imre jelenlétében - dönt a személyi változásokról, és keresi a válság megoldásának eszközeit.

Az éjjel folyamán szovjet harckocsialakulatok vonulnak be Budapestre. A beavatkozásra vonatkozó magyar kérést tartalmazó hivatalos dokumentumot utólag, antedatálva nem Nagy Imre, hanem Hegedüs András írja alá.

A Dimávagban előbb 17, majd 21 pontos követelést fogalmaznak meg. A gyárban bizottság jön létre, amely másnap ideiglenes munkástanáccsá alakul át.