Tisztelt Emlékező Közönség!

A magyar történelem októberben több alkalmat is ad az emlékezésre. Dicső, szomorú, vagy éppen tragikus, netán szégyenteljes egyaránt megtalálható az évfordulók között. Ilyenkor hajtunk fejet az aradi vértanúk előtt, gondolunk - Kossuth Lajos szavaival - a magyar Golgotára a gyász, a kegyelet, a nemzeti büszkeség és a megbecsülés különös keverékéből álló érzéssel. Ugyan ebben a hónapban pillantunk vissza elborzadva 1944. október 15-re, a nyilas hatalomátvételre, a vészkorszak áldozataira is. S ilyenkor emlékezünk 1956 hős és dicső forradalmáraira, a szovjet tankokkal szembe néző "Pesti srác"-okra, a szovjet típusú rendszer rabigáitól megszabadulni akaró, a magyar ember gerincét kiegyenesítő Corvin-közi, Széna téri és más harcosokra, bajtársaikra.

Immár hagyományosnak nevezhető ezen kis emlékünnepségünk. Pár éve - néhai Pécsvárady Botond kezdeményezésére - összegyűlünk ezen a napon, október 25-én Kazinczy Lajos iskolakerti szobránál, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk - a szabadságharc zempléni mártírja kivégzésének napján - dicső eleinkre, emlékezzünk október 6-ra, amely napot a polgári kormány hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánított. 1849. október 6-án ugyanis - egy bukásában is dicsőséges forradalom és szabadságharc mondhatni utolsó, nem egyenlő feltételekkel "megvívott" küzdelmében - Aradon vértanúvá lett 13 magyar főtiszt.

Az orosz beavatkozást követően dühönghetett a császáriak bosszúvágya. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végét jelentő 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék 1849. szeptember 21-26. között - báró Julius Jakob von Haynau táborszernagy utasítására - meghozott ítélete alapján Aradon - mely város a szabadságharc idején a független magyar kormány utolsó székhelye volt - kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik Világost követően kerültek osztrák fogságba. Mi volt a "bűnük"? Hivatalosan felségsértés és esküszegés. A valóságban azonban nem tettek mást, mint hogy a cári beavatkozás utáni egyre kilátástalanabb katonai helyzetben is hűek maradtak a független magyar kormánynak tett esküjükhöz, és életüket is hajlandók voltak feláldozni a magyar szabadság szent ügyéért.

Idézzük most fel a hős tábornokok alakját, életpályájuk rövid felvillantásával - a kivégzés sorrendjében.

Lázár Vilmos honvédezredes a Torontál vármegyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan magyar-örmény nemesi családból. 1848-ban jelentkezik a honvédseregbe, és 1849 februárjától már utászkari őrnagy. Áprilisban a Zemplénben állomásozó csapatok parancsnoka, június közepétől pedig dandárparancsnok a 9. hadosztályban. Ezredesi rangját augusztus közepén, a temesvári csatavesztés után kapja Bem tábornoktól. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek. Katolikus, nős, 3 gyermek apja. A golyó által kivégzettek csoportjában 34 évesen ő volt az első.

Dessewffy Arisztid honvédtábornok, az Abaúj vármegyei Csákányban született, 1802-ben magyar nemesi családból. A szabadságharc kitörésekor a sárosi lovas nemzetőrséget szervezi, majd a honvédek sorába áll. A téli hadjárat során tanúsított helytállásáért ezredesi kinevezést kap, a tavaszi hadjárat alatt az I. hadtest hadosztályparancsnoka lesz, 1849. június 1-én nevezik ki tábornokká a IX. hadtest parancsnokaként. Evangélikus vallású, nős. 47 évesen a golyó által kivégzettek csoportjában ő volt a második. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak. Ő is Karánsebesnél tette le a fegyvert.

Eleméri és ittebei Kiss Ernő honvédtábornok, Temesváron született 1799-ben, dúsgazdag magyar-örmény nemesi családból. 1848-ban a császári és királyi 2. (Hannover-) huszárezred parancsnoka Nagykikindán és ezredével az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen. Tábornokká 1848. október 12-én nevezik ki, majd a bánsági hadtest parancsnoka; 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főparancsnokká léptetik elő. - Katolikus vallású, gyermektelen. - 50 éves korában a golyó által kivégzettek csoportjában ő volt a harmadik.

Schweidel József honvédtábornok a Bács vármegyei Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári családból. 1848 augusztusában ő vezeti haza a császári és királyi 4. (Sándor-) huszárezredet és rangidős tisztként felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra. A schwechati ütközetben tanúsított bátorságáért a Honvédelmi Bizottmány október 28-án tábornokká nevezi ki és hadosztályparancsnok lesz a fel-dunai hadtestnél. 1849 májusában Pest város parancsnoka. Bár a hadbíróság kegyelemre ajánlotta - Haynau nem kegyelmezett. - Katolikus, nős, öt gyermek apja. 53 évesen a golyó által kivégzettek csoportjában ő volt a negyedik és egyben utolsó.

Lovag Pöltenberg Ernő honvédtábornok, Bécsben született 1813-ban, osztrák nagybirtokos nemesi családból. 1848-ban huszárkapitány a 4. (Sándor-) huszárezredben, amikor - tiltakozása ellenére - Magyarországra vezénylik. Részt vesz a Jellasics elleni hadműveletekben. Felesküszik a magyar alkotmányra és haláláig hű marad a szabadságharc ügyéhez. Végigküzdi a téli és a tavaszi hadjáratot; április végétől a 7. hadtest parancsnoka ezredesi, majd június elejétől tábornoki rangban. Győrnél a legveszedelmesebb állásban aratta legszebb sikerét. Tagja az oroszokkal tárgyaló delegációnak Világos előtt. - Katolikus vallású, nős, 3 gyermek apja. - A hóhér elsőnek szólította. 36 évet élt.

Török Ignác honvédtábornok, a Pest vármegyei Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi családból. Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt. 1848 szeptemberétől Komáromban várerődítési igazgató és októberben csatlakozik a vár őrségével a honvédsereghez. 1849. január végétől tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka. Buda bevétele után a vár erődítéseit az ő tervei alapján rombolják le. Májustól a honvédség hadmérnöki karának helyettes vezetője, júliustól pedig főparancsnoka. Katolikus vallású, nőtlen. A hóhér másodiknak szólította. 54 éves volt.

Lahner György honvédtábornok 1795. október 6-án született a Turóc vármegyei Necpálon, német polgári családból. 1848 nyarán a szerbek ellen harcol, majd szeptembertől a Honvédelmi Minisztériumba kerül és hamarosan hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelőnek nevezik ki. 1849 februárjában már tábornok. Nehéz feladatát a lehetőségekhez képest kiválóan oldotta meg. Nevéhez fűződik a nagyváradi fegyvergyár felállítása és a katonai események miatt a kormány költöztetésének megszervezése is. Katolikus, nős, 1 gyermek apja. Pontosan 54. születésnapján a felakasztottak között ő volt a harmadik.

Knézich Károly honvédtábornok, a horvátországi Veliki-Groljevacban született 1808-ban, horvát katonacsaládból. 1848-ban a 34. gyalogezred századosaként lép át a honvédseregbe, és Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen. A szolnoki csata után ezredessé léptetik elő. A tápióbicskei csatában az általa vezetett dandár foglalta el a Tápió hídját. A váci és a nagysallói diadalok is részben az ő nevéhez fűződnek. 1849 májusában tábornoki kinevezést kap, Buda visszafoglalásakor már a III. hadtest parancsnoka. Kossuth erdélyi kormányzónak is kiszemelte, de a katonai helyzet alakulása folytán a szabadságharc végén - Kossuth kinevezésére - a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnoka Tokaj térségében. - Katolikus vallású; nős, 2 gyermek maradt utána, amikor 41 éves korában negyedikként felakasztották.

Nagysándor József honvédtábornok 1804-ben született Nagyváradon, vagyontalan magyar nemesi családból. 1823-44 között a császári hadseregben szolgált. 1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe és Damjanichcsal együtt harcol a szerb felkelők ellen és az itt tanúsított kimagasló helytállásáért rövidesen alezredesnek, majd ezredesnek léptetik elő. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatában., A tavaszi hadjárat végére már a feldunai hadtest lovasságának parancsnoka, majd április végétől az I. hadtest élére kerül tábornoki rangban. Buda ostrománál személyesen vezeti hadtestét a győztes roham alkalmával. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, 1849. augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé. - Katolikus vallású, nőtlen. - Ötödik volt a sorban; 45 éves korában érte a halál.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok 1819-ben született Hessen-Darmstadt nagyhercegség Ilbenstadt városában, elszegényedett német főnemesi családból. Felesége révén magyar honosságot szerez 1844-ben. 1848 őszén ezredének törzskarával Temesvárra rendelik, ahonnan önként jelentkezik a honvédseregbe és a bánáti hadtestben harcol a Délvidéken a szerb felkelők ellen. Részt vesz Damjanich minden hadműveletében; 1849 februárjában a cibakházai átkelő védelmében személyesen vezeti csapatát, de majdnem a császáriak fogságába esik. A szolnoki csata idején már alezredes, áprilisban pedig ezredesi rangot kap. A tavaszi hadjáratban tanúsított katonai erényei elismeréseként június folyamán tábornokká léptetik elő. - Lutheránus vallású - nős, 2 gyermek édesapja. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. A hóhér hatodiknak szólította. 30 éves volt.

Aulich Lajos honvédtábornok, Pozsonyban született 1793-ban, német polgári családból. 1848-ban a pozsonyi 2. sorgyalogezredből vezényelték a Délvidékre a fellázadt szerbek ellen, majd október végétől már ezredesi rangban a fel-dunai hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. A kápolnai csata előtt kapja meg tábornoki kinevezését. Részt vesz a tavaszi hadjáratban. 1849 július közepén Kossuth a hadügyi tárca élére nevezi ki, ő volt a szabadságharc utolsó hadügyminisztere. - Katolikus vallású; nőtlen. - A hóhér hetediknek szólította; 56 éves korában érte a halál.

Damjanich János honvédtábornok a Temes vármegyei Stazán született 1804-ben, szerb katonacsaládból. 1848 nyarán őrnagyi rangban vesz részt a honvédsereg szervezésében és a főként erdélyi ifjakból álló 3. (Szegedi-) honvédzászlóalj kiképzésében. A szerbek fölött aratott fényes győzelmei elismeréseként novemberben ezredes, decemberben pedig tábornoki kinevezést kap. A szabadságharc legfényesebb diadalai az ő nevéhez fűződnek: 1849. március elején a III. hadtest parancsnokaként vívja ki a nagy fontosságú szolnoki győzelmet, amelyet áprilisban a tápióbicskei, az isaszegi, a váci és a nagysallói követ. Bokatörése azonban májustól megakadályozza a harcokban való további részvételét és júliustól az aradi vár parancsnoklását bízza rá a kormány. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt, 1849. augusztus 17-én adta át Arad várát a túlerőben lévő ellenségnek. - Görög nem egyesült vallású; nős - gyermektelen. 45 évesen nyolcadik volt a sorban.

Gróf Vécsey Károly honvédtábornok Pesten született 1807-ben, kisbirtokos magyar főnemesi családból. Apja altábornagy, a magyar nemesi testőrség parancsnoka Bécsben, nővére udvarhölgy, Ferenc József egyik nevelője. Ő maga császári tisztként őrnagyi rangot ért el. Már 1848 májusától harcol ezredével a szerbek ellen és októberben ezredesi rangot kap, december közepétől pedig tábornok. 1849 januárjában erélyes fellépésével ő menti meg a bácskai hadtestet a felbomlástól, majd a Közép-Tisza vidékére vezeti, ahol Damjanich-csal együtt vívja meg a szolnoki ütközetet 1849. március 5-én. Ezt követően Arad és Temesvár bevételével bízzák meg, amelynek végrehajtása során Aradot kiéhezteti, de a temesvári őrséggel nem bír s augusztus 21-én ő is leteszi a fegyvert a cári csapatok előtt.- A legsúlyosabb ítélet neki jut, mert végig kell néznie társai kivégzését. - Katolikus vallású; nőtlen, gyermektelen. - 42 évesen ő zárta be az akasztásra ítélt tábornokok sorát.

Kedves Barátaim!

Az orosz beavatkozás, mely a magyar szabadságharc végét jelentette, teret nyitott, hogy az osztrák császári hatalom barbár módon ünnepelje torát a levert fölkelés fölött. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa-oszlopokat is.

A porig sújtott hozzátartozók közül többen is igyekeztek a kivégzett tábornokok holttesteit az akkor még élő szörnyűséges középkori szokás szerint a bakótól megvenni a méltó eltemetés végett. Így még azon a rettenetes éjjelen elszállították a vesztőhelyről gróf Vécsey (50 arany), gróf Leiningen (13 arany), Damjanich (300 forint) és Lahner (300 forint) holttesteit, akik közül Vécseyt még azon éjjel eltemették Aradon. Leiningent Monyorón helyezték sírba és innen 1876-ban vitték át a borosjenői templom kriptájába. Damjanich és Lahner holttesteit október 8-án éjjel temették el a Károlyi grófok mácsai birtokán lévő parkban. Kiss Ernő tábornok holttestét ugyancsak 8-án éjjel emelték fel a sáncárokból és 9-én temették el Aradon, majd 1855-ben Katalinfalvára vitték, onnan pedig 1871-ben került át a bánáti eleméren épített új családi kriptába, ahol azóta is nyugszik. Dessewffy Arisztid holttestét 1850 áprilisában emelték fel és a Bártfa melletti családi birtokon, a margonyai parkban helyezték örök nyugalomra. Ma is a Felvidéken alussza örök álmát.

A jeltelen sírban nyugvó többi vértanú földi maradványainak felkutatására az 1860-as években mozgalom indult, de eredmény nélkül és csak 1932-ben, a Maros áradása során kerültek elő csontmaradványaik, valamint az akasztófák kampószögei és szilánkjai. Az ekkor előkerült csontmaradványokat is a Vécsey hamvait őrző kriptába temették el. Lényeges változás ezt követően csak a 125. évfordulón történt: 1974. október 6-án Dessewffy és Kiss Ernő hamvainak kivételével, az ismert helyeken porladó csontok összegyűjtésével 11 vértanú tábornok földi maradványait ünnepélyes keretek között az 1881. október 6-án felállított obeliszk oldalában temették el végső nyugvóhelyül.

(1890-ben, a kivégzés napján Aradon a vértanúk emlékére felállították Zala György szobrászművész alkotását, melyet a román hatóságok 1925-ben lebontottak és a közelmúltig egy pince mélyén porosodott. Azonban az Orbán-kormány kezdeményezésére az emlékmű nemrég visszakerülhetett eredeti helyére, s ismét büszkén hirdeti a 13 hős szabadságharcos emlékét.)

További több száz honvédtisztet ítéltek halálra, az ítéletek legnagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei - a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad, stb. - megteltek magyar politikai rabokkal. A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek halálra és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851. szeptemberében így akasztották fel jelképesen - többek között - Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát, Táncsics Mihályt és másokat. Végül pedig több tízezer honvédet és tisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.

A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább erősödött is a szabadság és a függetlenség eszméje. A magyarság pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztottan is, de elindult a polgári fejlődés útján, ha nem is azzal a lendülettel és folyamatossággal, amely 1848. március 15-én elindította.

Tisztelt Hallgatóság!

Október 6-án nemcsak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét.

A megtorló sorozat október 6-a után is folytatódott. A kivégzések áldozatainak névsorán szerepel - többek között - Szacsvay Imre országgyűlési jegyző, Csányi László kormánybiztos és Perényi Zsigmond, az országgyűlés felső házának elnöke is. S ugyancsak Haynau áldozata az a Kazinczy Lajos honvédezredes is, akinek szobránál most emlékezünk, kivégzésének napján. (A bronz mellszobor egyébként Maugsch Gyula szobrászművész alkotása, melyet 1931. szeptember 30-án avattak fel, állíttatta Kazinczy Gábor, a Pataki Diákok Országos Szövetségének elnöke.)

Kazinczy Lajos 1820. október 20-án született Széphalomban és 1849. október 25-én hunyt el Aradon. A szabadságharc zempléni mártírja, kisbirtokos nemesi származású; Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítás kiemelkedő alakjának legkisebb fia. Magas katonai rangja miatt 14. aradi vértanúként is emlegetik a magyar történészek. A tullni utásziskolát végezte el; 1837-47. között a 9. huszárezredben szolgál hadnagyi rangban. 1847-ben kilépett a hadseregből, majd a honvédség felállításakor, 1848. júniusban az I. utász-zászlóaljba lépett. 1848 novemberétől őrnagy, 1849. januárban már Klapka György hadtestében alezredesi rangban az 1. sz. huszárezred hadosztályparancsnoka; századosként vett részt a pákozdi ütközetben, dandárparancsnok Perczel Mór seregében Nagysallónál. Vitézségéért 3. osztályú katonai érdemjelet kap. 1849. június 2-tól kinevezték az Ung - Ugocsa - Bereg - Máramaros megyékben lévő csapatok főparancsnokává. Augusztus közepén 8.000 főnyi seregével Bem tábornok segítségére siet Erdélybe. Annak hírére, hogy Görgey Artúr főparancsnok vezetésével 32 ezer honvéd 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, az erdélyi sereg hozzácsatlakozott maradványaival 12 nappal később Zsibónál, a kastély udvarán 4 ezres seregével leteszi a fegyvert, és aláírja a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt. Nem sokkal később Aradon golyó általi halálra ítélték, és 1849. október 25-én, 5 nappal 29. születésnapja után kivégezték.

Az aradi vértanúk, Kazinczy, Batthyány, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc többi szereplője - miként a Rákóczi-féle szabadságharc, vagy éppen az 1956-os forradalom és szabadságharc ismert és ismeretlen hősei - jelképei a magyarság élni akarásának! Hőseink ők, és egyben példaképeink az előttünk álló feladatok megoldásában. Az utókor felelőssége pedig az emlékezésé, hogy tetteik, neveik fennmaradjanak, s hazánk égboltján örökké hirdessék a múltat, a meg nem alkuvást, az önkényuralom elleni ellenállást, a hazaszeretetet, mint a kárpát-medencei magyarság jövőjének zálogát! Holtukban is mutassák számunkra a helyes irányt, amikor napjaink kusza forgatagában útelágazáshoz érünk...

Ezen gondolatok jegyében tisztelgek és hajtom meg fejem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zempléni mártírja és társai emléke előtt.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Tarnavölgyi László

Sárospatak, 2004. október 25.