Emlékezés március 15.-re
Jobb Patakért 2005.03.12. 17:04
Ezen a napon az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Március 15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot. Március 15-e eszméjét a magyar történelemben a különböző politikai erők sokszor próbálták meghamisítani és aktuálpolitikai célokból kihasználni, mi több, kisajátítani. Akadtak azonban ellenpéldák is. Ilyen volt az 1956-os forradalom, amikor október 23-án a szabadságot és függetlenséget követelő fiatalok, a tömegek március 15-e eszméjét, a "márciusi ifjak" követeléseinek jó részét ismételték meg. A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1849-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe.
(képünkön a Batthyány-kormány látható)
Magyarország a XIX. század első felében már hosszú ideje a Habsburg birodalomhoz csatolt állam volt. Az 1820-30-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy amíg Magyarország nem rendelkezik tényleges önkormányzattal, addig nemzeti érdekeinek megfelelő politikát sem tud folytatni. A magyar nemesség legkiválóbbjai álltak élére a változásokért folyó küzdelmeknek. Elsőként az ország egyik leggazdagabb és legnevesebb arisztokrata családjából származó gróf Széchenyi István (1791-1860) fejtette ki könyveiben, röpirataiban programját, melyben az átalakulást angol mintára képzelte el. Arisztokrata társai többségétől különbözve, a nemesség felemelkedését felülről kezdeményezett reformok útján az egész nép jólétének emelésével együtt vélte megvalósíthatónak, a Habsburgokhoz fűződő viszony megváltoztatása nélkül.
A köznemesség törekvéseit egy fiatal, vagyontalan nemes, Kossuth Lajos (1802-1894) fogalmazta meg, aki 1841-től a Pesti Hírlap című újság szerkesztőjeként politikai vezércikkeivel hívta fel a figyelmet a társadalom és a gazdaság legégetőbb gondjaira. Kossuth továbbvitte a reformgondolatokat, a legfontosabb teendőnek a Habsburg birodalmon belüli gazdasági és politikai önállóságot, a jobbágyság korlátozás nélküli földtulajdon szerzését, és az önálló nemzeti ipar megteremtését tartotta.
A nemesi reformmozgalom elképzelései azonban jórészt megbuktak az abszolutista, tehát a teljes állami hatalmat kézben tartó bécsi udvar ellenállásán.
Mi történt 1848 március 15.-én?
Tavasszal, a Népek Tavaszán forrongott Európa, a nagyvárosokban - Palermo, Nápoly, Párizs, Prága, Bécs stb. - forradalmak törtek ki. A március 13-i bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.
A március 13-ai bécsi és a 15-i pesti forradalom hatására az udvar kénytelen volt az országgyűlés követeléseit elfogadni és ezekből törvényeket alkotni (áprilisi törvények). A törvények tartalmazták a "Tizenkét pont" legfontosabb követeléseit. Ezáltal a békés átalakulás végbement. Gróf Batthyány Lajos (1806-1849) vezetésével létrejött az első független, az országgyűlésnek felelős magyar kormány. A miniszterek - Deák Ferenc igazságügy-miniszter, Széchenyi István gróf közlekedés- és közmunkaügyi miniszter, Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szemere Bertalan belügyminiszter, Klauzál Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter - mind a reformkori ellenzék vezéregyéniségei közül kerültek ki. A külügyek irányítását végző miniszter, Esterházy Pál herceg ugyan a konzervatívok közé tartozott, de tapasztalt, európai látókörű, elismert diplomata volt (sokáig a birodalom londoni nagykövete). Az első felelős magyar kormány összetétele Mészáros Lázár hadügyminiszterrel vált teljessé.
Az észak-olaszországi forradalmak legyőzése után a császári hatalom megkezdte a Magyarországnak tett engedmények visszavonását. A Habsburg-ház Magyarország ellen fordította a nem magyar nemzetiségeket. Jellasics horvát bán, császári egységekkel megerősített seregével 1848 szeptemberében betört az országba. A király feloszlatta az országgyűlést és lemondatta a Batthyány kormányt. Az országgyűlés azonban, a Kossuth vezette, Honvédelmi Bizottmányt bízta meg az ország irányításával és a honvédség megszervezésével. Jellasics támadását visszaverték.
1848 decemberében az osztrák császári és a magyar királyi trónra került 18 éves Ferenc József elhatározta a "rebellis magyarok" leverését. Az óriási túlerőben lévő császári hadsereg támadásba lendült és 1849 januárjában a fővárost is elfoglalta. A parlament és a kormány az ország keleti felébe menekült és Debrecenből szervezete az ellenállást. 1849 tavaszán a magyar honvédsereg ellentámadásba ment át, kiverte az országból a császári haderőt. Erdélyt a lengyel származású Jozef Bem (1794-1850) tábornok vezette csapatok tisztították meg a császári seregektől.
Miután Ferenc Józseffel nem sikerült megegyezni, a magyar országgyűlés 1849 áprilisában kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, és Kossuthot Magyarország kormányzójává választották. Ekkorra azonban óriási orosz hadsereg indult meg Magyarország eltiprására. A harapófogóba került magyar hadsereget a túlerő legyőzte és a magyarok 1849. augusztus 13-án Világosnál letették a fegyvert.
A szabadságharc leverését szörnyű megtorlás követte. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvédtábornokot, akik aradi vértanúként vonultak be a magyar történelembe. Pesten e napon agyonlőtték gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt.
A későbbi időkben 1848 március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot.
Sárospatak több ponton is kapcsolódik az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz. A híres pataki iskolában a diákság és a tantestület egy emberként állt a szabadság ügye mellé. Nemzetőrséget szerveztek, többen részt vettek a harcokban is. Az akkori események ismert és kevéssé ismert személyiségei közt több pataki kötődésűt is találunk, akik itt éltek, tanultak:
Kossuth Lajos, pénzügyminiszter, majd kormányzó;
Szemere Bertalan, Magyarország első belügyminisztere;
Kazinczy Lajos, a szabadságharc tábornoka;
Tompa Mihály, költő, 1848-49-ben tábori lelkész;
Izsó Miklós, a magyar nemzeti szobrászat megteremtője, 1848-ban fejezte be Patakon a középiskolát, utána beállt katonának.
Patay István ezredes, akinek emlékét egy márványtábla őrzi a volt Esze Tamás Általános Iskola falán.
A következő emberekre nem csak az előbbi megállapítás érvényes, hanem még az is, hogy a sárospataki református temetőben alusszák örök álmukat.
Kókai Kun Dániel, Görgey tábornok hadsegédje;
Emődy Dániel, a debreceni Kossuth-kormány lapjának, a Közlöny-nek a főszerkesztője. Egyébként Petőfi Sándor egyik legjobb barátja, és a kollégium professzora volt.
Vass Imre mérnök. Több véderőmű tervezője a szabadságharc alatt. Pl. Buda várának ostroma előtt is építtetett ilyet, amit ma is "Vass-sánc" néven emlegetnek a történészek. Ő volt az Aggteleki Cseppkőbarlang első feltérképezője.
Erdélyi János, 1848-49-ben Budapesten a Nemzeti Színház igazgatója. A kollégium diákja, majd professzora.
Zsindely István, a kollégium diákja, majd tanára. Izsó Miklóshoz hasonlóan 1848-ban ő is beállt katonának a középiskola befejezése után.
Pálkövy Antal, a kollégium tanára. 1849-ben őrnagyként szerelt le. Nála szállt meg Petőfi Sándor 1847. júliusában. 1848. októberében 162 fős csapat élén vonult be a hadseregbe Ebben a csapatban nem csak diákok, hanem pataki férfiak is voltak.
Csoma Mihály, a kollégium tanára. A szabadságharcban századosi rendfokozatot ért el. A vörössipkásnak készülő diákokat a kollégium udvarán gyakorlatoztatta.
Dr. Lengyel Endre iskolaorvos, aki a szabadságharc idején honvédorvosként dolgozott.
Kovács Ferenc és Zsiday József nem voltak különösebben ismert emberek, de mindketten a szabadságharc katonái voltak.
Ma is ismerjük a szabadságharcban részt vett 193 diák nevét, és elért rendfokozatát. Fejet hajtunk mindnyájuk emléke előtt. A Sárospataki Református Kollégium a szabadságharc leverése után is tovább vitte ezt a szellemet. Ennek bizonyságául idézzünk egy mondatot Pálffy Jánostól, aki abban az időben volt politikus:
"Most is ezen iskola az egyetlen az országban, mely meg nem adta magát az osztrák tanrendszerének. Ebben a főérdem Erdélyit illeti. . ."
(A sárospataki vonatkozású rész forrása id. Sipos István ny. gimnáziumi tanár egy évvel ezelőtti ünnepi beszéde.)
***
Mit kíván a Magyar Nemzet?
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
1. Kívánjuk a sajtószabadságát,cenzura eltörlését.
2. Felelös miniszteriumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyülést Pesten.
4. Törvény elötti egyenlöséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti örsereg.
6. Közös teherviselés, képviselet egyenlöség alapján.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tölünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio, vagy is Erdélynek Magyarországgali egyesítése.
|
A mai köznyelv az élettapasztalattal rendelkező ember sajátjának tekinti.
Március idusa: Az idus szó a hónap közepét jelenti, a magyar nyelvben többnyire március 15-re használjuk.
Az idus szó jelentése: szétválaszt, kettéoszt.
Világzsákutca: Drábik János ( ő volt az itt leírtak előadója ) által írt könyv.
A fejezet jelentése: A tartalmi részek elkülönítése a szövegben a könnyebb kereshetőség és követhetőség értelmében.