Aktuális : "A negyedik tényező" - Gondolatok húsvétra |
"A negyedik tényező" - Gondolatok húsvétra
2005.03.27. 13:21
Virágh Sándor sárospataki református lelkész írása.
Három tényezőnek kell teljesülnie, hogy naptárilag húsvétot ünnepelhessünk. Az első a Nap. El kell érnie a tavaszpontot, március 21-ét. Bármennyire is fagyok vannak még, s a fák külső látványa a téli halál képét mutatják, ekkorra egy belső titokzatos készülődés, zsongás, a kikelet küszöbe átlépése történik meg, hogy utána mintegy varázsütésre, majd "magától" pattanjon a rügy, fakadjon a virág, szülessen újjá az élet. Ahogy a teremtő ezt beprogramozta. Vajon bennünk működnek-e ezek a belső, mozgósítható tartalékok? Készség van-e bennünk az élet nagy összefüggései szolgálatára? Fel tudunk-e támadni a halálból? Lesz-e ünnep a családban, rajta keresztül a társadalomban, s az emberiségben? Csak fizikai "hús-vét", azaz a sonka-hús vételezése történik, vagy újjászületés, lelki kikelet is? A nap átlépte a tavaszpontot, melege növekszik, magában hordozza a jövendő gyümölcsözést. Áraszd Te is a szeretet sugarait!
Második tényező a Hold. A tavaszpont utáni teliholdból kell "újra" változnia. Az égitestek a Biblia szerint szolgálattevők. Elválasztják a nappalt és az éjszakát, valamint kijelölik az ünnepek rendjét. A hold miatt változó idejű a húsvét. Ritkábban március végére esik, vagy április végére, legtöbbször április közepére. Fénye éjszaka a napfényből tükröz valamicskét, tömege mozgatja a tengert, szabályozza a női életműködéseket. Az újhold a fordulatot jelenti. Téli tétlenség után újra munka a földeken. Mérgező salakanyaggal telített szervezet után a megtisztulttal való erőteljes teljesítményekre indulás. Reménytelenségből és csalódásból újra az öröm és a tartalmasság felé indulás fordulatát jelzi. "Holdnyelven" jövendölte meg Jézus a sorsát, amikor így szólt: harmadnapra feltámadok. Olyan ez, mint amikor eldördül a startpisztoly, vagy becsengettek az órára. Kezdődik a pályafutás, a tanulás. Érlelődhet tőle lelkünk a bölcsességre. Ne légy hát csak "okoskodó", légy bölcs!
Harmadik tényező a Vasárnap. A hetedik nap megszentelendő a tízparancsolat szerint. A teremtést figyelve az ember számára a hetedik nap valójában az eszmélődés utáni első nap. Nem a hétvége, hanem a hét eleje. Óriási szemléletbeli különbséget hordoz ez. Példaként válasszuk a mobil telefonunkat. Feltöltjük először a készülék akkumlátorát, majd ennek energiájával használjuk mindaddig, amíg le nem merül, majd újra feltöltjük. Az ember számára is ez a rend adatott. Feltöltekezés és teljesítés. Kimerülés és újra feltöltekezés. A kikapcsolódás szavunkat mintha rosszul használnánk, hiszen a feltöltekezéskor vagyunk bekapcsolva az áramkörbe. Ez mindennek a kezdete és nem a vége. Aki csak kikapcsolódik, az még nem biztos, hogy töltekezik. Ezért nagy jelentőségű, hogy kis és nagy ünnepléseinkből áradó fizikai és lelki erőkkel felvértezve vágjunk neki az év kihívásainak, teljesítési kötelezettségeinek. A vasárnap egyébként, mint ünnepnap a hét első napja, Krisztus feltámadásának emlékét hordozza, s a húsvétban gyökerezik. Ha tehát itt van a tavaszpont utáni újholdat követő vasárnap, akkor eljött a húsvét ideje. De mi van a negyedik tényezővel, az ünnepet tartó emberrel?
A negyedik tényező az ünnepszentelő ember. Eltöltjük passzívan az ünnepet, vagy rendeltetésének megfelelően használjuk fel? Bekapcsolódunk az ünnepbe, vagy éppenséggel kikapcsolódunk mindenből? Van, aki a természetbe megy, embermentes övezetbe. Van, akit az ünnepi szokások kivitelezése (sonka, tojásfestés, locsolkodók fogadása) teljesen leköt, s ebben ki is merül. De talán van olyan is, aki a lélek felől indul, a húsvét örömét fogadja be szívébe, ezért gyönyörködik a tavasz virágaiban, szívesen fejezi ki jelképekben is lelkiállapotát, s örömét megosztva családja és vendégei körében kiteljesedik ünnepe a boldog arcok és finom falatok társaságában. Kitakarította lakását és szívét. Volt templomban, de hímest is készített. Nem üres az asztala, sokan felkeresték, mégsem merült ki, hanem beteljesedett, mert mindent értelemmel és lélekkel végzett el. Ugye Te vagy ez az ember!
Bár húsvétkor a tojás, a nyuszi, a locsolkodás az ünnep "reklámhordozója", tulajdonképpen közvetve ezek is a lényegről szóló üzeneteket hordozzák, csak talán nem vesszük az adást, vagy az "útjelzések" ellenére nem a megadott irányba közlekedünk. Mert mit is jelent a tojás? A tojás, egyetemes élet-szimbólumként az anyaméh jele, utal az élet eredetére, a teremtésre. A tojás sárgája a nap jelképe, a tojáshéj a földé, a benne lévő nedv a tengeré. A keresztyén hagyomány e jelképet a sírjából feltámadó Krisztusra vonatkoztatta, melyből az új élet származik.
A nyúl termékenység szimbólum, a hold-ünnepekhez kötődik. A hosszú életet, örömöket jeleníti meg. A keresztyén művészetben leginkább a Szent Anna ábrázolásokhoz kötődik, aki meddőből életadóvá vált. Negatív értelmezésben pedig a nyúl-ábrázolás a hanyagságot, bujaságot is jelentette, vagy szólásban a gyávaság társul hozzá. A fejlett társadalmak mind öregedők, kevés gyermek születik a családokban, a nyúl szimbólumát csak a különböző erotikus lapok és műsorok használják. Pedig az üzenete több ennél, az élet ajándékát a gyermekáldásban adhatja tovább az ember.
A locsolkodás a víz jelképét hozza elénk. Ahová harmat, eső, forrásvíz, folyó megy, ott élet támad. Termékenységi jelkép. A keresztségben az újjászületés, a tisztulás jele.
Ha hit nélkül él is valaki, a húsvét megtartása önmagában is egy jókívánságot jelent. Kár lenne öntudatlanul visszaélni vele, és boldogtalanságot, keserűséget, sugározni, vagy életellenes dolgokat tenni vele. Sőt, gazdagodhatunk, hogy egyrészt életünk kedves dolgai mélyebb értelmet nyerve "szent ügy" szolgálatába és összefüggésébe kerülhetnek, valamint a legborzalmasabb és legnehezebb kérdésben, a halandóságunkkal való szembenézésben ad a húsvét hite eligazítást, bátorítást, győzelmet. Meghalunk, de Krisztus által feltámadunk. Halálra születünk a földön, de hit és lélek által az újjászületés részesévé válunk a lelki édesanya, az Egyház kebelében.
A húsvéthoz vezető út a Bibliai történetekben egyrészt szenvedéstől, emberi kudarcoktól teli. Júdás árulása, Péter tagadása, Pilátus gyengesége, Feszísd meg!-et kiáltó tömeg mind erről beszél. Másrészt az Isten szeretetének nagyságáról is, hogy a bűnből és kárhozatból való megváltásunkért ily nagy árat fizetett helyettünk Jézus. Önmagát adta váltságul életünkért. Hozzá kötődjön hát húsvéti ünneplésünk belső tartalma, ereje, és ez a hit segítsen megtalálni az ünneplés legjobb keretét, s ráadásul vigyük tovább őseinktől örökölt ünnepi jó szokásainkat, hogy szebb és teljesebb legyen vele és általa az életünk.
Örömben, erőben, reménységben gazdag húsvéti ünnepet kíván az olvasóknak: Virágh Sándor
|