|
Témaindító hozzászólás
|
2005.02.19. 14:21 - |
Az Országgyűlés a polgári kormány idején, 2000. június 13-án elfogadott - Horváth Béla kisgazda képviselő előterjesztésére -határozata értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.
Ezen a napon arra emlékeznek, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. E naptól számítjuk tulajdonképpen a kommunista diktatúra kezdetét Magyarországon, ugyanis Kovács Béla elhurcolásával, az FKGP "lefejezésével" véget ért a féldemokrácia, a kvázi jogállamiság, amely 45 és 47 között úgy ahogy létezett.
6 nap múlva főhajtással, gyertyagyújtással emlékezzünk az áldozatokra, a kivégzettekre, a bebörtönzöttekre, a recski foglyokra, a Hortobágyra kitelepítettekre, a munkahelyeikről, egyetemekről politikai okok miatt eltanácsoltakra, a megfigyeltekre, a vörös rezsim által fizikailag, lelkileg megnyomorított sokaságra. Akik nagy árat fizettek nézeteik miatt, az ország szabadságáért, a demokráciáért.
A topik címéből lemaradt az emléléknapja szó, nemn tudtam, hogy nem férki, elnézést érte!
|
[4-1]
| Sokszor elcsodálkozom azon, hogy furcsa világban élünk. Tele vagyunk emlékezésekkel, amiket egy tőlünk idegen média ránk erőltet, mintha magunktól nem tudnánk, vagy akarnánk emlékezni akkor és úgy, ahogyan kell. Mi tudunk emlékezni és tudjuk azt is, hogy mennyire képmutató, hamis, álszent az az emlékezés, amelyik a saját áldozatainkat háttérbe szorítja, talán el is feledteti és kizárólag mások áldozataival foglalkozik. A magyar embertől egészében idegen ez a gyakorlat és elfogadhatatlan. 800.000 magyar ember pusztult el, ment tönkre, nyomorodott meg 60 évvel ezelőtt. Vagy katona volt és a bolsevizmustól védte egész Európát, vagy védtelen civil, akit a szovjetek hurcoltak munkatábornak nevezett megsemmisítő lágerekbe. Számomra csakis és kizárólag azoknak az emlékezése számít hitelesnek, akik Magyarországon először a magyar áldozatok emléke előtt hajtanak fejet és tesznek egy szál virágot a - még csak képzeletünkben létező (!) - emlékhelyük elé. |
| Tudja valaki, hogy volt-e Sárospatakon megemlékezés városi szinten és az iskolákban a Kommunizmus áldozatai emléknapján? Én erről szinte semmit sem hallottam. |
Adalék valaki topikindítójához:
"... a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot írhatunk, míg a kommunizmuséra ennek majdnem a négyszeresét, méghozzá a következô geográfiai elosztásban: Szovjetunió: 20 millió áldozat; Kína: 65 millió; Vietnam: 1 millió; Észak-Korea: 2 millió; Kambodzsa: 2 millió; Kelet-Európa: 1 millió; Latin-Amerika: 150 000; Afrika: 1,7 millió; Afganisztán: 1,5 millió; a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó (14. o.). Mindösszesen tehát közel járunk a százmillióhoz."
A kommunizmus fekete könyve
Stéphane Courtois-Nicolas Werth-Jean-Louis Panné-Andrzej Paczkowski-Karel Bartosek-Jean-Louis Margolin. Le livre noir du communisme. Éditions Robert Laffont, Paris, 1997. 843 old.
A szerzők azt a kérdést is boncolják, hogy miért nem folytatták még le a kommunizmus nürnbergi perét?...
forrás: www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aeta s/1998_4/kommunizmus.htm |
Az Országgyűlés a polgári kormány idején, 2000. június 13-án elfogadott - Horváth Béla kisgazda képviselő előterjesztésére -határozata értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.
Ezen a napon arra emlékeznek, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. E naptól számítjuk tulajdonképpen a kommunista diktatúra kezdetét Magyarországon, ugyanis Kovács Béla elhurcolásával, az FKGP "lefejezésével" véget ért a féldemokrácia, a kvázi jogállamiság, amely 45 és 47 között úgy ahogy létezett.
6 nap múlva főhajtással, gyertyagyújtással emlékezzünk az áldozatokra, a kivégzettekre, a bebörtönzöttekre, a recski foglyokra, a Hortobágyra kitelepítettekre, a munkahelyeikről, egyetemekről politikai okok miatt eltanácsoltakra, a megfigyeltekre, a vörös rezsim által fizikailag, lelkileg megnyomorított sokaságra. Akik nagy árat fizettek nézeteik miatt, az ország szabadságáért, a demokráciáért.
A topik címéből lemaradt az emléléknapja szó, nemn tudtam, hogy nem férki, elnézést érte!
|
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
